– fogalmazott az elnök, jelezve, ha Balázs József szívesen folytatná a portréfestést, lépjen át Csomafalvára, mert „ott vannak az igazán jó arcok” – számolt be lapunknak Simon Mária.

 A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke kifejtette: „Egy hete ünnepeltük Nagyboldogasszony napját. Szent István királyunk élete végén ezen a napon ajánlotta Mária oltalmába országunkat, megteremtve ezzel a Regnum Marianum eszméjét. Ezer év elteltével azonban eljött az a kor, amelyben kérdésessé válik az európai kultúra, a keresztény gyökerek megmaradása. Ezekben az időkben mindannyiunk kötelessége, hogy közösen álljunk ki az értékelvű világrend, a kétezer éves kereszténység, és a hagyományos értelemben vett európaiság mellett. A tét nem kevesebb, mint megmaradásunk – ahogy az idei csíksomlyói búcsú mottója is szól – őseink szent hitében és erényeiben. Köszönjük művész úr, hogy munkásságán és életpéldáján keresztül erre tanít mindannyiunkat!”

Alfalvi méltatja az alfalvit

„Ha valaki ellátogat a Gyergyói-medencébe, bizonyára elcsodálkozik. Fent a magas hegyek között haladva, egyszer csak kinyílik a panoráma, és megpihen a szem, ott fekszik Gyergyóalfalu. Egy Hortobágyhoz hasonló sík földterületen egy fészek, egy ősi székely falu. Meggyőződésem, hogy a táj a saját képére formálja az embert, kiváltképpen, ha az ember ott született, ugyanabból az anyagból vétett” – fogalmazott a tárlat méltatója, az alfalvi származású Vargyas Ildikó képzőművész.

Balázs József tanítványa igazi reneszánsz embernek nevezte mesterét, aki

Ugyanakkor reformpedagógus, aki számára „minden gyermek egyforma, akit az alkotás örömére próbál rávezetni. Ha a gyermek elfogadja ezt a meghívást, és elindul az úton, egy teljesen új világ nyílik ki előtte. Tanítványai kezét az iskola elvégzése után sem engedi el. Elődei, mesterei munkáját folytatva, egy olyan mű és művészetpártoló közönséget próbál kinevelni a Gyergyói-medencében, amely rendszeres résztvevője, támogatója és mecénása alkotásnak és alkotónak egyaránt.”

A kereszt alatt merengő öregasszony azt az ősanyát vetíti elénk, akinek minden nap van ideje arra, hogy hálát adjon. A csendben elmélkedve szakrálissá válik az idő. Az örök körforgásban megjelenik a rend, és forog az esztendő kereke. A tavasz, az üde zöld színek, piros háztetők komplementer táncában éppúgy helye van az őszi sárgának, mint téli havak tisztaságának. Az élet, az emberek, a táj, a munka, az állatok szeretete, hit, nyitottság, idealizmus, alázat, lendület jellemzi ezeket a képeket” – fogalmazott Vargyas Ildikó, külön kiemelve a Máriás képeket, a csíksomlyói búcsús zarándokvezető hitének letükröződéseit, illetve a portrékat, a lélek tükreit, amelyeken Balázs József „nemcsak az igazat, hanem a valót ábrázolja.”