„Szent István király napján az becsületes páterek Szentlélekre gyűlvén…”

Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész szerint a kápolna 1995-ben feltárt freskóit „az 1730-as évek körül, mikoron készültek, valószínű, épp ama céllal festették meg az Aporok, a Mikesek, hogy búcsújáró hellyé váljon a perkői kápolna, és

Az itteni borvíznek különleges erőt tulajdonítanak a szomjukat oltani megálló búcsújárók.

A Székelyszentkirály névalakot 1905-ben tette hivatalossá a belügyminiszter, ezt megelőzően a falut egyszerűen csak Szentkirály néven emlegették a környéken.

Megemlíthetjük a disznajói, 1785-ben épült kápolnát is, amely ugyan nem a történelmi Székelyföldön, hanem Szászrégentől északra található, de ma Maros megyéhez tartozik, akárcsak a magyar lakosságát az 1848. október 18-i román vérengzéskor elveszítő Mezőszengyel ugyancsak 1785-ben épült temploma. Moldvában Pusztina, Gajcsána és Kickófalva (régebbi nevén Steckófalva) védőszentje volt –

Sóvidéken ezt újbúza újzsengének nevezték. „A reformátusok ekkor úrvacsorát vettek, s az új kenyérből küldtek a szegényeknek és koldusoknak is. Ezt Sóváradon pománának nevezték.

– írja Barabás László.

Ha napján szép idő van, jó gyümölcstermést ígér, de régen nemcsak ezért örültek a napsütésnek, hanem – Medárdhoz hasonlóan – negyvenes volta miatt is, ami azt jelenti, hogy

Igaz, ez akkor is érvényes, ha ma esik az eső…

A Gyimesekben viszont pont fordítva tudják:

Mindenképp az ősz közelségére utalnak az olyan bölcseletek, miszerint ezen a napon vágják le a szúnyogkirályt, vagyis ettől kezdve már kevesebb lesz ebből a rovarból, vagy hogy

Vadasdon úgy vélik, ha gyülekeznek a fecskék, lassan lejár a tornacipő ideje.

„Valószínűleg ezzel a fürdési tilalommal van összefüggésben, hogy az első világháború utáni években eddig tartott a szovátai fürdőszezon, augusztus 20-a után elmentek a vendégek. Lejárt a kánikula, az időjárás lassan ősziessé vált.” (Barabás László)

Eddig a napig az aratást is befejezték: „ha István előtt kakukk szól, pénzelhetsz a gabonából” – szól a rigmus.

Pozsony Ferenctől tudjuk, hogy Zabolán úgy tartották, az őszi búza elvetését közvetlenül az ünnep után lehet megkezdeni, más orbaiszéki favakban viszont azt tekintették jó gazdának, akinek ilyenkor már a földben volt.

A zordabb természeti viszonyok miatt Alcsíkban rendszerint csak az ünnep után kezdtek hozzá a sarlós aratáshoz.