Panaszok az ANL-tömbházakból

A hatalmas, ANL 2003 feliratokkal „díszített” tömbházak pályázatok során elnyert lakrészeivel az elképzelések szerint a fiatal házaspároknak és családoknak akartak egyfajta „kezdő lökést” biztosítani, de a kezdeti öröm sokaknak hirtelen, váratlanul csapott át keserűségbe.

A nyilatkozó bérlő fiatalember feleségével és két gyerekével 2004 őszén vehette birtokba a „kiutalt” kétszobás, közel hatvan négyzetméteres lakást, az akkori, városházával kötött szerződés szerint havi 62 lejért cserébe. A szobák mellé két családonként egy pincehelyiség járt, ezenkívül – közös területként – a tömbház előtti udvart is „megkapták”.

Az első meglepetés rögtön beköltözés után jelentkezett: a lakók saját költségükre voltak kénytelenek villanyórát vásárolni és szerződést kötni az áramszolgáltatóval, sőt, a vízórák megvételét és üzembe állítását is maguknak kellett megoldaniuk. „Már ezek komoly összegeket emésztettek fel a családi költségvetésből, arról nem is beszélve, hogy – garanciaként – előre ki kellett fizetni háromhavi  bérleti díjat” – mesélte a lakó. A több mint 180 lejes pluszpénzt elméletileg azért kérték, hogy abból fedezzék az esetleges elmaradásokat, illetve a rongálásokat – az összeg további sorsát azóta is homály fedi.

A lakás „elfoglalásának” feltételei között szerepelt egyébként az is, hogy a családok egy bizonyos összeget öt éven keresztül minden hónapban helyezzenek el egy bankszámlán – mindezt azért, hogy az ötéves (majd 2009-től egy-egy újabb évre hosszabbított) szerződés lejárta után, amennyiben véglegesen igényt tartanak a lakrészre, legyen egy kezdő tőkéjük. Öt év elteltével azonban nagyon kevés dolog történt: a városvezetés kiküldött egy formanyomtatványt, amelyben meg kellett jelölni, hogy a bérlőnek van-e vásárlási szándéka, vagy inkább folytatni kívánja a „kölcsönzést”. Egy lakógyűlés során az érintettek úgy döntöttek, hogy felelet helyett először megérdeklődik, mennyibe is kerülne a lakrész – válasz azóta sem érkezett.

Infláció indokolta áremelés

A bérleti szerződésbe foglalt havidíj minden esztendőben emelkedett egy „keveset”: a 2004-es 62 lej 2009-re 125, majd idén 294 lejre kúszott fel – igaz, a 35 éven aluliaknak járó „kedvezményből” időközben kicsúszott a megszólaltatott családfő (a 35 éven aluliak jelenleg 140 lej havidíjat fizetnek a lakás használatáért). „A inflációval indokolt drágítás érthető, csak az a probléma, hogy a fizetéseket nem az után igazítják” – osztotta meg véleményét a bérlő. A város többi részén bérelhető lakások díjszabásaihoz képest jutányos árat „ellensúlyozza” a közköltség: idén szeptemberre 270 lejt fizetett a közben öttagúvá bővült család – az eddigi rekordot két éve télen érték el, akkor 700 lej vándorolt pénztárcájukból a Goscom kasszájába, múlt télen pedig rendszeresen több mint 500 lejt fizettek havonta.

Gyakori melegvíz-hiány

A nyolc lakrészt magába foglaló tömbház tetőterébe az építkezés befejezte után – de még az átadás előtt – jóváhagyott tervmódosítással, az Országos Lakásügynökség költségvetés-kiegészítését követően  „húztak fel” két garzonlakást, azonban a korábban felállított, melegvíz-ellátásról gondoskodó kazánt nem igazították a többletterheléshez – emiatt gyakran előfordul, hogy nincs meleg víz. „A csapból folyó hideg vizet is melegként számolják, saját kazánt pedig nem köthetünk, így görnyedezünk a magas közös költség alatt” – mondta el a bérlő.

Szennylé, bűz és penész

A Pacsirta sétány többi tömbházához képest alacsonyabban fekvő lakásügynökségi épületek egyik – kevésbé közismert – átka, hogy a pincéket gyakran elönti a szennylé, amit a lakók saját költségükön takaríttatnak ki és fertőtleníttetnek. A „szippantósok” elmondása alapján elképesztőbbnél elképesztőbb vécébe dobott dolgokkal találkoznak egy-egy „helyreállítás” alkalmával: nem ritka a pelenka, a különböző ruhaneműk vagy a műanyag zacskó sem. Egyfajta „bónuszként” a pincék közepén lévő lefolyók is magasan vannak, így nem tudják elnyelni az előtörő dolgokat. Az átvételkor szigeteletlen alagsor okozta – elsősorban földszinti lakókat érintő – vízpára-kicsapódást és a penészedő falak problémáját szintén saját zsebükre, szigetelésre összepótolva orvosolták a lakók.

Disznóvágás „városiasan”

Nyáron a szomszédos pajtáknál tartott haszonállatok miatt kénytelenek a lakók büdösségben élni, télen pedig a tradicionális disznóvágás okoz gyomorfelkavaró pillanatokat. Utóbbit általában a tömbház bejárata mellett, esetleg a közeli garázsok előtt végzik, bármiféle engedély nélkül. A kimúlófélben lévő sertések visításának visszhangjához „szoktatott” bérlők ilyenkor legfőképp azon háborodnak fel, hogy a kisgyerekek szeme láttára elvégzett munka után a falusi élettől elszakadni képtelen városlakók a „maradékokat” zavartalanul ledobják a szemeteskukák mellé – a gyakran még gőzölgő beleket pedig a kóbor macskák és kutyák percek alatt széthordják a közeli tömbházak között.

Nem fenékig tejfel a lakrészek megkaparintása előtt komoly – pontozásos módszeren alapuló – elbíráláson átesett „kiváltságosak” élete, szerencséjükre – elmondásuk szerint – gyakori panaszaikat az adminisztrátor mindig lelkiismeretesen meghallgatja és lehetőségei szerint továbbítja a városvezetésnek.

Egyelőre szünetelnek a további ANL-projektek

Megkeresésünkre Szőke Domokos alpolgármester elmondta, a városvezetés által biztosított területre felépített tömbházak átvételekor – röviddel azután, hogy Csedő Csaba korábbi polgármester után Ráduly Róbert Kálmán nyerte meg a helyhatósági választásokat – már készen voltak a manzárdlakások, így örökölték a problémát. A polgármesteri hivatal állta egyébként az infrastrukturális beruházások költségeit is. Azóta a Szív utcában megépült négy újabb ANL-tömbház, ezután viszont rendelkezésre bocsátható földterület hiányában nem tudtak újabb, hasonló terv megvalósításába fogni – tette hozzá  az elöljáró.