Az ügyvédi pálya nem volt biztos jövedelemforrás

Elemi iskoláit Csíkszentmártonban járta. A középiskolát Csíkszeredában, a később Márton Áronról elnevezett gimnáziumban végezte 1954-ben. Érettségi után a Bolyai Egyetemre jelentkezett jogi szakra. Az érettségit megelőzően a gimnáziumba jött előadást tartani egy jogász, népszerűsítve a szakmát. Akkor kapott kedvet ehhez a pályához, hat osztálytársával együtt, viszont 1954-ben egyedül neki sikerült a felvételi az egyetemre. A későbbiekben más osztálytársak is bejutottak a jogi szakra – emlékezett vissza Hajdu Gábor.

Formailag mindenki részesült a szakszerű védelemből

Egyetemi éveik közben tört ki az 1956-os magyarországi forradalom, melynek leverése után az egyetemen is rendszeressé váltak a letartoztatások – mesélte a nyugdíjas ügyvéd. Ugyanakkor megjegyezte: érdekes módon, talán a tanári kar visszafogottságának, mértéktartásának, jó politikai érzékének, vagy esetleges összeköttetéseinek köszönhetően, a jogi karon a büntetőjogi megtorlás elkerülte őket, pedig egyetemi szinten a diákszövetségek megalakulásakor, az egyetemi autonómia és hasonló jellegű kéréseknek a megfogalmazása jogászok közreműködésével történt.

Az egyetemet 1958-ban végezte el. Székelyudvarhelyre került, ahol másfél évet dolgozott, majd rövid kománfalvi kitérővel 1961-ben Csíkszeredába jött az Ügyvédi Kollektív Jogsegély Irodába. Akkor a csíki és az udvarhelyi iroda a Maros-Magyar Autonóm Tartomány ügyvédi kollégiumához tartozott.

Hajdu mosolyogva mesélte, az egyik idősebb ügyvéd azt mondta neki: „Maga miként jött ide, hisz halnak éhen”. Mindez nem volt teljesen alapot nélkülöző megjegyzés, mert a 60-as és az azt követő években is, elég nehéz volt az ügyvédkedés anyagi szempontból, többen elhagyták a pályát, mert nem volt egy biztos jövedelemforrás – vázolta fel Hajdu az akkori állapotokat. Elmondta, hogy mint ügyvéd elég sokáig bérelt szobában lakott családjával (huszonhét évesen nősült, házasságából három gyermek született), majd hazaköltözött Csíkszentmártonba, és onnan ingázott a megyeszékhelyre.

1964-től a csíkszeredai ügyvédi iroda vezetője lett. Ezt a tisztséget 1968-ig, a megyerendszer kialakításáig töltötte be, amikor is a Hargita Megyei Ügyvédi Kollégium elnöke lett. A megbízás hét évig tartott, mivel nem lépett be a pártba, így leváltották. Az ügyvédi irodában legkevesebben (öten) 1965-66 körül voltak, legtöbben pedig az 1980-as években, ami tizenegy személyt jelentett.

„A védelemhez való jog a kommunizmus idején is el volt ismerve. A letartóztatott vádlottnak, ha nem volt fogadott ügyvédje, kirendeltek mellé egyet. Formailag mindenki részesült a szakszerű védelemből, amit az alkotmány is biztosított. Ugyanakkor proletárdiktatúra volt, viszont az emberek nem könnyen adták fel a szabadságukat, mondtak le vagyonukról. Az ügyvédeket természetesen igénybe vették, viszont az ügyvédi segédlettel folytatott eljárások sem kecsegtettek eredménnyel” – tárta fel az elmúlt rendszerre jellemző viszonyokat Hajdu Gábor.

A rendszerváltáskor új lehetőségek teremtődtek

1988-ban évfolyam-találkozót tartottak Szovátán. Mindenki a kilátástalan helyzetről beszélt, és az egyik tanáruk, Szabó Pál azt mondta akkor: „Nem látjátok, hogy recseg-ropog mindenütt, minden eresztékében a rendszer”. Egy évre rá kitört a forradalom, és az ügyvédek számára is új lehetőségek teremtődtek – emlékezett vissza Hajdu a rendszerváltás körüli időkre. „Beszélgetésünk során felelevenítette, hogy tagja lett a Nemzeti Megmentési Front városi szervezetének, és az ügyvédi testület felvállalta, hogy maradéktalanul igyekszik részt vállalni a rend és a fegyelem helyreállításában, viszont nem voltak hajlandók együttműködni azzal az igazságszolgáltatási szervezettel, amelynek élén Rus Teodor állt, aki a megyei törvényszék elnökeként a lehető legrosszabb kiszolgálója volt az akkori rendszernek, az elhíresült vagyon-ellenőrzési perek révén” – részletezte Hajdu. Megjegyezte: a városi FSN elhatározásából történt Rus leváltása, az Igazságügyi Minisztérium ezt tudomásul vette, és Lakatos József kinevezését megerősítették. Rus Teodor főtisztviselői beosztást kapott az Igazságügyi Minisztériumban, és azonnal, mint „elűzött román”, Bukarest központjában többszobás lakást – mondta Hajdu. Hozzáfűzte, hogy az akkori események kapcsán belekerült a politikába. A megalakult RMDSZ-ben tevékenykedett, és az első szabad választások után szenátorként tagja lett a parlament alkotmány-előkészítő bizottságának. Az alkotmányozás először jó irányba indult el, ígéretes volt, de végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Romániát nemzetállammá nyilvánították, ezért az RMDSZ az alkotmány ellen szavazott.

Hajdu Gábor 1998 júliusa és 2000 decembere között egészségügyi miniszterként tevékenykedett. Visszaemlékezve a miniszteri szolgálatra, elmondta: „Lényeges dolgok történtek, feladatom az volt, hogy az 1997-ben elfogadott és 1999. január 1-től életbe léptetendő egészségügyi törvény gyakorlatba ültetését megszervezzem. Létrehoztuk az egészség biztosítót. Ugyanakkor feladatomnak tekintettem a hátrányos helyzetű megyék – a többi között Hargita, Háromszék, Maros – egészségügyi intézményeinek a támogatását, mind az építkezések pénzügyi fedezetének biztosításával, mind nagy képességű orvosi műszerek biztosításával. Sikerült elérni, hogy az egészségügyre szánt részesedést 2,8 százalékról 5 százalékra emeljék. Az egész országban az elavult, az egészségre rendkívül káros röntgenkészülékeket kicserélték. Ugyanakkor hozzájárultam a SMURD rohammentő-szolgálat létrehozásához is. Arafatot kivételes képességű embernek tartottam, sokat bizonyított hozzáértésével felkészültségével, ezért támogattam ebben a törekvésében”.

A rohammentő-szolgálat húszéves fennállása kapcsán „Hűséges szolgálatért” Országos Rend lovagi rangú kitüntetését adományoztak Hajdu Gábor volt egészségügyi miniszternek, aki az aktív politizálást tizenegy évvel ezelőtt hagyta abba, amikor is nyugdíjba vonult.