Az intézményesített testnevelésóra nem elég

„Hiányosságok vannak az óraszámot illetően, amit megszenved az óra minősége. Nagy mozgásszegénység van a jelen társadalomban. Mind az általános iskolában, mind a középiskolában uralkodó eredménycentrikusság, amellyel a gyermekek érvényesülését vetítik előre, elhanyagolja a mozgáslehetőségüket” – fogalmazott Bogdán Emese. Elmondta, manapság sok helyen valamilyen általános mozgásfoglalkoztatásra korlátozódik az óra, sokszor elhanyagolódnak az óra bizonyos láncszemei, amelyek élettanilag fontosak a szervezetnek.

„Jelen pillanatban az óra egyik negatívuma, hogy túlzottan el van sportosodva, ez a szakemberek véleménye. Minden a mérésekre alapozódik testnevelésórán. Mérjük, hogy a gyerek mennyit fut, ugrik, dob. Vannak normák, amelyeket ő meg kell csináljon, és amelyeket lehet, hogy adottságánál fogva nem is tud teljesíteni. Ezért szükségeltetik a terhelés és az értékelés képességek szerinti egyéniesítése, hogy a gyerek lehetőséget kapjon a mozgásra, és ne legyen kisebbségi komplexusa az elégtelenségekből.”

A testnevelés fő célja az egészség megtartása, a testi képességek harmonikus fejlesztése, és csak azután a sportok és a versenyeztetés – mutat rá Bogdán Emese. Arra biztatja a szülőket, hogy tudatosítsák a gyerekben a mozgás szükségességét, valamint felhívja a figyelmet, hogy az intézményesített testnevelésóra nem elég. „Említésre méltó Ráduly Róbert polgármester közbenjárásával megvalósított Sulikori, Suliúszás program, ami forradalmi ötletként behozta az 1–4. osztályosoknak a harmadik testnevelésórát ebben a változatban. Jelentősége, hogy a gyerek negyedik osztályos koráig két sportot megtanul, melyet később bármikor gyakorolhat. Ez a program volna a megoldás a középiskolások mozgáslehetőségének a biztosítására is.”

A jelenlegi testnevelésórákra vonatkozóan elmondta, a szülők nem mindig viszonyulnak pozitívan a testnevelésórai tevékenységekhez. Hozzátette, jelenleg az óra elsportosodásával érződik a rendgyakorlatok hiánya is, nincs az órának nevelő jellege. Mint mondta, a problémás hát, a gerincferdülés civilizációs ártalom, ugyanúgy, mint a rossz táplálkozás, a nem megfelelő bútorok és a rossz ruházkodás. Nagy szerepük van ebben a táblagépek, telefonok túlzott használatának is. „A nyakra nézve ez a testtartás a csigolyákat kikoptatja. Amerikában ezt népbetegségként emlegetett text-neck-nek, szövegnyaknak nevezik, és ők ki merik mondani azt is, hogy telefonpúp. Nálunk, ha a testnevelő jelzi a szülőnek a bajt, van, hogy az nehezményezi ezt, nem azonosul a negatívummal. Arra biztatjuk a szülőket, hogy tudatosítsák, hogy a gyereknek sok mozgásra van szükségük. Menjenek úszni velük, mozduljon a család. Bringázni, gyalogtúrára együtt, mert ahogy nem esznek együtt, nem is sportolnak együtt.”

A teljes írás a Csíki Hírlap szeptember 14-ei, szerdai lapszámában olvasható.