Az adventi, karácsonyi szokáskörből adott ízelítőt kedden este a csíkmenasági Repülj Madár Egyesület a hajdani községházán. Nem azért gyűltek össze, hogy egy betanult előadást mutassanak be, a hagyományőrző egyesület inkább a régi fonó hangulatát idézte.
2012. december 10., 20:432012. december 10., 20:43
2012. december 11., 13:512012. december 11., 13:51
Ahogy Károly Veronikától, a szervezet vezetőjétől megtudtuk, a főleg középkorúak alkotta egyesület egyik fő célja a hagyományápolás. Meghívtak idősebbeket is, hogy segítsenek a múltat felidézni, de fiatalabbakat is, hátha felélesztik az ünnepkörhöz tartozó egykori szokásokat.
Habár sok minden spontánul zajlott, volt egyfajta forgatókönyv. Akárcsak hajdanán, házigazdák fogadták a bekérezkedő énekeseket, akik – ahogy a dalból megtudhattuk – disznótoros vacsora hírére érkeztek. Incze Berta néni az est folyamán elmesélte, a karácsonyvárás időszakában is jártak a fiatalok fonóba. Általában a szomszédok gyűltek össze, és „visszafogottabb népviseletben” – az asszonyok, lányok ilyenkor a sötétebb színű szoknyákat vették fel –, nem táncolva ugyan, de alkalomhoz illő énekekkel vagy akár tréfás rigmusokat mondva várták a karácsonyt. Szintén Berta néni mesélte, hogy ebben az időszakban olykor a fonóba igyekvő leányok elbújtak, és a legények meg kellett keressék őket. Ha nem sikerült megtalálniuk, egy véka diót kellett vásároljanak a lányoknak, ha felfedezték búvóhelyüket, akkor a lányok fizettek.
Általában az András-napi időjárás megfigyelésével kezdődött ez az időszak: „a friss hó a vetésnek nem jó” – vélték az öregek. Luca napján szilvaágat tettek vízbe a lányok, amely karácsonyra kivirágzott, és így kértek férjet maguknak.
Az előadáskeretében két adventi éneket daloltak el az egyesület tagjai, ezután tértek rá a karácsonyi ünnepkörre, mivel vasárnap két gyertya gyúlt már az adventi koszorún. Sajátos karácsonyi énekeket daloltak, amelyek a templomban nem szoktak felcsendülni, illetve tudtuk szerint Menaságról gyűjtötték azokat a század elején a népzenekutatók. Végül két legény az aprószentekelés szokásához híven megvesszőzte a lányokat, asszonyokat, hogy „száz évig is éljenek”.
Az ünnepség kettős célt szolgált, a hagyományok felidézésén kívül az egyesülethez tartozó asszonyok most vették birtokba azt a nyolc pár székely csizmát (8 ezer lej értékben), amelyet pályázati úton nyertek a megyei tanácstól. Ezenkívül a helyi önkormányzat, illetve az Ideea Solution és maga az egyesület járult hozzá, hogy a sokba kerülő népviseleti kellékeket a hagyományőrzők beszerezhessék.
szóljon hozzá!