Főépítészi kihívások Csíkszeredában

A csíkszeredai Gál Szabolcs kevesebb mint másfél évnyi munkaviszony után augusztusban lemondott Csíkszereda főépítészi megbízatásáról. Néhány hónapig főépítész nélkül volt a város, e hónap elején viszont az egyedüliként jelentkező Albert Sándor sikeresen pályázott erre a megbízatásra.

A tervezőasztaltól a városházára

A negyvenéves csíkszeredai Albert Sándor 1996-ban végzett a kolozsvári műszaki egyetemen, ahonnan nagybátyja tervezőirodájához, a Kontur Kft.-hez került. Hat esztendőt dolgozott ott, majd saját tervezőirodát alapított. Onnan tette át székhelyét a csíkszeredai városházára.

„Az elején nem láttam különösebb kihívást abban, hogy Gál Szabolcs távozásával megpályázzam a főépítészi állást. Mégis, amikor múlt hónapban Szőke Domokos alpolgármester összehívta a város építészeit, hogy a főépítészi állás megpályázásáról beszélgessünk, úgy döntöttem, ha nem vállalom el, később hiába fogalmazok meg bármilyen bírálatot a város urbanisztikai fejlődésével kapcsolatban” – érvel Albert, aki döntése után Bukarestben sikeresen versenyvizsgázott, és két héttel ezelőtt el is foglalhatta új állását.  

Elvárások a főépítésztől

Egy főépítésztől elvárás – Albert szerint –, hogy úgy figyeljen, illetve gondolkodjon az adott város urbanisztikai kérdéseiről, hogy közben ne legyen érdekeltsége. „Attól még nem lesz szebb egy város, ha van főépítésze. Attól viszont élhetőbb lehet, ha olyan terveket fogadtat el a városvezetéssel, amelyek megvalósulásával a város szebbé, lakhatóbbá válik” – vélekedik, majd hozzáteszi, Csíkszereda urbanisztikai szempontból szerencsés helyzetben van, mert rendelkezik egy pár nappal ezelőtt, november közepén érvénybe lépett és tíz évig érvényes általános városrendezési tervvel.   
„Ez a terv egy mai szemlélet alapján készült, a mi nagy feladatunk, beleértve a főépítészt és a városvezetőket is, hogy érvényesíteni tudjuk az abban leírtakat.”

Gondolatok a városközpontról

A jelentős fejlesztéseken áteső városközpontról Albert véleményét is kikértük. „Az elmúlt rendszerből öröklődött az a szemlélet, hogy egy települést mindenképp fejleszteni kell. E helyett inkább meg kell nézni a valóságot, és csak ott fejleszteni, ahol indokolt. A városközpont felújításáról például szakemberként jó a véleményem, mert az korszerű és urbanisztikai megközelítés szellemében készült”. További magyarázatként Albert egy példával él: az elmúlt évtizedekben a városi tereket olcsó megoldású betonpiskótával borították, ehhez képest most nagy kiterjedésű kőburkolatokat alakítottak ki. „Egy hat centiméter vastagságú kőlap nem a piskótalappal talál. A kő egészségesebb, a történelem folyamán nem hiába használták előszeretettel. De mivel drágább, ezért az utóbbi évtizedekben mellőzték. Az új csíkszeredai terek mindenképp emelik a megyeközpont városi szintjét is.”

„Minden változást nehéz megszokni”

A Szabadság tér (placc) és a Majláth Gusztáv Károly tér a szeredaiak számára érzelmi kötődést jelent. „Féltem én is attól, hogy milyen lesz majd a Majláth tér, ugyanis gyermekkoromban sokat játszottam rajta. Minden változást nehéz megszokni, de most már látom, hogy a Csíki Játékszín előtti és melletti tér a lyukacsos térburkolattal kifejezetten jó lett. Már csak meg kell várni, hogy kinőjön a burkolat nyílásain a fű. A felfrissített Szabadság tér pedig egyértelműen jobb, mint amilyen volt.”
A központi tereken túl a főépítész szerint azokat a találkozási pontokat kell rendezni, ahol a régi városrészek a szocialista építésű lakórészekkel találkoznak.

„Más nagyvárosokhoz képest Csíkszeredában élhetőbbek a lakótelepek, mert itt a tömbházak viszonylag távol vannak egymástól. Ezeken a lakótelepeken inkább állománymegőrző és épületkorszerűsítési munkálatokat kell majd végezni. Ezek mellett a volt ipartelepekkel is kezdeni kell majd valamit” – mutat rá Albert.

Főépítészként az egyik legnagyobb feladatnak az általános városrendezési tervben foglaltak érvényesítését tartja. „Naponta keresnek meg és írnak levelet magánszemélyek, akik ilyen-olyan forrásból értesültek arról, hogy földjük lakóövezeti besorolást kapott. Sokan tévesen úgy értelmezik, hogy a saját területükre valaki majd lakóparkot fog építeni. Ezzel szemben mindössze arról van szó, hogy arra a tulajdonos csak lakóházat építhet, nem pedig gyárat.”