Elhunyt Barabási László történész

Július 15-én elhunyt Barabási László (1943. április 15., Kolozsvár–2013., Csíksomlyó) csíksomlyói író és történész. Hosszú ideig a Hargita megyei múzeumhálózat igazgatója volt. A romániai változásokat követően Budapesten újságíróként dolgozott, majd visszatért Székelyföldre, és a Hargita lábánál élt, főként a magyar és a székely történelem kutatásának szentelte élete utolsó éveit.

2013. július 16., 12:012013. július 16., 12:01

2013. július 16., 15:492013. július 16., 15:49

Barabási László Kolozsváron született, ahol a családnak szállítási vállalata volt. Az 1948-as államosításkor a családot Gyergyószentmiklósra telepítették, ahol elvégezte iskoláit, és a Magyar Vegyes Líceumban, a mai Salamon Ernő Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán, magyar és történelem szakon. Az egyetemen dr. Kócziáni Lászlónak, Nyírő József vejének az irányításával népköltészeti gyűjtéseket folytatott Maros megyében. Egyetemi évei alatt jelentek meg első karcolatai, helyzetképei a napilapokban.

1964-től Gyergyótekerőpatakon tanított, ahol kinevezték a kultúrotthon igazgatójának. 1966 nyarán Balánbányára költözött, ahol szintén kultúrigazgatóként tevékenykedett. Itt zenekart hozott létre, tánccsoporttal és varieté-együttessel. Ő írta a műsorok szövegeit, és rendezte a darabokat. „Bányásztoborzás\" jeligéje alatt bejárta Erdély magyarlakta vidékeit, több mint 1500 előadást tartván a Zsíl-völgyétől a Szilágyságig Madaras Gábor, Cseh Judit, Széles Anna vendégszereplésével. Mindezek mellett feldolgozta a Csíkszentdomokosi Római Katolikus Parókia Balánbányára vonatkozó okiratait, a Balánbánya története című kötetének anyagát. Ebben az időben szerezte meg második diplomáját, történelemből államvizsgázván a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, áll a fia, Barabási Albert László által a szerkesztőségünkbe eljuttatott nekrológban.

1981-ben a Művészeti Népiskola igazgatója, majd 1983-ban a Hargita Megyei Múzeumhálózat (ma a Csíki Székely Múzeum) muzeográfusa és igazgatója lett. Ő volt a kurátora annak a fotótörténeti kiállításnak, amely átfogta a Hargita megyei fényképészet történetét az 1800-as évektől napjainkig. Az Új Életben és A Hétben megjelenő néprajzi cikkei lassan aláásták a hivatalos szervek bizalmát vele szemben. 1988-ban leváltották, és mivel senki sem merte alkalmazni, néhány hónapot autóbusz-vonalellenőrként dolgozott. A hatalom, hogy megszabaduljon tőle, turistaútlevelet adott, és rövidesen már Budapesten dolgozott a Belvedere képzőművészeti folyóirat főmunkatársaként. Később egy nemzetközi áruközvetítő vállalat kereskedelmi igazgatója lett.

1990 decemberében telepedett haza Csíksomlyóra vállalkozóként. Itt adta ki a Balánbánya története című ipari monográfiáját. 1998 után teljesen az írásnak szentelte idejét, ekkor kezdődött legtermékenyebb szerzői korszaka. 2006 és 2012 között évente két könyvet írt és jelentetett meg. Elsőként a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület kiadásában jelent meg a Csillagösvényen című történelmi kisregénye, amelyet a székely történelemről írt trilógiája (Hol vagytok székelyek?; Székely-magyar történelem Attilától máig; A székely rendtartás) követett. Ezután a világtörténelemről írt trilógiája következett (Az emberiség története, I. kötet: Ősi titkok avagy a mi történelmünk?; Az emberiség története, II. kötet: Ádám ősei; Az emberiség története III. kötet: Változó világ).

Több szakmai társaság és a Székely Szellemi Egyesület vezetőségi tagja volt. Munkáit a szélesebb körű magyar közönséggel Varga Csaba filmrendező ismertette meg a Fríg kiadó segítségével.

Temetése július 18-án lesz Csíkszeredában, a Kalász-negyedi temetőben.