Beszélgetés a közelgő népszámlálás margóján

A beszélgetésre a Szakszervezetek Művelődési Házának márványtermében került sor

Az EMI által szervezett egyházi kerekasztal-beszélgetésre a plakát szerint négy meghívott volt betervezve: Boros Károly római katolikus esperes, Gergely István volt csíksomlyói plébános, Solymosi Alpár unitárius lelkész és Szatmári Szilárd református lelkész. Közülük Solymosi Alpár és Gergely István jelent meg a beszélgetésen, őket kérdezte Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Ifjak csíkszéki társelnöke.

Solymosi Alpár unitárius lelkész saját életéből hozott fel példát: „volt részem a feleségemmel együtt négy évet egy 84 felnőttből álló gyülekezetben szolgálni, és úgy érzem, hogy az a kicsi falusi gyülekezet sokszor erősebb volt, mint a 860 lelket számláló csíkszeredai gyülekezet. A közösségi tudat számít, és az örökségnek az értéke, amit az emberek önmagukban hordoznak. Amíg a gyökértelenséget munkálja a világ, addig mindig könnyűnek fogunk találtatni. Statisztikailag hiába vagyunk 860-an, amiből csak 294 ember fizeti ki az egyház fenntartását” – jegyezte meg a lelkész. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy számunkra szinte közömbös, hogy milyen eredmények fognak „elsülni” a népszámlálást illetően. „A legfontosabb az: hány cselekvő és cselekedni akaró tagja van a nemzetünknek és vallásos közösségeinknek. Egy minőségi kisebbséget kellene felmutassunk, akikre büszkék lehetünk. A népszámlálás mindenképpen jó arra, hogy felszínesen megvizsgáljuk, mi lakozik az emberekben, milyen identitástudattal rendelkeznek, de korántsem valós kép. A valós kép ennél jóval szomorúbb.”

Meglátása szerint a népszámlálás arra is jó, hogy elgondolkoztasson bennünket, mik a tennivalóink. „Kívánom, hogy a számadatok mögött tartalom is legyen. Soha nem voltam a tömegnek, a nagy tömegeknek a híve. Az erdélyi magyarság egy kis minőségi közösség tud lenni.”

Zárógondolatként hozzáfűzte: „Amíg az erdélyi magyarságnak nem lesz egy állameszménye, addig nem igazán tud egy egészséges identitástudatot kifejteni. Addig, amíg a román államot kell szolgáljuk akarva-akaratlanul, amíg egy kényszerpályán mozgunk, és nincs a szívünkben, lelkünkben, értelmünkben egy olyan állameszmény elültetve, amiért naponta érdemes erkölcsösnek, becsületesnek lenni, érdemes vállalni a hovatartozásunkat, addig egyre rosszabb lesz a helyzet.”

Solymosi Alpár és Gergely István válaszolt Tőke Ervin moderátor kérdéseire

Gergely István megjegyezte, olyat szeretne mondani, ami elevenbe vág, ami felébreszt. „Ember, magyar, ébredjél!” Nagy igazság van abban, hogy a mi jelenünk és jövőnk nagymértékben attól függ, hogy mi kisebbségiek mit tudunk adni a többségieknek. Példaként hozta fel Szent Erzsébetet, aki 800 esztendővel ezelőtt egyedül volt a németek között, sokszoros kisebbségben élt, és ma az egész világon ismerik ezt a magyar királylányt, a világ Katolikus Caritasának a védőszentje. De hogy ma, mi kisebbségiek tudunk-e igazi értéket adni, ahhoz kell az öntudat, az öntudatra ébredés, ami hiányzik a többségből. „Végignézve a bárokon, diszkókon, pontosan úgy züllnek a mi fiataljaink, mint mások” – adott hangot szomorúságának Gergely István.

A beszélgetés végén az egyik hozzászóló keserűségének adott hangot, hiányolta a város értelmiségi rétegét: „A meglepő dolog az, hogy bármilyen hasonló fórumon veszünk részt, ahol a magyarság témájáról beszélgetünk, az erdélyi magyarság jövőjéről, nincs ott a szellemi elit. Hol vannak a tanárok, pedagógusok? Akik át kellene adják a fiatal generációnak ezeket a dolgokat, sehol sincsenek” – hangzott el.