„Hely nélkül maradtunk, és nehezen tartottuk fenn magunkat, támogatás hiányában ráfizetős volt. De más problémák is adódtak, emellett ugyanis indítottunk egy vállalkozást, az egész csapat ezen ügyködik, játékgyártással foglalkozunk, így kissé háttérbe szorult a tanoda. Az utóbbi időben nem is én vezettem, hanem három munkatársam, és kicsúszott a gyeplő a kezemből. Felborult a rendszer, átláthatalan lett, mert a szülők hol hozták a gyerekeket, hol meg nem, nem tudtuk, melyik napra mivel készüljünk. Így

Inkább kevesebb, de minőségibb legyen, ez a cél. A délutáni foglalkozásoknak valószínűleg vége lesz, helyettük a művészkedésen túlmutató családbarát hétvégi programok, workshopok, felnőttképzések lesznek. Már ki is néztem a következő helyet, amelynek udvara van, de csak április elején ürül ki, és még azután is kisebb átalakításra szorul” – nyilatkozta lapunknak Jakab Hunor.

Öt év hozadéka

„Csodálatos időszak volt, és hogy mennyire eredményes, talán azzal tudnám ecsetelni, hogy különböző okok miatt elmaradozott szülők mesélik: a gyerek egyszer csak a semmiből kitalálja, hogy megint akar jönni órára. Ez jólesik. Aztán vannak olyan diákok, akik egyetemen vannak, de tartjuk a kapcsolatot, mindig felkeresnek, ha hazajönnek. Legidősebb tanítványunk ötvenhat éves volt, élvezte is nagyon, csak a fiatalok feszélyezve érezték magukat mellette, ezért kimaradt” – összegezte.

Kérdésemre, hogy van-e olyan növendék, aki innen indult és sikeres művészi pályára lépett, azt feleli: „Akire nagyon büszke vagyok, az Szilágyi Anna, aki a MOME-n (budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – szerk. megj.) van, ahova köztudottan nagyon nehéz bejutni, több évig tart a felvételi előkészítő, ő pedig játszi könnyedséggel megcsinálta, az első három sikeres vizsgázó között volt. Vagy Vass Aranka Adelina, aki divattervezést tanul Budapesten, szintén jó eredményekkel, de említhetném a reklámgrafikus Hajas Lászlót is, aki folyamatosan az Erasmus-program keretében utazgat Európában.”