Az orvos aki itthon maradt és a dupla szakosodást választotta
Hajnal Csilla •
2018. január 13., 10:11
• utolsó módosítás: 2018. január 13., 10:19
Az orvosi egyetem elvégzése után sok pályakezdő dönt az elvándorlás mellett. Főként a belgyógyászati szakokról, kardiológiáról, sebészetről mennek el, és legtöbb esetben kisebb németországi klinikákon helyezkednek el. Az itthon maradottak körében pedig felerősödni látszik az a trend, hogy a már meglévő szak mellé elvégeznek egy társszakot is. Szatmári Krisztina marosvásárhelyi belgyógyász szakorvos utolsó éves rezidens a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nefrológia szakán. Vele beszélgettünk arról, hogy miért éri meg itthon egy belgyógyásznak a dupla szakosodás.
Szatmári Krisztina: a belgyógyászok körében a nefrológia egy fekete lyuk, és én ezzel akartam szembemenni • Fotó: Haáz Vince
A hazai törvények szerint nem lehet két orvosi szakot párhuzamosan végezni,
először be kell fejezni az egyiket, majd erre rá lehet építeni egy társszakot, amelyet kizárólag költségtérítésesen lehet elvégezni, ezt nevezik dupla szakosodásnak.
Ezt kétféleképpen lehet megtenni Romániában: beiratkozik az orvos egy dossziéval, kifizeti a tandíjat, és bejár a rezidensképzésre, illetve úgy is lehet, hogy elmegy a rezidensvizsgára, mint minden végzős, választ egy helyet, és alkalmazza a kórház, de így is ki kell fizetnie a tandíjat.
A nefrológia mint fekete lyuk
Szatmári Krisztina 2006-ban tette le a rezidensvizsgát, és már akkor tudta, hogy azért választotta a belgyógyászatot, hogy erre majd ráépíthessen egy másik szakot, ugyanis a belgyógyászat egy általánosabb patológia. A nefrológia szak mellett döntött, amely a vese belgyógyászatának a tudományágát jelenti.
A belgyógyászok körében a nefrológia egy fekete lyuk, és én ezzel akartam szembemenni.
Már utolsó éves belgyógyász rezidensként tudtam, hogy ezt második szakként meg akarom csinálni. 2014-ben szakvizsgáztam belgyógyászatból, majd a két terhesség miatt kiesett egy idő. A mostani törvények szerint csakis költségtérítésesen lehet megszerezni a második szakot, ez anyagi erőfeszítést jelent, tehát azt feltételezi, hogy dolgozik már az ember az első szakban. Ez egy deficit szaknak számít itthon, azaz kevés a nefrológus az országban.
Amikor én vizsgáztam, akkor öt hely volt, abból elfoglaltunk négyet, de utána mindig csak egy-egy helyet hoztak ki. Nem is választják a végzősök ezt, mert nem nagyon tudják, hogy mit feltételez. Az egyetemi évek alatt keveset találkoznak ezzel a szakterülettel, amely a belgyógyászat égisze alatt fut, de aki nem jár oda kórházi gyakorlatra, nem is tudja, mivel jár.
Maga a nefrológia egy kórházi ág, ambuláns szinten meg kell szokni, kell szeretni, de ambuláns rendelés szempontjából is hiányszaknak számít.
Járóbeteg ellátásban szépen lehet csinálni, de kevés lehetőségük van a betegeknek, mert van egy járóbeteg központ a városi kórházban, a nagy kórházban időhiány és szakember hiány miatt két-három betegre van lehetőség naponta, ezen kívül egy marosszentkirályi rendelőben van járóbeteg-rendelés, azaz biztosítóház által finanszírozott ellátás. Ezen kívül van a városban két nefrológia osztály: egyik a sürgősségi, másik a városi kórházban, tíz-tizenöt férőhelyes osztályokkal.
De nem is az a baj, hogy nem lenne hely a betegeket ellátni, hanem az, hogy nem észlelik a háziorvosok a gondot, amikor megemelkednek a veseparaméterek – kreatinin, urea – akkor már nagy baj van. A cukorbetegeket és a magas vérnyomásos betegeket legalább évente egyszer kellene lássa nefrológus, mert a háziorvosok nem veszik észre azt, amit a szakorvos
– fejtette ki a belgyógyász.
Sokan szorulnak belgyógyászra és nefrológusra
Sokan kezdtek el a belgyógyászaton belüli szakterületekkel foglalkozni, és az érpatológiában is nagyon otthon vannak, viszont nem tudnak második szakot végezni, mert
nem létezik külön szakként Romániában az érgyógyászat.
Tág a belgyógyászati patológia, ezért a szakorvosok kiválasztanak egy második szakot is, amin tudnak haladni – fogalmazott a marosvásárhelyi belgyógyász. Szatmári Krisztina volt évfolyamtársai közül
a 120 végzősből harminc-negyvenen maradtak itthon, a többiek az elvándorlás mellett döntöttek.
„Jómagam családi okokból maradtam, de bennem is felmerült, hogy menni vagy maradni. Az első rezidensképzés alatt gyerekeink születtek, így már nehezebb lett volna itt mindent feladni és elmenni.
2015-ben, mikor végeztem, azt hittem, hogy a belgyógyászatból éhen fogok halni, a nefrológia nekem tehát egy kapu volt.
Aztán úgy hozta az élet, hogy idén el tudtuk indítani a rendelőt, amelynek felszerelését pályázati úton magyarországi támogatásból tudtuk beszerezni, most azon dolgozunk, hogy szerződést köthessünk a biztosítóházzal. Nem gondoltam soha arra, hogy a nefrológia elvégzése után el kell mennünk, mert tudtam, hogy ez egy hiányszakma itthon. Nem bántam meg, mert sok a beteg, aki belgyógyászati és nefrológiai ellátást is igényel.
Szépen el lehet látni a betegeket, sokat lehet tenni értük járóbeteg-rendelésben, most tudom, de ehhez kellett két év, hogy rájöjjek, hogy ezt akarom tovább csinálni
– mesélte lapunknak a belgyógyász, aki hamarosan nefrológus szakorvos is lesz.
A szakmai kiteljesedésért
Nem jellemző az, hogy eltérő szakot, azaz ne társszakmát válasszanak az orvosok, akik a dupla szakosodás mellett döntenek. Mint mondta a belgyógyász, azért van ez így, mert amikor az ember bekerül az első mókuskerékbe, abból próbálja kihozni a legtöbbet, amibe már energiát fektetett, és sok időbe telik még egy másikat is elvégezni. Ötéves a belgyógyászat, és négy év lett volna a nefrológia, de a két tanterv sok pontban fedi egymást. Szatmári Krisztina esetében
a minisztérium elismerte az egymást fedő időszakokat, számára 81 hét képzést jelent ez, vagyis csak két és fél évet végzett pluszba nefrológia szakon. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen nincs lehetőség magyarul elvégezni a nefrológia szakot, a képzés és a vizsga is románul zajlik.
A gyereknefrológia időnként bekerül a szakok közé, akárcsak a gyerekkardiológia vagy a neonatológia, idén megint létezik, mint szak, de főként a gyerekgyógyászok szakosodnak ilyen irányba. Tág szak a gyerekgyógyászat is, ezért ők is próbálnak valami szűkebb szak fele irányulni, főleg, akik klinikán dolgoznak. Vannak akik a tüdőpatológiában, gyereknefrológiában, gyerekhematológiában vannak otthon. Szatmári Krisztina úgy véli, mindenki keresi azt a patológiát, ahol el tud helyezkedni, és szereti is.
Megéri egy tágabb szakot is elvégezni, de lehet, hogy egy idő után az orvosnak szakmai szempontból nem lesz elég, és szükségét érzi annak, hogy egy olyan szakot is elvégezzen, amelyben egy kicsit elmélyülhet, amelyben jobban ki tud teljesedni.
24h
