Dario Fo üzenete hangzott el a Csíki Játékszínben

Dario Fo 1926-ban született Sangianóban, 1950-ben rádiós és tévés munkába kezdett mint színész és szatíraszerző. 1954-ben feleségül vette Franca Rame színésznőt, akivel megalapították a Compagnia Dario Fót. Egy sor rövidebb tévés varietéprogramot készítettek a RAI-nak, de a cenzúra miatt áttértek teljesen a színházi tevékenységre. Dario Fo ellentmond mindannak, amit ma polgári színháznak nevezünk, előadásait köztereken, gyárakban és egyéb olyan helyeken mutatja be, ahol a közönség zöme a társadalom alsóbb rétegeiből tevődik ki.

1997-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „az egyszerre szórakoztató, lebilincselő és távlatokat nyújtó szövegek alkotásában mutatkozó erősségéért”.

„Hajdanán a hatalom intoleráns volt a komédiásokkal, és elkergette őket az országból. A színészek és a társulatok ma azzal kínlódnak, hogy helyet, színházat és közönséget találjanak; és mindennek a válság az oka. A hatalmon levők tehát már nem akarják ellenőrizni és korlátozni azokat, akik iróniával és maró gúnnyal fejezik ki magukat, mivel a színészeknek se terük, se publikumuk nincs, akihez szólhatnának. (...) Éppen ezért a válság megoldására az az egyetlen reményünk, hogy üldözni kezdenek bennünket, és főleg azokat a fiatalokat, akik színházzal akarnak foglalkozni: így kialakul majd a komédiásoknak és színházcsinálóknak egy új diaszpórája, amely a tiltásokból minden képzeletet felülmúló erényt farag, és új színházat hoz létre.”