Arany János egyik titka

Nemcsak az 1952-ben Kodály Zoltán és Gyulai Ágost által kiadott Arany János-népdalgyűjteményt használták fel műsorukban, hanem Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtéséből idevágó dalokat is előadtak.

Amit Dsupin Páltól megtudtuk, Arany János idős korában jegyezte le az általa mintegy 150 ismert dalt, melynek egy része népdal, továbbá gyerekdalok és az illető korban divatos népies műdalok. Ennek a 1872 körül kelt lejegyzésnek, ahogy a zenész kifejtette, az a nagyszerűsége, hogy Arany a hangokat is lejegyezte, hisz diákként Debrecenben nemcsak lanton és gitáron tanult meg zenélni, hanem kórusvezetést is elsajátította.

Olyan sikerrel űzte a karvezetést, hogy mikor Nagyszalontán jegyző volt és kórust alapított, többször megtörtént, hogy Debrecenből is átmentek szerepléseiket meghallgatni. Dsupin hozzátette, Kodály nagy kincsként jellemezte a költő lejegyzéseit, mivel megelőzte korát, akkoriban általában csak a dalok szövegeit jegyezték le a dalgyűjtők, nem kottázták le az énekeket.  

Az előadóművész szerint Arany nemcsak azért tudott gyönyörű verseket írni, mert nagyon gazdag volt a szókincse, hanem azért is, mert zenei képekben gondolkodott, és ezt a ritmusosságot, zeneiséget használta fel költeményeiben.