Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

00:17

Hosszabbításban lőtt góllal jutott tovább Kanada

23:17

Büntetőkkel maradt alul, ezüstérmes lett az FK Csíkszereda a Duna Kupán

21:42

A vörös ötven árnyalata – 30 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet az év eddigi legmelegebb napján Székelyföldön

21:41

Kigyúlt egy lakás Sóváradon, egy férfi füstmérgezést szenvedett

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Ittas szekérhajtó okozott balesetet Csíkszeredában, a maszkosok bevetésére is szükség volt – videóval

Bagossy-láz Udvarhelyen: akár 15 ezren is érkezhetnek, jelentős forgalomkorlátozásokra kell készülni

Román kézbe kerülhet a Székelyföldön is jelen levő hipermarket-hálózat

Kerékpározó kislányokat ütött el egy ittas sofőr – az egyik kiskorú életét vesztette

Villámáradásokkal járt a heves zápor Udvarhelyszéken

Ittas szekérhajtó okozott balesetet Csíkszeredában, a maszkosok bevetésére is szükség volt – videóval

Magyar Péter: kezdeményezzük Sulyok Tamás megbízatásának megszüntetését

Tudtuk, csak nem sejtettük

Elfogadta a kormány Hargita megye címerét

Bolojan: 40 százalékkal csökkent a deficit az első öt hónapban

Bécs fölött a Hargitát

Lőrincz György legújabb regénye a magyarság migrációjáról szól. A szerző maga az itthon maradás mellett döntött

Fotó: Barabás Ákos

Telt házas könyvbemutatót tartottak nagyszombaton a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében. Lapcsaládunk publicistája, Lőrincz György, Gyurka vagy Gyurka bácsi – ki hogyan ismeri – ezúttal nem házigazdaként szerepelt, hanem szerzőként.

Kosztolányi Kata

2018. április 01., 21:042018. április 01., 21:04

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Az esemény azért is rendhagyó volt, mert „ez a nap a nagypénteki megpróbáltatásokat követő reménytelenség és a feltámadásra várakozás szorongással teli ideje, és kimondottan rímel a könyv témájára, hiszen a regény idegenbe szakadt hőse is bizonyosságot, megnyugvást keres új életében, a téma ugyanis az emigráció és a vele járó számos probléma megvilágítása” – mondta köszöntőjében dr. Szakács István Péter író, az est házigazdája. Amint a könyvismertetésből kitudódott, már a Bécs fölött a Hargitát cím, ez a hiányos szerkezetű mondat is a köztes létből fakadó egybelátást sugallja, amint

a faluját 18 évesen elhagyó, nyugatra szökő emigráns, Csapó András is egyszerre látja az osztrák fővárost meg a székelyek szent hegyét, és rajtuk keresztül gyerek- és felnőttkorát.

Álom és ébrenlét, múlt és jelen, vágy és valóság között egyensúlyozva keresi a válaszokat kínzó kérdéseire, a miértek azonban nem csupán egyéni életére, hanem a drámai helyzetbe került magyarság sorsára – halálveszély, megmaradás esélye – is vonatkoznak. Egyén és közösségi lét elválaszthatatlanságát jelzi a regény alcíme is:

a magyar sorsregény.

Fotó: Barabás Ákos

Csapó András fiktív hős, sorsában azonban hús-vér emberekre, megélt élethelyzetekre ismerhetünk.

Egyike azon székelyföldi magyaroknak, akik a múlt század hetvenes éveiben disszidáltak, akik a kommunizmus elviselhetetlen igájából a vasfüggönyön túlra, a szabadság vágyával kecsegtető Nyugatra menekültek.

Csakhogy élete odakint válik igazán bonyolulttá: a sikeres szökés rövid, önfeledt mámorát, a császárváros pazar látványát a kinti mindennapok során jelentkező kínzó hiányérzet váltja föl, mellyel mintegy feleselve azonban megjelennek azok a múltbeli árnyak is, amelyek miatt a szökés kockázatát vállalta: a magyarellenes megaláztatások, a két sikertelen szökést követő szenvedések, bebörtönzése.

Odakint más magyarok sorsával, a haza darabokra szabdalt részeiből Bécsbe menekült hontalanok életével, tragédiáival is megismerkedik. Élete új értelmet nyer jugoszláviai felesége, gyermekei révén, és amikor

tizenöt év után, 1990 februárjában egy segélyszállítmány élén végre hazalátogathat,

rá is döbben, hogy az itt és az ott immár szétválaszthatatlan lett benne, léte megkettőződött.

Fotó: Barabás Ákos

A regény szerkezetében egymást váltogatják az emlékek és álmok, „művészi hitelét pedig leginkább az adja, hogy nem ad biztos receptet életünk nyugtalanító, önigazolásra váró kérdéseire – ezekre mi magunk kell megtaláljuk a választ, de lehet, hogy nincs is ilyen, talán csak örökös keresés van az örökösen változó világban – zárta a könyvismertetőt Szakács István Péter, ajánlva a könyvet többek között azért is, mert

ismerve Gyurkát és írásait, bizton állíthatom, hogy a lelkét is beleírta ebbe a könyvbe.

Ő egészen másképp látja a Hargitát Kápolnásfalu távlatából, mint ahogy én, nála színpompás, évszakról évszakra változó ez a táj, van egy misztikus kisugárzása, ugyanakkor emberi mértéke is. Ajánlom így nézni ezt a hegyet.”

Fotó: Barabás Ákos

Lőrincz György eredetileg álomnovellát tervezett írni, de közben rájött, hogy „miért találnék ki mindent, mikor itt van a Hargita, Kápolnás, Udvarhely, Kolozsvár, és ezeken a helyszíneken kóboroltathatom a hősömet?” Noha a szíve csücske a székely falu és Erdély, ezúttal mégis átlépte a szülőföld határát. Ő maga így vallott erről: „Mikor itthon van az ember, a vágy arra ösztönzi, hogy elmenjen, viszont nem gondolja végig a vágy lehetséges következményeit, és azt, hogy nem virágszirmokkal várják odaát. Ezt az életet akartam bemutatni egy olyas valakinél, aki nem egyetemi kutatóként ment ki, nem kicsalogatták a gimnázium évei alatt mint első tanulót, hogy ne maradjon nekünk senki, aki valamit tehetne ezért a népért.

Ahogy átússza a Dunát, kikászálódik a vízből, és visszanéz Szörény vára felé, rájön, hogy mivel a határok le vannak zárva, valószínűleg nem fogja látni többet. És attól a pillanattól fogva már ez a vágy van benne.

Ezt a lelkiállapotot próbáltam visszaadni és azokat a nehézségeket, amelyekkel odaát szembesül valaki, hogy kap munkát, hogy alázzák meg lépten-nyomon. Be akartam mutatni Bécset mint Trianon gyermekeinek gyűjtőhelyét, akiknek két vágyuk van: az önmegvalósítás idegenben, és hogy még egyszer láthassák a szülőföldjüket.”

Fotó: Barabás Ákos

Mint mondta, ő gyáva volt a szökéshez, a helyzete is olyan volt, hogy nem tehette szülei egyedüli gyerekeként, de amikor a munkahelyén nap mint nap szembesült a sorozatos kivándorlás tényével, persze, hogy felmerült benne a kérdés: az jár jól, aki elmegy, vagy aki itt marad?

Itthon az otthonosság érzése tartott

– mondta végül. A könyvbemutatót felolvasások, illetve a közönség soraiból érkező gratulációk és személyes élménybeszámolók tarkították.

Lőrincz György író, szociográfus

Kápolnásfaluban született 1946-ban. A középiskolát Szentkeresztbányán járta ki. Zetelakán és környékén tanított, majd technikus volt a székelyudvarhelyi Élelmiszeripari Gépgyárban. 1990-ben a Hargita Megyei Művelődési Felügyelőség szakirányítója lett, 1995-ben megalapította az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványt, melynek azóta is elnöke. Riportjait, elbeszéléseit az Utunk, az Igaz Szó, a Korunk, a Hargita, a Székely Útkereső közölte. Fontosabb művei: Amíg csak él az ember (1980), Bukás (1995), Az elveszített sziget (2001), Pusztulás (2004), Besúgó voltam, szívem (2008), Isten köve (2011), A szív hangjai (2012). A Székelyföld nívódíj, a Magyar Írószövetség elismerését jelző Szabó Zoltán-díj, az E-MIL és az Irodalmi Jelen közös prózadíja, illetve a Magyar Arany Érdemkereszt tulajdonosa.