Mi is felkerekedtünk, bár néhány éve egy idős reges, Mózes Sándor bácsi úgy beszélt róla, hogy „nőknek nem volt helye ott”. Csendes jelenlévőként most jó szívvel fogadtak. Ám karácsony első napján az átmenetileg nem működő közvilágítás miatt megtapasztaltuk, amit a regösének mond, jelesül, mit jelent „bényomozni a faluba”, ha „porka havak esedeznek”. Ismételgettük csendben: vigyázni, csúszós a lejtő, bajos a hágós útfélen a járás, „de hó reme, róma”.

Emlékidézés

Hogy fennmaradt a hagyomány, annak is tulajdonítható, hogy mindig jó lelkészei, tanítói voltak a falunak. Az újonnan házasodottaknak pedig kijárt a beavató, befogadó rítus. Az emlékezet szerint Lókodban is volt regölés.

Az 1800-as években nagyobb lélekszámú volt a falu, akkor három csoport járt. A futárok gyermekek voltak, vitték a hírt. Volt, ahol jó szívvel fogadták, volt ahol nem is fogadták – emlékezett vissza 2008-ban adatközlőnk.

Amikor elkezdték az Úristennek szent fia kezdetű egyházi éneket, mindenki felállt a teremben. Gyorsan elhúzták a függönyt, és leszállították a színpadról a regeseket. Többet nem hívták meg őket, és nem is járhattak a faluban sem. Még visszaemlékezett Sándor bácsi egy hosszúra nyúlt televíziós forgatásra, amikor unos-untalan, éjjelig mentek be, s kezdték elölről ugyanazt – amíg ki nem fakadt a nemtetszés belőlük.

Az 1950-es évektől kezdődően kivesző félben volt a szokás, mert nem volt ifjú házaspár a faluban, akiket össze kellett volna regölni. 2007-ben az akkori lelkész Csáki Levente hatására felelevenítették a regölést. A felélesztés sikeres volt, ma is gyakorolják. 2009-ben rögzítették, és az öregektől halottak alapján le is írták. A szokást úgy is életben tartják, ha egyetlen újonnan házasodott sincs a faluban: még egyszer megregölik, akiknél tavaly is jártak.

Összeregölték a fiatal párt

Karácsony első napján sötétedés után összegyűltek a kénosi fiatal és középkorú férfiak a gyülekezeti teremben és gyakorolták a rítust. A legifjabb résztvevő a legénysorba cseperedő, tizenhárom éves Gál Péter volt. Az összpróba után a papilak előtt kántáltak, amit a regölést követően is folytatott a csoport,

Örömükre idén is volt házasságkötés a faluban: Mózes Szabolcs és Csilla udvarába igyekeztünk. A kötött szövegű regösének a kapuban kezdődött, majd a ház közelében megállván, megint énekelni kezdtek. Az ajtónál egyikük megfogta a kilincset, majd újra énekelni kezdtek, gyorsítva a ritmuson. „Beeresztesz-e jámbor gazda, de hó reme róma. Kikötözzük az ajtódat, de hó reme róma…”

Az éneklés után két regös bement, a mondókát a házban a beköszöntő szószóló, idén Csáki Szilárd mondta el. (Addig vállalhatja a szerepet, amíg „kiöregszik”.) A köszöntő után a házigazda találós kérdéseket tett fel a regösöknek. Mert tudták a választ, bemehettek. Süteménnyel, borral, üdítővel vendégelték meg a regeseket. Mielőtt elindultak, a szószóló megköszönte a társaság nevében a háziaknak a vendéglátást, a gazda pedig a maga rendjén a szíves látogatást. Zárásképpen elhangzott az Úristennek szent fia című egyházi ének és a búcsúdal: „Köszönjük meg a gazdának és az egész családjának, hogy jóságát megmutatta több ízben. Legyen áldott itt e földön, úgy mennyben”.