
Fotó: Kristó Róbert
Kettős kiállítás nyílt a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója alkalmából a Csíki Székely Múzeumban szombaton este. Az egyik tárlat a bukovinai székelyek vándorlását dokumentálja, a másik pedig a madéfalvi emlékmű készítőinek tiszteletére készült.
2014. január 26., 15:572014. január 26., 15:57
2014. január 26., 15:572014. január 26., 15:57
Gyarmati Zsolt a múzeum igazgatója megjegyezte, egy negyed évezrede a múzeumnak otthont adó várban még az elnyomó Habsburg Birodalom katonái állomásoztak, akik 1764. január 7-én hajnalban rátörtek a Madéfalván tanácskozó székelyekre, sőt a székely szabadságjogokért síkra szálló néhány székely vezető akkoriban itt is raboskodott. Egyfajta jóvátételnek tekinthető, hogy időközben a békésebb rendeltetést kapott építményben most, így emlékezhetünk rájuk – vélte az intézményvezető.
Gyakorlatilag vándorkiállítást fogadott a Csíki Székely Múzeum, ugyanis a Siculicidium Emlékév alkalmából Sógor Csaba európai parlamenti képviselő közreműködésével jutott el a madéfalvi Fészek Tájházba az Emelt fővel: Bukovinai székelyek Magyarországon 1941-2011 című vándorkiállítás, amelyet ott kiegészítettek – Daczó Katalin újságíró és Máthé Klára műépítész közreműködésével – a madéfalvi emlékmű történetéről készített tárlattal.
Fontos a vereségekre emlékezni
Sógor Csaba megjegyezte, hogy általában nekünk magyaroknak van egy olyan furcsa vonásunk, hogy a vereségekre jobban emlékezünk, mint a győzelmekre. Ottlik Géza írónak, a mohácsi vész 400. évfordulója tiszteletére lejegyzett gondolataiból idézett, hogy a vereségek tanulságaikra hívja fel a figyelmet: „Fura dolognak látszik talán, vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmet ünnepelhette volna itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk. Talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget, amely izgalmasabb, sűrűbb anyagból való, fontosabb dolognak tartsuk a győzelemnél – mindenesetre igazibb tulajdonunknak.”
Bukovinai székelyek Magyarországon 1941-2011
Szőts Zoltán, a bonyhádi Völgységi Múzeum vezetője ismertette a bukovinai székelyek történetét bemutató tárlatot. Ahogy megnyitóbeszédéből kiderült, jól illeszkedik e székely népcsoport sikertörténete az Ottlik Géza által elmondottakhoz. A madéfalvi veszedelem következtében Moldvába menekült székelyeknek, gróf Hadik András eszközölt ki az osztrák uralkodónál kegyelmet, aki saját birtokán – az előzőleg elnéptelenedett – Bukovinában telepítette le őket. A székelyek hálából jótevőjükről nevezték el Hadikfalvát és Andrásfalvát, a néhány száz telepes másfél évszád alatt több ezres lélekszámú közösséget hozott létre.
1883-ban, ahogy e népességmozgást nevezni szokták: kirajzottak. Az Al-Duna mellé települtek úgy négyezren, a következő évtizedben pedig közel háromezren Erdélyben (Gyorok, Vajdahunyad, Babsa, Vice, Marosludas, Sztrigyszentgyörgy és Csernaludas) helyezkedtek el. A második világháború elején a bukovinai székelyek maradékát a magyar kormány Vajdaságba telepítette, ahonnan 1944 őszén menekülniük kellett. A háborús telet a Dunántúlon vészelték át, innen 1945-ben úgy 13 ezrüket telepítették jelenlegi hazájukba: Tolna és Baranya megyékbe.
A madéfalvi vérengzés emlékművének készítőiről
Sokáig a székelyek, az osztrák elnyomás miatt, nem róhatták le méltóképpen tiszteletüket az 1764-ben elhullt áldozataik madéfalvi közös sírjánál, de 1891-ben elindulhatott egy kezdeményezés, hogy emlékművet állítsanak e helyre. Tamás József építészmérnök ingyen készítette el az emlékmű terveit, melyeket 1895 januárjában hagytak jóvá. Az alapkövet 1898. május 10-én tették le, abban az évben fel is épült az emlékoszlop Szász István építész kivitelezésével, sőt 1898 decemberére a turulmadár is felkerült a csúcsára, melyet Köllő Miklós gyergyócsomafalvi születésű szobrász ingyen mintázott és készített. Az osztrák hatalom viszont sokáig akadályozta az emlékmű felavatását, melyet csak 1905. október 8-án szervezhettek meg. A gyűjtemény fontos részét Salamon János, egykori madéfalvi polgármester adta át a kiállítás szervezőinek.
Jubileumok, nemzetközi fellépők, a lant kiemelt szerepe és generációkat összekötő mesterkurzusok várják a közönséget július 6–12. között a 46. Csíkszeredai Régizene Fesztiválon.
A rágcsálók szaporodásának megfékezése érdekében Csíkszereda Polgármesteri Hivatala közterületi irtást rendelt el.
Anyagi kárral és látványos rendőrségi intézkedéssel járó közlekedési baleset történt szerdán délután Csíkszeredában. Egy szekér hajtója és utasai a baleset után agresszíven viselkedtek, így a rendőrség különleges egységének közbelépésére is szükség volt.
Rovarirtást végeznek Csíkszereda teljes közterületén, csütörtökön este.
A gyermekeket érő digitális hatásokról, a túlzott képernyőhasználat következményeiről és a tudatos eszközhasználat fontosságáról tart előadást Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő június 25-én, csütörtökön 17 órától a Csíki Moziban.
A végleges körforgalom elkészülte után egy újabb fontos beruházás közeledik a befejezéshez Csíkszentkirály községben.
Meghaladja a 231,5 millió lejt a tervezett új csíkszeredai fertőző- és tüdőkórház beruházási értéke, miközben az eredeti becslés még csak 71 millió lej volt. Ha a kormány jóváhagyja az új összeget, a munkálatok még idén elkezdődhetnek.
Hiába készültek a felújításra, végül elmaradt a beruházás a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskola Gál Sándor utcai épületénél, ezért kisebb karbantartási munkák után hamarosan visszaköltözik az iskola az épületébe.
Átmeneti vagy időszakos vízellátási szünet lesz több csíkszeredai utcában, két lakónegyedben pedig nyomáscsökkenés lehetséges a betervezett munkálatok miatt.
Újabb szakaszánál tart a községi utak és utcák korszerűsítése Csíkszentimrén. Miután korábban már jelentős mennyiségű útszakaszt aszfaltoztak, most újabb helyszíneken, kisebb utcákban is felújítás történik.
szóljon hozzá!