Az orvos aki itthon maradt és a dupla szakosodást választotta

Ezt kétféleképpen lehet megtenni Romániában: beiratkozik az orvos egy dossziéval, kifizeti a tandíjat, és bejár a rezidensképzésre, illetve úgy is lehet, hogy elmegy a rezidensvizsgára, mint minden végzős, választ egy helyet, és alkalmazza a kórház, de így is ki kell fizetnie a tandíjat.

A nefrológia mint fekete lyuk

Szatmári Krisztina 2006-ban tette le a rezidensvizsgát, és már akkor tudta, hogy azért választotta a belgyógyászatot, hogy erre majd ráépíthessen egy másik szakot, ugyanis a belgyógyászat egy általánosabb patológia. A nefrológia szak mellett döntött, amely a vese belgyógyászatának a tudományágát jelenti.

Már utolsó éves belgyógyász rezidensként tudtam, hogy ezt második szakként meg akarom csinálni. 2014-ben szakvizsgáztam belgyógyászatból, majd a két terhesség miatt kiesett egy idő. A mostani törvények szerint csakis költségtérítésesen lehet megszerezni a második szakot, ez anyagi erőfeszítést jelent, tehát azt feltételezi, hogy dolgozik már az ember az első szakban. Ez egy deficit szaknak számít itthon, azaz kevés a nefrológus az országban.

{A}

Amikor én vizsgáztam, akkor öt hely volt, abból elfoglaltunk négyet, de utána mindig csak egy-egy helyet hoztak ki. Nem is választják a végzősök ezt, mert nem nagyon tudják, hogy mit feltételez. Az egyetemi évek alatt keveset találkoznak ezzel a szakterülettel, amely a belgyógyászat égisze alatt fut, de aki nem jár oda kórházi gyakorlatra, nem is tudja, mivel jár.

Járóbeteg ellátásban szépen lehet csinálni, de kevés lehetőségük van a betegeknek, mert van egy járóbeteg központ a városi kórházban, a nagy kórházban időhiány és szakember hiány miatt két-három betegre van lehetőség naponta, ezen kívül egy marosszentkirályi rendelőben van járóbeteg-rendelés, azaz biztosítóház által finanszírozott ellátás. Ezen kívül van a városban két nefrológia osztály: egyik a sürgősségi, másik a városi kórházban, tíz-tizenöt férőhelyes osztályokkal.

– fejtette ki a belgyógyász.

Tág a belgyógyászati patológia, ezért a szakorvosok kiválasztanak egy második szakot is, amin tudnak haladni – fogalmazott a marosvásárhelyi belgyógyász. Szatmári Krisztina volt évfolyamtársai közül

„Jómagam családi okokból maradtam, de bennem is felmerült, hogy menni vagy maradni. Az első rezidensképzés alatt gyerekeink születtek, így már nehezebb lett volna itt mindent feladni és elmenni.

Aztán úgy hozta az élet, hogy idén el tudtuk indítani a rendelőt, amelynek felszerelését pályázati úton magyarországi támogatásból tudtuk beszerezni, most azon dolgozunk, hogy szerződést köthessünk a biztosítóházzal. Nem gondoltam soha arra, hogy a nefrológia elvégzése után el kell mennünk, mert tudtam, hogy ez egy hiányszakma itthon. Nem bántam meg, mert sok a beteg, aki belgyógyászati és nefrológiai ellátást is igényel.

– mesélte lapunknak a belgyógyász, aki hamarosan nefrológus szakorvos is lesz.

A gyereknefrológia időnként bekerül a szakok közé, akárcsak a gyerekkardiológia vagy a neonatológia, idén megint létezik, mint szak, de főként a gyerekgyógyászok szakosodnak ilyen irányba. Tág szak a gyerekgyógyászat is, ezért ők is próbálnak valami szűkebb szak fele irányulni, főleg, akik klinikán dolgoznak. Vannak akik a tüdőpatológiában, gyereknefrológiában, gyerekhematológiában vannak otthon. Szatmári Krisztina úgy véli, mindenki keresi azt a patológiát, ahol el tud helyezkedni, és szereti is.