Békés együttélésre szólított Böjte Csaba az úzvölgyi megemlékezésen

A megemlékezés kezdetén Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szólt a jelenlévőkhöz, emlékeztetve, hogy amikor 1944-ben a szovjet csapatok betörtek Úzvölgyébe, és rázúdultak a magyar határvédelemre,

az első csapást a 17-18 éves fiatalokból álló 11. székely határőr zászlóalj kapta.

Borboly külön köszöntötte a megemlékezésen jelen lévő vitéz Bartha Mihályt, aki részese volt az említett csatának, majd arra kérte a jelenlévőket, hogy egy perc néma csenddel emlékezzenek az elhunyt hősökre. A továbbiakban az elnök megköszönte, hogy ilyen sokan ellátogattak a megemlékezésre.

„Annak, ha együtt vagyunk, hatalmas ereje van. Összefon bennünket, a magyar közösséget, együtt dobban a szívünk, függetlenül attól, hogy honnan érkeztünk. Emellett erőt mutatunk fel azok számára is, akik akarják ezt a földet, ami ezer éve az otthonunk.

– mondta el a megemlékezésen Borboly.

„Nem szeretnénk azok közé tartozni, akik elfeledkeznek a nagyokról, a hősökről, akik életüket adták a hazaért. Éppen ezért minden évben ezen a napon ide szoktunk zarándokolni, hogy emlékezzünk azokra, akik a II. világháborúban életüket adták a hazáért ezen a helyen.

– ezt már az ünnepi istentiszteletet celebráló Tamás József püspök mondta az egybegyűlteknek.

„A Jóisten irgalmába ajánljuk az ittnyugvókat, de Isten oltalmába ajánljuk önmagunkat és a népünket is, hogy a földi életben megtegyünk mi is mindent, ami kötelességünk, feladatunk, hogy Isten szolgálatában és szeretetében mindvégig kitartsunk, hogy majd az ő örök boldogságában is mind együtt legyünk” – emelte ki az egyházfő.

Amikor felkérték Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy legyen az ünnepség szónoka, elgondolkodott azon, hogy Jézus vajon mit mondott volna az Úzvölgyében összegyűlt emlékezőknek, mivel vigasztalta volna őket a sírkertben történt kegyeletsértés után. A ferences szerzetes meglátása szerint Jézus csak tényeket közölt volna.

Talán elmesélné azt, hogy a tavaszi EP-választások alkalmával 500 millió személy egymásnak feszült, az erőviszonyokat feszegették, majd végül felállt egy olyan bizottság rendszer, amely Európát irányíthatja.

A nagy dolog az, hogy mindez alatt nem halt meg senki, nem voltak polgárháborúk, ez pedig Isten szeretetének a jele. Európában nagyon fontos dolgokról nagyon sok ember tud úgy dönteni, hogy az nem kerül vérengzésbe – fejtette ki az megemlékező istentisztelet szónoka.

– ecsetelte Böjte Csaba.

Mint fogalmazott: az a dolgunk, hogy a követ, amivel megdobnak, összeszedjük, és hidat építsünk belőle. „Ezt az országot egész biztosan csak együtt tudjuk Tündérkertté tenni.

Mert ha ennek az országnak jó a mi verejtékes munkánk és a pénzünk, amit adóként befizetünk, akkor legyen jó a zászlónk is, a himnuszunk is, a nyelvünk is. A törvények mindenkire egyformán legyenek érvényesek” – összegzett felszólalásában Böjte Csaba.

Az ökumenikus istentisztelet végén a megemlékezők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit a temetőben kialakított történelmi emlékműnél.