„Mert ez több, mint egy állás”

Olyan családokat kerestünk fel, amelyek magukra hagyott gyermekeket nevelnek. Előfordul, hogy a hivatásos nevelőszülők és a hozzájuk kihelyezett gyermekek előítéletekkel szembesülnek , de általában befogadóan viszonyul hozzájuk a közösség.

Egy királynőt ábrázoló gyermekrajz van a csíkszentdomokosi Kristály család ebédlőasztalán, a hétéves Eszter rajzolta. Kérdésünkre, hogy kit ábrázol, azt válaszolja: anyát.

„Nagyon megváltozott az életünk”

Kristály Piroska ötödik éve dolgozik nevelőszülőként, három saját gyermekük mellett két kislány nevelését vállalták el, az egyik hétéves, a másik két éves és nyolc hónapos. „Nagyon megváltozott az életünk. Ezt az egész család kell eldöntse közösen. Én magam sem hittem, hogy tényleg el bírom fogadni, nem tudtam, hogy milyen az, amikor egy vagy két idegen gyereket idehoznak. Mert nem tudhatod, hogy képes leszel-e majd szeretni őket. Én úgy féltettem annak idején a gyermekeimet, nem tudtam, hogy képes leszek-e elfogadni a helyzetet, hogy egy cigány gyermeket közéjük behozzak. De első perctől, ahogy a kezembe adták, éreztem, hogy én kell rajta segítsek, kell, hogy szeressem és vigyáznom kell rá.” A családanya úgy véli, hogy ezt valaki nem csinálhatja csak azért, hogy biztos állása legyen, mert ez több, mint állás.

„Testvérként néztek már rájuk”

Három kíváncsi gyerekszempár pislog ki a szobából a csíkjenőfalvi Fülöp családnál: János négy-, Jakab öt-, Sándor hétéves. Öt évvel ezelőtt került hozzájuk az első baba, majd még egy, őket aztán örökbe fogadták, utánuk érkezett a három fiúcska. „Már évek óta foglalkoztatott minket a családban a nevelőszülőség. Két felnőtt gyermekünk van, ők az első gyermek érkezését lelkesen várták, elég nagyok voltak már ahhoz. Egy idő után testvérként néztek már rájuk” – mondta Fülöp Mária Hajnal.

A kászonjakabfalvi Balázs Teréz négy gyermek nevelőszülője, ő 2000-ben döntött úgy, hogy ezt a hivatást választja. „Látom, hogy valakinek örömet tudok szerezni. Azért döntöttem így, mert hallottam, hogy sok gyermek van, akiket elhagytak a szülők, s gondoltam, adjunk nekik is egy lehetőséget, és neveljük úgy, akár a sajátjainkat. Nekem büszkeség, hogy gyermeket tudok nevelni az otthonomban.”

„Otthon érezzék magukat”

„Elsősorban a gyermekek iránti szeretet és a tenni akarás miatt döntöttünk úgy a férjemmel, hogy gyermeket veszünk magunkhoz. Ebben a munkában a szeretet számít a legtöbbet. Ha nem szeretettel csinálod, nem tiszta lelkedből, akkor nem nagyon van eredmény. Fontos, hogy otthon érezzék magukat” – véli Toda Ildi, aki 2004-től nevel két kislányt Csíkszeredában. „Egyrészt munkahely, de több ennél, ritkán jut eszembe nekem, hogy ez munka. Olyanok vagyunk, mint egy normális család. Valamilyen szinten újabb határozatig az enyémek, akikről gondoskodok. Beépülnek az életünkbe, akárcsak a saját gyermekek” – állítja Fülöp Hajnal.

A nevelőszülői programról

A hivatásos nevelőszülői programot 1997-ben indították el a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság keretében. A hivatásos nevelőszülők az igazgatóság alkalmazottai, meghatározott időre kötnek munkaszerződést velük; azt háromévenként lehet megújítani. A kezdetekről Péter Emőkével, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság hivatásos nevelőszülőkkel foglalkozó osztályának vezetőjével beszélgettünk.

„Csíkszentmártonban volt egy csecsemőotthon, és amikor az felszámolódott, az ottani nevelők nevelőszülők lettek, hazavitték a gyerekeket. Innen indult, ők rakták le az alapjait, és így kezdett aztán bővülni a hálózat. A következő nagy hálózatbővítés akkor volt, amikor a nagy mamutintézmények, az árvaházak felbomlottak. Ezekből az intézetekből a gyermekek hivatásos nevelőszülőkhöz kerültek. Elsősorban 0 és 3 év közötti gyermekek kerülnek hivatásos nevelőszülőkhöz, mivelhogy a jelenleg érvényben levő jogszabály szerint három év alatti gyermek nem kerülhet családi típusú elhelyező központba, csak nevelőszülőhöz, családba. A nagyobbak inkább családi házakba kerülnek, de volt olyan esetünk, hogy valaki 26 éves koráig a nevelőszülőnél maradt. Törvény szerint 26 éves koráig joga van egy fiatalnak a rendszerben maradni, ha továbbtanul. Azon túl a gyermekvédelemmel együttműködő szervezetek támogatják az intézményből kikerült fiatalokat, akik nincs, ahova menjenek, nem tudnak a saját családjukba hazatérni. Vannak egyesületek, alapítványok, amelyek őket befogadják, foglalkoztatják.”

Ki lehet nevelőszülő?

Aki nevelőszülő szeretne tenni, az le kell, hogy tegyen egy kérvényt az igazgatóságra, és amikor van lehetőség alkalmazásra, családlátogatások során az igazgatóság munkatársai eldöntik, mennyire alkalmas erre a feladatra. Ha az otthoni feltételeket megfelelőnek találják, következik egy pszichológiai alkalmassági vizsgálat, amelyet az egész család el kell végezzen, és van egy, az igazgatóság szakemberei által tartott tanfolyam. A tanfolyam elvégzése után állítják össze a dossziét, és a gyermekvédelmi bizottság ad egy minősítést a nevelőszülő-jelöltnek, ami alapján dolgozhat. Kizáró jellegű feltétel a megfelelő egészségügyi állapot, a megfelelő lakáskörülmények és büntetlen előélet. Az igazgatóság munkatársai folyamatosan ellenőrzik a gyermekek fejlődését és ezáltal a nevelőszülők munkáját.

„Nem vagyunk egyformák”

A gyermeket befogadó család sokszor előítéletekkel is szembesül: a szűkebb közösség nem mindig nézi jó szemmel a nevelőszülőkhöz került gyerekeket, van, ahol turkálós gyerekekként is emlegetik.

„Az a tapasztalatunk, hogy a helyi közösség be szokta fogadni ezeket a gyermekeket. Vannak olyan községek a megyében, ahol nagy a hagyománya a nevelőszülőségnek, ott már a kétezres évek elejétől működik ez, és ott elfogadják, megszokta a közösség, hogy vannak ezek a gyermekek. Akadnak problémáink is: olyan esetek, amikor beszélnünk kell az iskolákban tanítókkal, osztályfőnökökkel, mert különböző előítéletekbe botlanak a gyerekek” – mutatott rá Péter Emőke.

Ezzel kapcsolatosan Kristály Piroskát idézzük: „valóban vannak negatív kritikák, mert többnyire roma származásúak a gyermekek. De én megtanultam nem foglalkozni ezekkel. Nem vagyunk egyformák.”

Balázs Terézt is megkérdeztük erről: „nekem az volt a fontos, hogy a gyermekeknek adjak jó lehetőséget. Nálunk a rokonság is, a szomszédok is nagyon jól fogadták. Igaz, olyan is volt, aki kérdezte, hogy ezt miért akarjuk.”

Fülöp Hajnal is sok előítélettel szembesült az évek során. „Van, aki elfogadja, és van, aki nem. Sőt a rokonságon belül is van olyan, aki kerek-perec megmondta, hogy ő nem tudja elfogadni, kicsidenként ki is koptak mellőlünk azok, akik így éreztek. Ez a mi életünk, a mi választásunk.”

Ideiglenes elhelyezés

Ezeknél a családoknál a gyermekek ideiglenesen vannak elhelyezve. „Ez a hivatás félelmekkel is jár, hogy jajj, Istenem, mikor jön el az a pillanat, mikor nem én rendezhetem tovább. De ennek is el kell jöjjön az ideje. Hiába, hogy érkezik más gyermek, az éveken át velünk élőket nem tudjuk felejteni, az életünk részeivé válnak” – osztotta meg velünk Kristály Piroska.

„Az elsőnél nagyon megviselt. Hiába tudatos, hogy nem maradnak itt, míg a világ. Viszont minden gyermek egy darabkát elvisz belőled. Ezt kell megtanulni feldolgozni. Mindig más gyermek jön, akinek szüksége van rám” – hangsúlyozta Fülöp Hajnal.

210 nevelőszülőnél 435 gyerek

Az augusztusi összesítések szerint Hargita megyében 210 nevelőszülőnél 435 gyermek van elhelyezve, Csíkszéken talán nincs is olyan település, ahol legalább egy család ne fogadott volna be gyermeket. A legtöbb nevelőszülő Csíkszentdomokoson van: 52 két családnál 108 gyermek él. Csíkszeredában 27 családnál 56 gyermek, Csíkszentmártonban 20 családnál 43 gyermek nevelkedik.