Aki a könyvek között született

Tőzsér József Gyergyóalfaluban született 1945. január 19-én, Tőzsér Béla és Tőzsér Anna gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskolát pedig Gyergyószentmiklóson járta, a Salamon Ernő Gimnáziumban, ahol 1962-ben érettségizett. Idén tartották az ötvenéves érettségi találkozót.

A Pallas-Akadémia Könyvkiadó létrehozója

Az érettségit követően Borzonton és Gyergyóalfaluban tanított öt esztendőn keresztül. Eközben magánúton végezte a pedagógiai főiskolát, amit betegség miatt végül nem fejezett be. 1969-től a Szövetkezetek Hargita Megyei Szövetségénél könyvterjesztési szakértőként dolgozott, majd 1976-tól 1993-ig a Hargita Megyei Könyvterjesztő Vállalatnál először kereskedelmi részlegvezetőként, ’90-től pedig kereskedelmi igazgatóként. 1991-ben Domokos Gézával együtt létrehozta a Kriterion Alapítványt, az Alutus Rt. nyomdavállalatot Csíkszeredában. 1993-ban a budapesti Zöld Ferenc vezette Akadémiai Kiadóval együtt megalapította a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadót. 1995-ben az Akadémia Kiadót egy holland cég megvásárolta, így a Pallas-Akadémia különvált, és azóta is az erdélyi magyar nyelvű könyvek legnagyobb kiadójaként üzemel. Több mint egy tucat könyvüzletet működtettek, melyből ma már csak kettő maradt (Csíkszereda és Marosvásárhely). 2011-től a könyvterjesztést átadja a Tőzsér László által vezetett Gutenberg Grafikai Műhely és Nyomdának. Tőzsér József három éve ment nyugdíjba, de azóta is aktívan részt vesz a kiadó munkájában. 1997-ben Gyergyóalfalu díszpolgára lett. 1998-ban Csíkszereda önkormányzata a Pro Urbe-díjjal jutalmazta. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, 2005-ben az Erdélyi Riport folyóirat Aranyalma-díját érdemelte ki, 2010-ben pedig az EMKE Szolnay Sándor-díját kapta a művészeti könyvek kiadásáért (megosztva Kozma Máriával).

Fontos az olvasókkal való személyes kontaktus

Tőzsér József könyvek iránti szeretete már gyermekkorában kialakult. „Könyvek között születtem, hisz édesapámnak, Tőzsér Bélának volt egy hatalmas magánkönyvtára. A köteteket megvásárolta, és kevés pénzért kikölcsönözte. Sajnos a második világháború végén az orosz katonák feldúlták a házat, és a könyveket is szétszórták, ami megmaradt, azok között születtem. Az \'50-es években, kisiskolás koromban apám egy könyvesboltot nyitott Gyergyóalfaluban” – mesélte Tőzsér József.
A könyvekkel való kapcsolat a későbbiekben sem szűnt meg. Érettségi után önkéntes könyvterjesztő lett, ami 15 százalékos jutalékot jelentett minden eladott könyv után.

A katonaság után könyvterjesztési szakértőként hozzájárult, hogy Hargita megye összes községében könyvesboltok létesüljenek. Az akkor kiépített hálózat a rendszerváltást követően teljesen megszűnt. „Rájöttem, hogy nagyon fontos személyesen eljuttatni az írókat, költőket az olvasókhoz. Erre lehetőséget adott a Falusi könyvhónap, amit minden év februárjában szerveztek. Ennek keretében író-olvasó találkozókat lehetett szervezni. Találkozókat szerveztünk többek között Kányádi Sándorral, Fodor Sándorral, Bálint Tiborral, Sütő Andrással. Feledhetetlen pillantok voltak. Akkoriban észleltem, hogy a szórványba nem igazán jutottak magyar nyelvű kiadványok. Ezért 1971-ben megalakítottam egy könyvpostaszolgálatot. Ennek köszönhetően nagyon sok könyvet küldtünk Zilah környékére, Bákó megyébe és a Zsil-völgyébe is – idézte fel emlékeit Tőzsér.

Megtudtuk, hogy egy alkalommal, a \'70-es évek közepén Jókai Mór Fekete Gyémántok című regényét küldte a Zsil-völgyébe egy megrendelőnek, és éppen akkor tört ki egy bányászsztrájk, amit igaz, hamar levertek, de összefüggésbe hozták az elpostázott könyvvel. Ezért a hatalom meghurcolta a könyvterjesztőt.  

Ezt követően a Hargita Megyei Könyvterjesztő Vállalathoz került. Ennek keretében a városi könyvesboltokkal foglalkozott. „Akkoriban hoztuk létre a csíkszeredai könyváruházat, valamint könyvüzleteket nyitottunk Maroshévízen, Tusnádon, Székelykeresztúron. Ezek egy része \'90 után megszűnt, vagy privatizálták. A könyvterjesztő vállalatnál már a városokban szerveztük az író-olvasó találkozókat, többnyire egész évben. A \'80-as évek közepétől ezeket az összejöveteleket már csak úgy engedélyezték, ha román írókat is hívtunk. Így hoztuk el többek között Mircea Dinescut, Ileana Vulpescut, Daniela Crăsnarut, mert nekik jelentek meg könyveik magyar nyelven is. \'88-ban viszont már semmiféleképpen nem engedélyeztek találkozókat” – elevenítette fel a diktatúra időszakát Tőzsér. Kifejtette: a terjesztésbe általában nem szóltak bele, hisz azokat a könyveket, amiket már kinyomtattak, előzőleg cenzúrázták. Ennek ellenére időnként akadtak olyan megjelent kötetek, amiket indexre tettek. Főleg olyan írók, költők könyvei voltak ezek, akik kitelepedtek Romániából. Ritkán, de akadt olyan eset is, hogy átcsúsztak a cenzúrán, így utólag kellett betiltani.  

„Könyv lesz, csak kevesebb”

A könyvkiadás jelenéről és jövőjéről Tőzsér József elmondta: „valószínűleg a világháló miatt egyre nehezebb lesz könyvet eladni, ezért inkább olyan könyvekkel próbálkozunk, amikre még van kereslet, ezek főleg történelmi és ismeretterjesztő könyvek. Nemrégiben jelent meg feleségem, Kozma Mária Régiségek Gyergyóban című kötete, és szerda délután került bemutatásra Ambrus Tünde Székely falutízesek című könyve. Úgy gondolom, a könyvkiadás továbbra is fog működni, mert az interneten nem sokan fognak regényt olvasni, hisz sokan mondják, hogy az úgynevezett e-könyvek zavarják a szemet. Könyv lesz, csak kevesebb. Viszont a probléma az, hogy a könyvek drágák, és alacsonyak a fizetések. A papír évente 15-20 százalékkal drágul, és a nyomdafestékek is. Ezek viszik egyre feljebb a könyv értékét” – summázta gondolatait Tőzsér.