Az első vonalban tevékenykednek járvány idején, mégsem támogatták őket

A fogalomzavar sok esetben nehézségeket okoz a mentőszolgálat számára, ez a koronavírus-járvány alatt is megmutatkozott.

Mint ismert, a kórház a járvány kezdete óta több millió lej értékben részesült támogatásban, a mentőszolgálat viszont kezdetben semmit sem kapott, mivel sok adományozó azt gondolta, hogy a kórháznak tett felajánlásával a mentőszolgálatot is segíti. Ezért egy idő után úgy döntöttek, segítséget kérnek, és az Erdélyi Mentőcsoport, illetve munkatársaik segítségével felvették a kapcsolatot cégekkel, önkormányzatokkal, közbirtokosságokkal és magánszemélyekkel, akik, miután megértették, hogy különálló intézményként eddig semmilyen támogatást nem kaptak, azonnal felajánlották segítségüket.

Azóta már közel száz adományozó támogatta pénzzel és különböző termékekkel a mentőszolgálatot. Péter Szilárd példaértékűnek tartja ezt az összefogást, amelynek köszönhetően egyebek mellett minden mentőállomásukat mosó- és szárítógéppel tudták felszerelni, a csíkszeredai székhelyükön egy mentőautók fertőtlenítésére alkalmas kaput helyezhettek üzembe, illetve rengeteg egyéb eszközt és védőfelszerelést is kaptak vagy vásároltak a felajánlott összegekből. Jelenleg az informatikai rendszerük korszerűsítésén dolgoznak, ehhez lenne szükségük további adományokra, hogy gördülékenyebbé tegyék az adatátvitelt a központ és az állomások között.

Ráadásul számos cég csak akkor kezdte el a védőfelszerelések gyártását, ha előre kifizették az ezekért kért összeget, a mentőszolgálatnak viszont a törvényi előírások miatt erre nem volt lehetősége. Márpedig védőfelszerelésekre nagy szükségük volt, hiszen

Ezért történhetett meg az is, hogy amikor Etédre kivonult egy egység, nem voltak tisztában azzal, hogy koronavírus-fertőzötthöz mennek, így nem is voltak ennek megfelelően beöltözve, a védőfelszerelések közül csak a minden riasztásnál viselt kesztyűt és maszkot viselték. Ezáltal

érdemes viszont megjegyezni, hogy a statisztikák szerint országos szinten több mentős fertőződött meg a vírussal, mint kórházi alkalmazott. Péter Szilárd továbbá nehezményezi, hogy jelenleg a telefonbetyárok is nehezítik a munkájukat, ami az etédi esetnek pontosan az ellentétét eredményezi. Általában a telefonáló arról számol be, hogy lázas, köhög, nehezen kap levegőt, és bemond egy címet és egy nevet, ami megfelel a valóságnak. Amikor azonban a mentősök tetőtől-talpig beöltözve a helyszínre érnek, kiderül, hogy az illető nem is kért segítséget, hanem valaki más riasztotta őket szórakozásból a helyszínre.

Kockázatos tevékenység

A mentőszolgálat szerepe tehát a sürgősségi betegellátás és a betegek szállítása. Amikor a 112-es egységes segélyhívószámon befut egy riasztás, egy egység a helyszínre vonul, ellátja a beteget, majd beszállítja a kórházba további kivizsgálásra. Az esetek többségében itt véget is ér a két intézmény együttműködése, de vannak kivételek is. Ha egy betegnek például annyira súlyos az állapota, hogy más megyébe kell továbbszállítani, a mentőszolgálat segít ebben, illetve ők szállítják haza a kórházból azokat a betegeket is, akik ágyhoz kötöttek.

A járvány idején emellett a mentőszolgálat feladatköre tovább bővült, és a betegek terepen való ellátása mellett például az is rájuk hárult, hogy amennyiben egy karanténban vagy házi elkülönítésben lévő személynek koronavírus-fertőzésre utaló tünetei lesznek, akkor mintát vegyenek tőle a teszteléshez. A vezérigazgató azt is elárulta, hogy

Hargita megyében egyébként 16 mentőállomás található, ami országos szinten is kiemelkedőnek számít. Összehasonlításképpen a hatszor magasabb lakosságszámú Bukarestben 20 mentőállomás működik. Ez azért fontos a vezérigazgató szerint, mert így lehetőségük van az esetek túlnyomó többségében legtöbb 15 perc alatt a helyszínre érkezni.

Zárásként arra is kitért, hogy a szükségállapot feloldása után is folyamatosan oda kell figyelni az óvintézkedések betartására, hiszen egy világjárvány a tapasztalatok szerint nem ér véget néhány hónap alatt, ezért számítani lehet idén egy második hullámra is, valószínűleg ősszel, a hőmérséklet tartós csökkenése után.