Több százan, sokan népviseletbe öltözve és román zászlókat lobogtatva vonultak az úzvölgyi katonatemetőbe pénteken a román hadsereg napján tartott megemlékezés alkalmából. A sírkert környékén már messziről látszott, hogy román ünnepségre készülnek a helyszínen:

Azt is lehetett tudni már a legelején, hogy fordulatos rendezvényre számíthatunk, hiszen a bevonulás előtt az esemény moderátora azt kérte, hogy álljanak a sor elejére azok, akik a június 6-ai temetőfoglaláskor elsőként jutottak be a sírkertbe.

korábban írtuk

Így foglalták el az úzvölgyi katonatemetőt

Az erőfeszítések ellenére felavatták csütörtökön az úzvölgyi temetőben a román katonák törvénytelenül létrehozott emlékművét és parcelláját, miután a helyszínre érkező feldühödött románok kitörték a temető kapuját és beözönlöttek a sírkertbe.

Amíg a sorba rendeződés befejeződött, arról beszéltek a mikrofonba, hogy

az emlékművet pedig az összes hősi halott emlékére állították, nemzetiségtől függetlenül. A megemlékezés nyitómozzanataként 150 népviseletbe öltözött, a kezében fáklyát tartó, és további mintegy ötven román zászlót magasba emelő ünneplő vonult be a sírkertbe az ott összegyűlt megemlékezőkhöz csatlakozva.

A fáklyások a temető bal oldalán, a magyar fakeresztek előtt sorakoztak fel, a zászlót tartók pedig a román parcella mellett. A bevonulást követően a román himnusz eléneklésével folytatódott az ünnepség, majd egy rövid ortodox egyházi szertartást tartottak az ott eltemetett hősök emlékére.

A továbbiakban a június 6-ai történésekhez hasonlóan ismét egyenként felolvasták a szerintük ott nyugvó közel 150 román katona nevét, a jelenlévők pedig minden egyes név elhangzása után azt kiáltották, hogy „jelen”.

Eközben a fáklyát tartó megemlékezők is átvonultak a temető jobb oldalára, a román parcella köré, ám az eseménynek ezzel közel sem volt vége, hiszen

A polgármester már felszólalása elején kiemelte, hogy kötelességük minden olyan helyszínen méltó módon megemlékezni a hőseikről, ahol román katonák vannak eltemetve, így az úzvölgyi katonatemetőben is. Hozzátette, fontos, hogy a fiataljaik tudják: sok román vér folyt ott, és sokan nyugszanak közülük a sírkertben. Mint mondta,

A polgármester a magyarokra is utalt beszédében, akik szerinte akadályozták a román fél törekvéseit hőseik megtisztelésében. „Nehezemre esik megérteni románként és emberként, miért tilos számunkra, hogy meggyújtsunk egy gyertyát és elmondjunk egy imát hőseink sírjainál” – mondta drámaian Toma. Ezt követően arra is fény derült, kikre gondolt a polgármester, amikor arról a pár emberről beszélt, akik újra reményt adtak számukra. Mint mondta, nagyon fukar a kitüntetések osztogatását illetően, és csak azoknak ítéli oda ezeket, akik valóban megérdemlik. A pénteki megemlékezésen azonban többet is kiosztott: Az Úzvölgye fia nevet viselő kitüntetést többen is megkapták azok közül, akik kulcsszerepet töltöttek be a júniusi temetőfoglalás- és avatás napján.

Az egyébként erős hatósági jelenlétnek köszönhetően azonnal, szinte észrevehetetlenül kivezettek a tömegből egy, a polgármester beszéde alatt magyarellenes jelmondatot bekiabáló férfit.

A polgármester az első kitüntetés átadása előtt arról beszélt, hogy június 6-án a kerítés másik oldalán álltak, hiszen a sírkertbe nem jöhettek be. Úgy fogalmazott:

Ekkor adta át a 13 éves Ilie Popescunak Az Úzvölgye fia nevet viselő kitüntetést, amiért az említett napon volt bátorsága ahhoz, hogy egy román zászlóval a kezében elsőként beszökjön a sírkertbe, és a magyar emlékműre felmászva lengesse azt, majd azt kiáltsa: győzelem.

A polgármester arról is beszélt, hogy

„Június 6-án nem voltunk itthon, mert a kapu lakattal volt lezárva, és mert egyesek azt mondták, nem jöhetünk be. Ma viszont már hazajöttünk, a kaput nyitva találtuk. Köszönjük azoknak, akiknek akkor nem volt elég bölcsességük ahhoz, hogy megértsék, hogy itt román hősök is vannak, hogy ma megértették és megengedték, hogy megemlékezzünk róluk. Ma megengedték, hogy a hőseink neveit kiáltsuk, és békén hagytak, hogy meggyújthassunk egy gyertyát. Támogatásomról és megbecsülésemről biztosítom mindenik nemzetet, hiszen ha nem szeretném a hősöket nemzetiségtől függetlenül, nem soroltuk volna fel az emlékművön az összes országot, akiknek hőseik itt nyugszanak, és nem tűztük volna ki zászlaikat. Bölcsességről kell tanúbizonyságot tennünk, és ki kell nyújtanunk a kezünk, hogy testvérek legyünk, hiszen szeretnénk vagy sem, egy országban élünk” – zárta magyaroknak címezett üzenetét a dormánfalvi polgármester.

Ezt követően többen is beszédet mondtak, közöttük Mihai Sorin Tîrnoveanu, aki szintén számos üzenetet címezett a magyaroknak, utalva arra is, hogy a dormánfalviak valójában csak „visszaállították az 1994-ben teljesen elmagyarosított és meggyalázott temető nemzetközi jellegét”. A beszédeket követően az ünnepség a román emlékmű megkoszorúzásával zárult.