A megélhetést sodorta magával a megáradt patak

Felmérték az augusztus végi árvíz okozta károkat Bükkhavaspatakán, Gergely Károly gyimesközéploki polgármester szerint körülbelül 250 ezer lej értékű pusztítást okozott az áradás. A helybéliek kétségbe vannak esve, van, akinek a teljes megélhetését sodorta magával a megáradt patak.

Hatalmas felhőszakadás volt Gyimesközéplokon augusztus 30-án, a legnagyobb kár Bükkhavaspatakán keletkezett. Akkor a jelentős anyagi károk mellett le kellett zárni a gépjárműforgalom elől a 127A és a 127B jelzésű megyei út súlyosan megrongálódott szakaszait is. Az utak azóta járhatók, azonban az árvíz utáni kárfelmérés szerint bőven van még tennivaló.

Minapi ottjártunkkor hulladéktornyok, gyökerestől kitépett fák és rögtönzött, ideiglenes hidak fogadtak. Megkeresésünkre Gergely Károly, Gyimesközéplok polgármestere elmondta, felmérést végeztek, ami szerint körülbelül 250 ezer lej értékű kár keletkezett. „Első fordulóban azokat próbáljuk faanyaggal segíteni, akiknek elvitte a víz a hídjaikat, de ez egy hosszú folyamat. Más anyagi forrás nincs, 140 köbméter fával segítünk, amelyet a hét folyamán szétosztunk. Ennek kapcsán azonban lehetnek majd viták, hiszen nem lehet arányosan osztani, annak jár több, akinek nagyobb kárt okozott az áradás. Az itt lakók között vannak nézeteltérések, az egymásra figyelés a háttérbe szorult az utóbbi években. Ahhoz képest, hogy milyen segítőkészek voltak az emberek, most mindenkinek a saját dolga a legfontosabb, a máséval nem is törődik” – summázta a polgármester.

 A kárfelmérési kimutatás szerint a megáradt patak mindent elsodort, ami az útjába került: 46 háztartásban okozott jelentős károkat. Összesen 2953 méter kerítést, 10,5 köbméter deszkát, 11 hidat, 19 hídfőt, 16 ár területet, 8 pincét, 9 átereszt, 8 ár szántót, 36 ár sarjút, 4 pajtát, 2 kemencét, egy autót, és egy 1,5 hektáron fekvő gazdasági épületet rongált meg az árvíz. Ezenkívül elsodort egy nyári szállást, 2 kályhát, 3 körbála szénát, 1050 kg gabonát, 12,5 öl tűzifát, 2 hűtőszekrényt, több munkaeszközt, szekereket és állatokat, 7 zsák cementet, befőtteket. „Elvitte a víz a disznópajtát, benne volt az egyik tehén, az is megfulladt. Minden tele van iszappal, azt hordjuk ki folyamatosan. A másik pajtát is elvitte, ott 15 tyúk és egy süldő döglött meg. A kerítést is megrongálta, de nem csak a miénket, itt mindenkiét elmosta. Ez az árvíz sokkal nagyobb volt, mint a 2010-es” – mondta lapunknak a helybéli Minus István.

Egy másik ház előtt új, ideiglenesen épített hídon áthaladva Tankó Máriát, az árvíz okozta károk egyik elszenvedőjét kérdeztük. „Az a legbosszantóbb, hogy az árvíz óta nem jön fel az iskolabusz, mi kell megoldjuk a gyerekek szállítását. A sofőr azt mondta, majd akkor jön ki, ha járható út lesz. Itt elvitte a víz a tűzifát, a hidat, a kerítést. A kárfelmérésnek semmi értelme, hiszen 5 évvel ezelőtt is ugyanígy jártunk, akkor is felmérték a károkat, de azóta sem kaptunk semmit” – panaszolta Tankó Mária.

 A falurész utolsó házánál elkeserítő kép tárult elénk: a törmelék beborította az egész udvart, az állatok az udvaron térdig érő sárban álltak. Közelebb érve két idősebb hölgy fogadott: Tankó Erzsébet és Tankó Éva testvérek beszélgetésünk során elmondták, nyugdíjuk nincs, az állattartásból és növénytermesztésből éldegéltek, az árvíz azonban elmosta a megélhetésüket. „A hegyről jött a víz, és szó szerint elvitt mindent, ami az útjába került. Elmozdította az épületeket is, az istállót egy kapuhossznyit hozta előre, a fásszínt vagy 20 métert sodorta, amíg egy fa meg nem fogta. Hozzá volt kötve a kutya, azt is elsodorta, de szerencsére túlélte. A tyúkokat is elvitte, de a kakas megmaradt, reggel nagyon örültünk, amikor hallottuk kukorékolni. A csűrben voltak a szerszámok, amikkel dolgoztunk, meg a tűzifánk is, azok is mind odalettek. Mikor jött a víz, láttam, hogy a hegyről tinókat, kutyákat hozott magával, úgy jöttek lefelé, mintha két kamion forgott volna le a domboldalon” – mesélték a testvérek.

A gazdasági épületet annyira megrongálta az áradás, hogy – a károsultak elmondás szerint – „hasznavehetetlennek” lehet nyilvánítani, így nincs ahol tartani az állatokat: a 8 tehénnek és 4 borjúnak az iszapban és a sárban találtak új helyet. „Tiszta kő és törmelék az udvar, és nincs férfi a háznál, a falubeliek inkább gúnyolódnak, minthogy segítsenek. Amikor 2010-ben így jártunk, akkor sem kaptunk semmit, csak azt a tanácsot, hogy kössünk biztosítást. Én ezt meg is tettem, most amikor elmentem a biztosítóhoz, onnan visszaküldtek a tanácshoz, hogy kérjek egy igazolást arról, ami itt történt. A biztosítótól aztán kijött egy szakember, és felmérte a károkat, de azóta semmi hír, nem kaptunk még semmit” – panaszolta Tankó Erzsébet. Hozzátette, gyorssegélyként ajánlottak a biztosítónál 2000 lejt, de nem fogadta el, mert az közel sem elég a javításokra.

„A lakóház is iszappal van tele, a pincéből már kihordtuk. Mikor volt az eset, az állatok is teljesen megvadultak, a villanypásztort elszaggatták, úgy menekültek. Az egész völgy vízben állt, a veteményünket is tönkretette. A szomszédok valamennyit segítettek, de nem tudjuk, hogyan tovább. Nagyon nehéz lesz ezt feldolgozni, azt hiszem, amíg élünk, addig fog tartani” – zárta beszélgetésünket az elkeseredett testvérpár.