A kötet borítója
Fotó: Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy
Nem mindennapi könyv bemutatójára hívja a nagyérdeműt a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy. Szőcs Anna Édesanyám rózsafája című kötete, illetve az író személyes élettörténetén keresztül egy csángómagyar település, a Bákó megyei Pusztina mindennapjaiba nyerhetünk betekintést.
2023. október 19., 11:592023. október 19., 11:59
Szőcs Anna a moldvai Pusztinában született 1958. július 18-án, sokgyermekes család ötödik gyerekeként.
Az általános iskolát Pusztinában, a szakiskolát Brassóban, az esti gimnáziumot Sepsiszentgyörgyön végezte, román nyelven. Felsőfokú végzettséget Győrben, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző főiskolai karán szerzett, magyar nyelven. 1987-ben áttelepült Magyarországra, azóta Budapesten él.
A csángóság fennmaradása és a csángó kultúra érdekében végzett több évtizedes tevékenysége elismeréseként Magyarország köztársasági elnöke, Áder János a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta neki.
Fotó: Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy
Az Édesanyám rózsafája révén nemcsak Pusztina mindennapjaiba, a kisebbségi lét küzdelmeibe nyerhetünk betekintést, hanem egyszersmind
Végigvezet minket a gyermekkorán, miközben bemutatja családját, a falusi közösség működését, és felidézi az élő hagyományokat és szokásokat, amelyeket személyes történetekkel gazdagít.
– írja könyvhöz írt ajánlójában Iancu Laura magyarfalvi (Arini, korábban Ungureni, Bákó megye) születésű, Magyarországon élő, József Attila-díjas költő, író, néprajzkutató. Majd így folytatja: „Minden adott volt ahhoz, hogy elvesszen. Hogy a gyermekkor kétarcúságában ne higgyen a szeretet mindenhatóságában. Hogy a kommunizmus terrorjában a gonoszság megkeserítse. Hogy a kisebbség kisebbségeként fegyver vagy áldozat legyen. Hogy a családi gyászok kegyetlensége istenlázadóvá bomlassza. Hogy a hazaérkezése ne megérkezés legyen. Minden adott volt ahhoz, hogy ne sikerüljön. Csakhogy Szőcs Anna élettörténete éppen arra szolgál példát, hogy minden adott volt ahhoz is, hogy sikerüljön. És sikerült. Isten felkínálta, Szőcs Anna elfogadta. Jó választás volt.”
A régi templom 1936-ban, Nistor Ioan festményén
Fotó: pusztina.ro
Érdemes egy pár szót szentelni magára a Nagy-Tázló folyó bal partján, a Magura nevű domb hajlatában, Bákótól 25, Onyesttől 40 km-re fekvő Pusztinára is, miután egyedülálló abban a tekintetben, hogy
Ha interneten próbálunk rákeresni, a legtöbb helyen azt találjuk, hogy a falut a madéfalvi veszedelem idején, tehát 1764 után ide menekült csíki székelyek alapították, aminek azonban – és erre Gazda László hívta fel a figyelmet – ellentmond Bernardino Silvestri térítő 1697-es, a szent kongregáció titkárának, Carlo Agustino Fabroninak küldött jelentése. Ebben ugyanis Pusztina neve már szerepel mint katolikusok lakta falué. Így nem zárható ki, hogy Románia nagy földrajzi lexikona (Bukarest, 1898-1902) szócikkének van igaza, miszerint „ezt a települést a Stefan cel Mare uralkodónak Corvin Mátyással vívott egyik csatája után behozott magyar foglyok alapították” – ezek szerint valamikor a 15. század második felében.
Az első moldvai magyarok
A kutatók többségének jelenlegi álláspontja szerint a mai moldvai magyarok elődei a Kárpát-medencéből, az összefüggő magyar nyelvterületről települtek át a 12. és a 18. század között több hullámban. Vannak olyan nézetek is, amelyek szerint Árpád honfoglalóinak visszamaradt utóvédje lennének, sőt, talán Attila hun birodalmának bukása óta ezen a területen élnek – ezt viszont nehéz régészeti és nyelvészeti érvekkel alátámasztani. A különböző időpontokban áttelepülő csoportok más-más okból érkeztek ide. A 12. század utolsó éveiben Magyarország népessége hirtelen növekedésnek indult, valószínű, hogy az első települések ekkor alakultak ki Moldvában, az akkori határ mentén. Mások úgy vélik, a német lovagrend 1225-ös kiűzése után felállított magyar határvédelem révén kerültek oda a csángómagyarok első csírái, vagy az 1241-42-es mongol támadást követően, amikor IV. Béla magyar király nemcsak a Kárpátokon belül, hanem a Kárpátok előterében, a régi keleti országhatárt képező Szeret mentén is végig őrtelepeket hozott létre. Ezek a telepek a Szeretnek a felénk eső nyugati partján sorakoztak végig láncszerűen, és az akkori idők lehetőségeinek megfelelően az őrséget családostól telepítették ki, akik ott paraszti gazdálkodást folytattak. A korábbi időpont mellett szól viszont egy 1234-ben kiadott pápai bulla, amely szerint az 1227-ben alapított milkói (Milkov) kun püspökség népei magyarok, németek, románok és kunok, a papok pedig magyar domonkosok. Azt pedig Radu Rosetti román egyetemi tanár is elismeri Unguri si episcopiile catolice in Moldova (Magyarok és katolikus püspökségeik Moldvában) című könyvében, amelyet a Román Akadémia 1905-ben adott ki Bukarestben, hogy Moldvában a katolikus magyarok ősfoglalók (răzeși, azaz részesek), akik a hegyeket és vizeket elnevezték (fel is sorolja a hegy- és dűlőneveket), és akik már a moldvai vajdaság megalapítása (1352) előtt ott, az akkor még Kunországnak hívott területen éltek.
Pusztina ma álló Szent István-temploma
Fotó: pusztina.ro
Ez persze nem zárja ki azt, hogy 1764 után, a 18. század végén székelyek telepedtek itt meg, sőt a helyiek emlékezete szerint 1816-ban, a nagy éhínség idején is érkeztek Erdélyből bevándorlók.
Miután 1848-ban tűzvész áldozata lett, a következő évben már kőből építették újjá, hogy aztán 1958-ban lerombolják. Ekkor vették használatba a ma is álló, 1937 és 1957 között épült istenházát, amelyben ma már ritkán hangzik el magyar szó.
1844-ben mintegy 500 lakosa volt, a 19. század végén 762 főt vettek számba, többségében magyarokat. Az 1930-as népszámlás egyetlen magyar nemzetiségű lakost sem mutatott ki, de az 1153 katolikusból 1146 magyar anyanyelvűnek vallotta magát.
Ma mintegy másfél ezren lakják, az ortodox vallásúak száma elenyésző.
Moldvai vendégek a zabolai Csángó Múzeumban
Fotó: Tamás Sándor Facebook-oldala
Visszatérve az Édesanyám rózsafájához, a kötetet gazdag képanyag teszi még értékesebbé, mely a szerző magánarchívumából, valamint a Kisebbségekért – Pro Minoritate archívumából származik.
A bemutatót október 19-én 17 órától tartják a Bod Péter Megyei Könyvtár dísztermében, ahol a kiadványt annak szerkesztője, Oláh-Gál Elvira ismerteti. A beszélgetés moderátora Erőss Bulcsú tanár, tanácsadó, az érdeklődőket a szervezők részéről Szebeni Zsuzsanna intézetvezető köszönti.
Daniel David oktatási miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy két órával megemelik a pedagógusok kötelező heti óraszámát, az óraadó tanárok óraszáma pedig csökkenni fog.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
Negyvenhat eltűnt esetet tartanak nyilván Hargita megyében, közülük több mint a fele kiskorú, és jelentős arányban lányok. Minden eltűnést lehetséges bűncselekményként kezel a rendőrség.
Alexandru Rogobete egészségügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján közölte, hogy a fogyatékkal élő és a rákbeteg személyeknek nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot (CASS) fizetniük.
Daniel David csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a tanügyben nem lesznek leépítések és bérmódosítások.
A kormány deficitcsökkentő intézkedései részeként növelni fogja szeptember elsejétől a személygépkocsik úthasználati díját.
Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a kormány által javasolt deficitcsökkentő intézkedések nélkül fenntarthatatlanná vált volna a költségvetési hiány.
Az alkotmánybíróság ügyvivő elnöke csütörtökön pontosítani kívánta, hogy a mandátuma végéhez közeledő három alkotmánybíró egyike sem kért vagy kapott semmilyen juttatást.
Közúti balesethez riasztották a tűzoltókat a Maros megyei Libánfalva térségében, ahol egy személygépkocsi lesodródott az úttestről. A balesetben egy személy megsérült.
Közvitára bocsátotta csütörtökön a honlapján a pénzügyminisztérium az idei deficitcsökkentő intézkedések első csomagját tartalmazó törvénytervezetet.
szóljon hozzá!