A zarándoklat a hit megélésének az eszköze

– Hogyan fogadta a csíksomlyói ferences atyák felkérését, hogy ön legyen az idei pünkösdi búcsú szónoka?

– A ferences atyák felkérése nagy megtiszteltetés, és nagy örömmel fogadtam, hogy ebben a évben Fehérvár püspökét hívták meg a zarándoklatra. Mindig figyelemmel kísértem a csíksomlyói búcsút, és lélekben bekapcsolódtam az imába, bár búcsún még nem voltam eddig. Hiszen a püspöknek kötelessége, hogy a nagy ünnepeket, pünkösdöt is, saját egyházmegyéjében ülje meg, és ez alól a kötelezettség alól csak kivételes alkalom adhat felmentést. Most nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ott lehet a sok zarándokkal és közösen imádkozhatunk majd Mária által Jézushoz.

– Papi jelmondata: /Laudetur Jesus Christus/, vagyis: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mit mond el ez a mondat Spányi Antal püspökről?

–Lelki életem középpontjában Jézus él. Ő az, aki meghívott az Egyházba a keresztség szentsége által, ő erősíti lelkemet a szentgyónás kegyelmével a szentáldozás ajándékával, ő küldi le a Szentlelket, hogy egyre igazabb keresztény: Krisztus követő legyek, és ő hívott meg papjának, ő tett egyháza püspökévé. Püspöki jelmondatom már ott volt az újmisés szentképeimen is. Amikor püspöki kinevezésemkor kerestem, hogy a régi szokást követve milyen jelmondatot válasszak, egyértelmű volt, hogy ez a mondat jól kifejezi lelkületemet: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretném és törekszem is rá, hogy egész életem Krisztust állítsa a középpontba és Krisztushoz vezesse el azokat, akikért felelős vagyok mint pap, mint püspök.

– Milyen gondolat fogalmazódik meg önben elsőként pünkösd ünnepe kapcsán?

– Pünkösd csodálatos ünnep. Számomra ez az a nap, amikor az apostolok a Szentlélek ajándékaival betelve megértik Jézus tanítását és következetesen meg is valósítják azt, egyre előbbre jutva azon az úton, amin Jézust követhetik. A Szentlékel velünk is hasonlót tesz, kiszabadít bennünket önmagunk rabságából és mint új szem, segít úgy látni a dolgokat, ahogy azt a Mennyeiatya nekünk megmutatni akarja, segít a kiegyensúlyozott, élet megélésében, a hivatásban való sok sok öröm felfedezésében és azok továbbadásában, erősíti bennünk a reményt....Ő az, aki mindenre megtanít és mindenre erőt is, aki megszenteli mindennapjainkat.

– Milyen érzés önnek Székelyföldön, az egyik legismertebb Mária kegyhelyen szólni a hívekhez?

– Családomban olyan nevelést kaptam, melyben meghatározó volt a magyarságunk tudata. Könyvekkel, beszélgetésekkel, életpéldák elém állításával erősítették ezt bennem szüleim. Mindig is erősen élt bennem a magyarság gyökere, a magyarsághoz tartozás öröme. Abban a szomorú és nehéz helyzetben, melyben ma vagyunk, az összetartozás tudata nagyon fontos. Felelősek vagyunk egymásért. És ennek sok megnyilvánulási formája van. Ilyen az imádság is, de a közvetlen segítségnyújtás, a szeretet kimutatása, a másikért vállalt áldozat is. Az összetartozás, a közös gyökér, az átélt szenvedések is erősítik bennünk az egységet, és ez a magyar jövő csírája is! Nagyon felelmelő érzés már most arra gondolni, hogy a magyarok legnagyobb búcsújáró helyén együtt imádkozhatunk a sok felől érkező zarándokokkal és azokkal is, akik a média segítségével alkotnak közösséget majd velünk. Remélem, hogy valóban az összetartozás erejét, az egymásért való felelősség tudatát sikerül majd erősíteni minden jelenlévőben, mindannyiunknak önmagunkban is.

– Mit szeretne megosztani a zarándokokkal?

– A zarándoklat vallásos esemény. A hit megélésének eszköze. Ez az első és egyetlen célja. És a zarándoklat segít elmélyíteni a magunk hitélményét, hiszen kiszakadva a megszokott mindennapi életből jobban tud az ember a másikra figyelni, jobban megnyílik az Isten szavára is, amit neki mond, neki üzen az Isten. Szeretném, ha ez a zarándoklat Jézushoz vezetne közelebb, mindnyájunkat, akik ott leszünk Máriánál, és Jézusnál megújulunk erkölcseinkben, és Jézusnál közelebb is kerülünk mint testvérek egymáshoz!

– Van, akit példaképül szeretne állítani prédikációja során?

– Csíksomlyóra gondolva az első gondolata az embernek Márton Áron, Erdély nagy püspöke, de persze eszébe jut az embernek az a sok magyar, akik hűségesek voltak hitükhöz és szülőföldjükhöz, akik hitükért és emberségük megőrzéséért vállalták a szenvedést, sokszor a vértanúhalált is, mint a boldoggá avatott püspökök, de persze azok is eszébe jutnak az embernek, akiknek talán a nevét sem ismerjük, de jól vizsgáztak emberségből, hitből, magyarságból, mert megőrizték gyökereiket, hűségesek maradtak nyelvükhöz, testvérként tekintettek egymásra a nehézségek idején is, és ebből sajnos volt sok az itt élő embereknek, a mi népünk tagjainak. Szeretném ezeket az erényeket erősíteni, mert ezekre ma is szükségünk van.

– Arra kérném, fogalmazzon meg néhány gondolatot azok számára, akik nem vehetnek részt a búcsún, de lélekben velünk lesznek.

– Nem lehet ott mindenki Csíksomlyón. De lélekben mindnyájan felkerekedhetünk, és az ima, a közös gondolatok megfontolásával egységet alkothatunk a technika segítségével. És ez nagyon nagy dolog, ebből igaz öröm és felelősségérzet is fakadhat. Adják meg maguknak , akik nem tudnak eljönni, a lehetőséget, hogy a lelki közösség megélésével erősítsék önmagukat, kereszténységüket, hűségüket, egymásért való felelősségüket, szeretetüket. Ha így cselekszünk, egy lépést teszünk az erkölcsi megújulás felé, és ez a mi jövőnk záloga is, a jövő feltétele is ez. Kívánom, hogy a búcsú adjon közösségi élményt és erősítsen meg bennünket, adjon nekünk békét és örömet, és a hit egyre teljesebb megélését.

Spányi Antal püspökről röviden

Budapesten született 1950. november 13-án. Az Esztergomi Papnevelő Intézetben folytatott tanulmányok után szentelték pappá 1976. június 19-én. Az esztergomi főegyházmegye papjaként káplánként szolgált Ludányhalásziban (1976-77), Szécsényben (1977-83), Budapest-Középsőferencvárosban (Haller tér, 1983-88), majd plébánosként ugyanitt. 1992-2003 közt Budapest-Erzsébetváros (Rózsák tere) plébánosa, ahol nagyszabású templom-rekonstrukciós munkákat kezdett meg. 1994-ben pápai kápláni címet nyert. 1995-ben érseki általános helynök és főszentszéki bíró lett. 1998-ban tharrosi címzetes püspökké és az Esztergom-Budapest főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki II. János Pál pápa. 1998. március 28-án Budapesten Paskai László bíboros úr püspökké szentelte. A Szentatya Székesfehérvár püspökévé 2003. április 4-én nevezte ki. Beiktatására 2003. május 24-én került sor. A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia megbízásából a 2004 Pünkösdjén meginduló Katolikus Rádió vezérigazgatója. Henszlmann Alajos Díjjal tüntette ki a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 2009-ben. Papi jelmondata: Laudetur Jesus Christus, vagyis: Dicsértessék a Jézus Krisztus!