A kutatási élményeiből táplálkozó író

Zsidó Ferenc íróval, néprajzkutatóval találkozhattak az érdeklődők csütörtökön este Csíkszeredában, a Székelyföld Galériában. Mindkét kvalitását megismerhettük, ugyanis a Pro Print Kiadónál megjelent, Laska Lajos című rövidprózakötetét, illetve a Múlt kisajátítása című kultúrtörténeti könyvét mutatták be.

Szőcs Lóránt

2013. április 19., 13:542013. április 19., 13:54

2013. április 19., 13:552013. április 19., 13:55

Az első kiadványról Molnár Vilmos író faggatta a szerzőt, akitől megtudtuk, inkább prózaírónak tartja magát, mint kutatónak, a két foglalkozás közt van viszont összefüggés: prózája olyan élményvilágból táplálkozik, amelyet terepről lehet csak begyűjteni. Ez persze – ahogy kifejtette – nem azt jelenti, hogy a kutatást nem tartja fontosnak, vagy nem veszi komolyan.

„Kellemesen rövidek ezek az írások, ritkán haladják meg az egy oldal terjedelmét, a haiku prózaváltozatával, a haibunnal mutatnak rokonságot ezek a szövegek. Nem akarnak valami világrengetőt közölni, csak konstatálnak, rögzítenek egy-egy pillanatot” – elemezte a prózakötetet Molnár Vilmos, rendkívül szimpatikusnak nevezve a főhőst, Laska Lajost, aki mindent alaposan átgondol, még olyan gondolatokon is rágódik, amelyek felett mindenki más átsiklik, mégis ügyetlenségével mindent elront.

A másik kötetet Oláh Sándor antropológus alapos kultúrtörténeti, kulturális antropológiai elemzésnek tartotta. Szerinte bár Románandrásfalva, Székelyszenterzsébet, Kissolymos, Nagysolymos és Hidegkút magyar–román–cigány közösségek naiv történelmét vizsgálja, mégis sok általánosítható konklúziót tartalmaz. A kötet, amely a szerző doktori disszertációjának olvasmányosabb változata, az együtt élő népcsoportok történelemszemléletei közti összefüggésekre világít rá, illetve arra, ahogy ezek a népcsoportok külön-külön a múltat értelmezik, így más települések magyar–román, magyar–cigány, illetve román–cigány kapcsolataira is több vonatkozásban kiterjeszthető.