„Tusványos egy nemzetiösszetartozás-kiképző tábornak is tekinthető”

– A legelső Tusványos, akkor még Bálványosi Szabadegyetem szervezői közül kivel ápol azóta is rendszeres kapcsolatot?

– Sántha Attila Babérkoszorú-díjas költő-, íróember jó barátom. Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Tőkés László is ide tartozik. Aztán egy kicsit később jött Tamás Sándor, megint egy kicsit később Antal Árpád. De Papp Előd, Török Sándor, Deme László és nagyon sok barátom nevét mondhatnám még, akik ilyen-olyan-amolyan szerepet töltöttek be. Sokan elhunytak az elmúlt évek során: elvesztettük Lőrincz Csabát, aki Sepsiszentgyörgyről lett a Fidesz nemzetpolitikai gondolkodásának egyik meghatározó alakja, Schöpflin Györgyöt, aztán a közelmúltban Répás Zsuzsát, aki nemzetpolitikai államtitkár is volt. Az első táborban ott volt Norman Stone brit professzor is, Fábián Ernő bácsi Kovásznáról pedig állandó résztvevőnk volt. Gyarapodik azoknak a személyeknek a száma, akik a mennyben tartják a Tusványost, vagy onnan követik nyomon a mi rendezvényünket. Hálásak vagyunk nekik a hozzájárulásukért, és igyekszünk az ő emléküket ápolni. A fősátor Lőrincz Csaba nevét viseli, új kezdeményezésként meg útnak indítottunk egy Schöpflin György-sátrat.

– Tusványos eredeti szellemiségéből mi az, ami öröknek mondható, azaz a kezdetektől megmaradt?

– A harmincegyedik táborunknak volt az a jelszava, hogy „Van, ami örök”, mert harmincévnyi tábor után csak azt lehet újra elindítani, ami örök. Azt hiszem, nagyon fontos vonatkozása Tusványosnak az, hogy kombináljuk egymással a szabadegyetemet meg a fesztivált. Fesztiválból és szabadegyetemből is sok van, de ami megtermékenyíti egymást és együtt zajlik, az eléggé ritka. Továbbra is fontosnak tarjuk, hogy egy nonprofit rendezvény vagyunk, mindenkit szeretettel látunk, nyitottak vagyunk. Ez nyilvánvalóan a kevésbé tehetős embereknek, diákoknak egy lehetőség. Most is nagyon jutányos áron lehet részt venni a tábor programjaiban, délután négyig nem is kell fizetni a belépőknek.

A második dolog talán, ami a politikai részét illeti a tábornak, a nemzeti elkötelezettség. Azt hiszem, a nemzeti összetartozás érzésének az erősítése és csiholása egy nagyon fontos célkitűzésünk volt. És ez nemcsak itt, Erdélyben, meg a többi határon túli területen fontos a megmaradás érdekében, hanem az anyaországban még inkább. Az által, hogy itt négyezer magyarországi résztvevő regisztrál minden nyáron, Tusványos gyakorlatilag egy nemzetiösszetartozás-kiképző tábornak is tekinthető. Nagyon sok ember itt találkozik nemcsak a párjával, meg a házastársával, hanem azzal, hogy van egy erdélyi magyarság, általában egy külhoni magyarság.

Harmadikként pedig a nyitottságot tartom fontosnak, hogy párbeszédet folytassunk a közös jövőről szomszédainkkal és a nemzetközi partnereinkkel. Azt, hogy próbáljuk egy kicsit kívülről nézni magunkat, és próbáljunk egy olyan látószöget fölvenni, ami az eredményes politika megvalósítását is lehetővé teszi. Nagyon sok konkrét ötlet született meg az elmúlt években Tusványoson. Politikusként benne vagyunk egy mókuskerékben, kilépni belőle és a közös gondolkodás révén eljutni megoldásokig egy nagyon fontos velejárója ennek a „tusványosozásnak”. Addig csináljuk, amíg van rá igény. És úgy tűnik, van rá igény. Az éjszakákat még bírjuk, a pálinkát bírjuk, azt hiszem, nincs okunk egyelőre, hogy lassítsunk.

– Az idei rendezvény kapcsán milyen viszonyulásra számít a román politikum részéről, tekintve, hogy az RMDSZ már nem tagja a kormánykoalíciónak?

– Azt hiszem, hogy az RMDSZ kormánytagsága az erdélyi magyaroknak, meg a szövetségnek a dolga. Nyilvánvalóan ők megfontolták, hogy hogyan döntenek, és mi ezt tiszteletben tartjuk, nem kívánjuk minősíteni. Fontosnak tartom, hogy minél szélesebb egységet tudjon fönntartani az RMDSZ. Az elmúlt években ez fontos volt, hiszen Erdélyben több politikai irányzat is van, és össze kell kovácsolni az erdélyi magyar közösséget. A magunk részéről ezt is próbáltuk elősegíteni az elmúlt években. A románokkal való együttműködés pedig a két ország jövője szempontjából kulcsfontosságú. Romániát szeretnénk jobban közelíteni a közép-európai együttműködéshez, ezt nem rejtjük véka alá. Egyelőre a Visegrádi Együttműködésben nincs benne, de a Három Tenger Kezdeményezésben vagy a Bukaresti Kilencekben benne van. De egyelőre egy kicsit az az érzésünk, hogy ebből a közép-európai kooperációból Románia kikacsingat. Örülnénk, ha jobban belejönne, jobban részt venne ebben, hiszen itt egymás mellett élünk, és együtt kell a jövőnket is elgondolni és megvalósítani is.

– Az elmondottak tükrében milyen viszonyulásra számít tehát a román politikum részéről az idei kiadást illetően?

– Az elmúlt esztendőben túlreagálta a román politika a miniszterelnöknek (Orbán Viktor – szerk.) a beszédét, és én bízom benne, hogy most egy korrekcióra sor fog kerülni, és világossá válik az, hogy Magyarország és a miniszterelnök nemhogy ellenfele lenne, hanem nyitottsággal, barátsággal, szövetségesi alapállással viszonyul Romániához.