Gyermekeink másságának elfogadása

A háromgyermekes édesanya egy olyan integrált játszóházban is tevékenykedik, ahol fogyatékos gyerekek játszhatnak együtt egészséges társaikkal. Előadása kezdetén a másság megnyilvánulási formáit ismertette: mit jelent gyermekeink esetében a másság, kihez vagy mihez képest más a gyerekünk? – tette fel a kérdést. Megítélése szerint az, hogy miként fogadtuk a terhességet mindig meghatározó egy anya-gyerek kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy a kilenc hónap alatt a kismamánál ki tud-e bontakozni az együttlét öröme, amit az egyre fejlődő kis magzattal él meg. Emellett fontos az időzítés és a gyermek nemének elfogadása is.

Már az első években tapasztalhatjuk a gyermek másságát kortársaihoz képest, hisz az egyéni fejlődési ritmusuk eltérő lehet. Amikor már kétéves a gyerek elkezd viselkedni, szocializálódni, felfedezhető a családban és idegenek hatására megjelenő viselkedési különbözőségei. „Lényeges, hogy szülőként el tudom-e viselni, hogyan reagálok a gyermek viselkedési másságaira” – emelte ki az előadó. A gyermeknevelés évei során alapvető lecke a szülők számára, hogy elfogadják: gyermekük nem a saját hasonmásuk, nem álmaik valóra váltója, hanem egy kibontakozó új egyéniség.

Az óvodai, iskolai mércéknél sokszor tévesen a gyermek jóságát a jó osztályzatban mérik, holott nagy eltérés van egy kisiskolás fiú vagy lány viszonyulása között. Berszán Lídia azt javasolta a jelenlévő édesanyáknak, hogy törekedjenek arra: 1-4 osztályban a gyerek tanuljon meg tanulni, tudja, hogyan kell tanulni, illetve tudjon közösségben viselkedni. 5-8 osztályban találjuk meg a gyerek erősségeit, amire lehet majd tovább építeni.

A gyerek más lehet a családi értékrendhez vagy a közösségi normákhoz képest, sok esetben gond lehet a nagyon magas a szülői elvárás is. Problémaként vetette fel az előadó a szülők hitelességének hiányát, amit mondanak, és ahogyan élnek az nagyon eltérő, ilyenkor gyakran másfajta viselkedést produkál a gyerekük.

Valamennyien abban gondolkodunk, hogy egészséges gyermekünk lesz, viszont vannak olyanok, akiken árnyékként átsuhan, hogy a gyermek nem lesz egészséges, főleg, ha a családban volt már valami gond. A másság, a fogyatékosság elfogadásáról, mint gyászfolyamatról beszélt a kolozsvári családterapeuta: „Mint minden gyászfolyamatnak ennek is megvannak a lépései, szükség van arra, hogy legyen társa a szülőnek, aki végig mellette van, tudja támogatni szenvedésében és küzdelmében, és érezze, mikor kell beszélni, vagy hallgatni”.

Rendkívül fontos, hogy tudjuk együtt látni a gyerek gyengeségeit és erősségeit, a jót és a rosszat. „Tudom-e látni a gyermekemben a királyfit?” – tette fel a kérdést a hallgatóságnak. A másság felfedezése és elfogadása a mindennapi élethelyzetekben időnként türelmet próbáló szülői feladat. Különösen, ha ez a másság túlmutat a környezet, társadalom normalitásról kialakult véleményén. Mégis, a család azért fészek és erőforrás, hogy mindenféle sajátosságunkkal és fogyatékunkkal együtt otthon lehessünk benne – vallja az előadó.

Ha a szülő tud biztatóan a gyermeke mellett lenni, derűsen viselni a helyzetet, akkor egy idő után a gyerek is rátanul erre, az ő megküzdésének is a részévé válik. „A gyereknek nem az aggódásomra, a fájdalmamra, hanem a hitemre van szüksége” – összegzett előadása végén Berszán Lídia.