Elsősegélynyújtás: létfontosságú lenne

Tizenhat európai ország vöröskeresztes szervezetének kezdeményezésére szeptember második szombatján szervezik meg már több éve az elsősegélynyújtás világnapját. Így szeretnének rávilágítani arra, hogy kívánatos lenne az elsősegélynyújtás minél szélesebb körű ismerete a laikusok körében, mert az idejében és szakszerűen elvégzett beavatkozás sok esetben életmenthető lehet. A váratlan rosszullét, az utcai, munkahelyi balesetek kényszerű szemtanúi a döbbenet perceiben nem mindig tudják, mi a teendő – holott a mentőkre várva néhány egyszerű beavatkozás ismerete életmentő lehet. Voltaképpen mindenkinek meg kellene tanulnia az elsősegélynyújtás alapelemeit, de legalább azt el kell érni, hogy egy-egy közösségben (munkahelyen, iskolában, szabadidősportban stb.) legyen valaki, aki elsősegélyt tud nyújtani az orvos megérkezéséig – írták a világnap alkalmából a magyar közszolgálati média honlapján. A Nemzetközi Vöröskereszt kimutatását is idézték, amely szerint Nyugat-Európában a népesség döntő többsége kap elsősegélyképzést. Norvégiában a lakosság 95 százaléka, Ausztriában és Németországban 80 százaléka, míg Izlandon 75 százaléka szerez használható és eredményes ismereteket ezen a területen. Számos országban azonban az arány drámaian alacsony, mindössze 5–10 százalék közötti. Egy 2011-es felmérés szerint a magyarok mindössze 0,3 százaléka tud szakszerűen elsősegélyt nyújtani. Romániáról nem találtunk az elsősegélynyújtási ismereteket jelző adatot. Ambrus József, a Hargita Megyei Mentőszolgálat orvosigazgatója is azt szorgalmazza, hogy minél többen sajátítsák el ezeket.     

– Kinek ajánlott elsősegélynyújtási tanfolyam elvégzése?

– Véleményem szerint ez állampolgári kötelesség lenne, tehát gyakorlatilag az óvodától el kellene kezdeni, ahogy erre itt Hargita megyében vannak már próbálkozások. A pedagógusok elsősegélynyújtási kiképzésére viszont – bár már évek óta próbálkozunk ezzel – az oktatási minisztérium és a tanfelügyelőség részéről eddig nem volt kellő hozzáállás. Különösen a testnevelő tanárok számára lenne ez fontos, mert előfordult haláleset tornaórán. Ha például bekövetkezik egy szívmegállás, légzésleállás, egy alapszintű újraélesztést kellene tudjon az a pedagógus. A nyugati országokban törvény szabályozza, hogy a pedagógusoknak kötelező minden évben elsősegélynyújtási tanfolyamon részt venni, beleértve az alapszintű újraélesztést is.               
Van egy-egy lelkes iskolaorvos, Csíkszeredában például Gál doktornő, aki többször hívott bennünket az iskolába, diákoknak tartottunk bemutatót, elmondtuk, hogyan kell mentőt hívni, mit kell mondani ilyenkor.  

– Civilként is hasznát tudnánk venni az elsősegélynyújtási ismereteknek, például a családban, ha szükség van rá. Van lehetőségem elvégezni ilyen tanfolyamot, ha szeretném?

– Hargita megyében a mentőszolgálat, Székelyudvarhelyen az Ambach Alapítvány keretében is tartottunk és tartunk laikusoknak, főként cégek felkérésére képzéseket. Vannak olyan magáncégek, ahol kérik, hogy minden váltásban legalább egy vagy két olyan alkalmazott legyen, aki végzett elsősegélynyújtási tanfolyamot. A Vöröskeresztnél ilyen képzések.

– Laikusként hogyan járjunk el egy baleset vagy sérülés esetén? Beavatkozzunk, vagy inkább hívjunk segítséget, és várjunk, amíg megérkezik a mentő?

– Az első, hogy tájékozódjunk, milyen sérülésről van szó, és értesítsük a mentőket. Amennyiben elvégeztünk egy elsősegélynyújtási tanfolyamot, akkor tudjuk, melyik az a határ, ameddig el lehet menni a beavatkozásokkal. Ha pedig nincsenek elsősegélynyújtási ismereteink, akkor ne nyúljunk a sérülthöz, várjuk meg a segítséget. Például egy autóbaleset esetében, ha nem kellő szaktudással próbálok elsősegélyben részesíteni egy gerincsérültet, akár meg is ölhetem, de adott esetben lebénulhat az illető, mert előfordulhat, hogy ha a csigolyák sérülnek is, a gerincvelő nem sérült, és a nem megfelelő „kimentéssel” előidézem a sérülését. Tehát ha nem értünk hozzá, akkor ne nyúljunk  a sérülthöz, mert többet árthatunk, mint amennyit segítünk. Inkább hívjuk a 112-t, az egységes segélyhívó számot.        

– Vegyünk néhány konkrét esetet, például az otthoni baleseteket. Ezek nagy részét az égések, forrázások teszik ki. Mi a teendő ilyenkor?

– Valóban, a háztartási balesetek között az egyik leggyakoribb a folyadékkal vagy gőzzel való forrázás. Ez utóbbi veszélye, hogy a légutak is sérülhetnek. Ha a testfelület bármely részét elégetjük, leforrázzuk, akkor rögtön kezdjük el hűteni a sérült felületet. Ha például a kezünket forráztuk le, akkor azt tegyük csapvíz alá, és húsz percig tartsuk ott. Ezzel tudjuk csökkenteni az égési felületet. A különböző házi praktikákat, így az olajat, nyers krumplit vagy petrezselyemzöldet el kell felejteni, sőt, kenőcsöt sem igazán szabad rátenni a sérült felületre. Ha a természetben történt a baleset, akkor is folyóvizet keressünk, vagy ha télen fordul elő, akkor a havat is fel lehet használni a hűtésre.  

– Gyerekekkel kapcsolatosan talán a leggyakoribb baleset, hogy leesnek valahonnan. Ilyenkor mi a teendő?  

– A fejsérülések, a sebek és a törések a gyakoriak. A fejsérüléseknél, mivel a fejbőr egy gazdagon erezett terület, nagyon vérzékeny, ezért egy pontszerű sérülésből is lehet nagyobb mennyiségű vérzés. Ez ijesztő látvány, de amíg érkezik a segítség, a sebre egy zsebkendőt – vagy ha kéznél van, gézlapot – kell helyezni és megnyomni. Ezzel el is végeztük a vérzéscsillapítást. Törések esetén gyereknél rugalmasabbak a csontok, általában zöldgallytörés fordul elő, vagy nem mozdul el a csont a tengelyből. Ha mégis elmozdulna, akkor úgy kell hagyni, nem kell mozdítani, nem szabad megpróbálni kiegyenesíteni sem a kart, sem a lábat, meg kell várni a szakszerű segítséget.

– Időseknél is gyakori az esés miatt bekövetkező törés. Mit tegyünk, ha elesett idős embert látunk? Segítsük fel, vagy hívjunk segítséget?

– Időseknél a csontritkulás miatt leggyakoribb a combnyaktörés. Ha idős embert látunk leesve, nem kell felsegíteni, különösen, ha a lábfej ki van fordulva, mert akkor nagy a valószínűsége, hogy combnyaktörése van. Ilyenkor segítséget kell hívni. De előfordulhat más sérülés is, például egy rángógörcs, egy epilepsziás roham után, ha elvágódik az illető, és lesz egy vérző fejsebe, akkor mindenki arra koncentrál, hogy vérzik a feje, de ha eszméletlen a beteg, akkor a legfontosabb, hogy egy stabil oldalfekvő pozícióba helyezzük, ezzel meg tudjuk előzni, hogy a légutakba hányadék kerüljön, és fulladás következzen be.       

– Mit tegyünk, ha autóbaleset történik a szemünk előtt?

– Autóbalesetnél a sérültet csak abban az esetben kell mindenáron kimenteni, ha például ég a kocsi, és fennáll a robbanásveszély. Ha nem, akkor meg kell várni türelemmel a segítséget, mert ha nem értünk hozzá, akkor a segíteni akarással többet árthatunk, mint amennyit segítünk a sérültnek.   

– Mit mondjunk, amikor felhívjuk a mentőket, milyen információkat fontos közölni?

– Ha tárcsázzuk a 112-t, akkor bejelentkezik a speciális telekommunikációnál lévő központ. Itt általában beszélnek magyarul is. Néhány adatot kérnek, utána a hívást átirányítják a sürgősségi felügyelőségnél lévő diszpécserszolgálathoz vagy a mentőszolgálat diszpécserszolgálatához. A diszpécser megkérdezi, hogy mi történt, hol történt, hány éves a beteg, hogy hívják stb. A pontos cím nagyon fontos, ha házhoz hívják a mentőt, ha pedig vidékre kell menni, akkor általában kérünk egy támpontot is, hogy mihez van közel a cím. Szintén gyakran megkérünk egy hozzátartozót, hogy várjon minket egy adott helyen, és akkor könnyebben megtaláljuk a beteget. Ha baleset van, akkor a legfontosabb közölni azt, hogy hány sérült van, tudatánál van-e a sérült, beszorult-e a kocsiba, és természetesen a baleset helyszínét, amit igyekezzünk minél pontosabban betájolni. Ott kell maradni a helyszínen, amíg megérkeznek a mentők, és ajánlatos, hogy olyan telefonáljon, aki nem veszíti el a fejét, tud nekünk referálni, és nem teszi le a telefont, hanem amíg megy a csapat, addig tudjuk irányítani, hogy adott esetben mit lehet segíteni.

– Miután megérkezik a mentő, mit tehetünk? Szükség van-e segítségre?

– Ilyenkor nagyon sok a kíváncsiskodó, de a tisztes távolságot meg kell tartani. Ha szükségünk van segítségre – például a perfúziós zsákot kell tartani, vagy egy meredek oldalon kivinni a hordágyat –, akkor szoktuk ezt kérni, de az, hogy a kíváncsiskodók odatömörülnek, sokszor nagyon közel, nem segít, úgy nem lehet dolgozni, és ez a beteg intimitását is sérti.