korábban írtuk

Kórházban van a székelykáli medvetámadás áldozata

Emberre támadt egy medve Székelykálban, a Maros megyei Nagyernye községhez tartozó faluban. Az eset pénteken történt, szombaton a faluba látogattunk, az áldozat édesanyjával beszélgettünk.

Egy heti kórházi bennfekvés után saját felelősségére kérte, hogy engedjék haza. „Előbb nem akart elengedni az orvos, aztán belátta, hogy jobb környezet lehet nekem az itthoni, saját felelősségemre kiengedett, azzal, hogy visszajárok kötözésre, kezelésre, felülvizsgálatra” – mondta el Máté. Van mit felülvizsgálni.

– mutat a fején levő sapkára József. Az édesanyja mondja el, hogy amikor a „szemléről” visszajöttek a hivatalosságok, elmondták, hogy

Arra a kérdésre, hogy a kórházban, vagy hazaérkezése után a hivatalosságok közül felkereste-e valaki, hogy a hogylétéről érdeklődjön, vagy valamiféle kárpótlást, fájdalomdíjat, költségtérítést felajánljanak, megdöbbentő természetességgel válaszolt – az égvilágon senki. A kórházzal járó költségek, a Marosvásárhelyre való beutazások, a gyógyszerek, az, hogy hat hónapig nem szabad semmilyen fizikai munkát végeznie – most, amikor a munka dandárja van falun – mind (az édesanyjából és belőle álló) család költségvetését terhelik. Még szerencse, hogy vannak barátok, akik a mezei munkában segítenek – mondja.

– meséli tovább. A miheztartás végett: Máté József a saját erdejébe ment két szekérhez való rúdért, nem tűzifáért. Ilyen alapon azt is megkérdezhetnék, mit keres a saját lakásában!

Úgy kezdődött, hogy kaptam egy pofont

Hogy végre tisztázódjon a támadás hogyanja, hogy voltak-e bocsok, hogy látta-e a medvét korábban, megkértem, mesélje el a történetet.

– kezdi a történetet, de közbeszúrok egy kérdést: tudott-e arról hogy a közeli esztenán előtte való éjszaka a medve három birkát tépett szét? „Nem hallottam. Ha hallottam volna, nem megyek fáért, az biztos. Az ember nem keresi készakarva a bajt. Szóval:

– mondja a támadás kezdetéről.

Mint mondja, bocsokat nem látott, bár nem is figyelt semmire, igyekezett védeni magát. Természetes, hogy megijedt – aki hasonló helyzetben azt állítja, hogy nem, az hazudik – azon igyekezett, hogy a fejszét ki ne ejtse a kezéből. A szerencse az volt, mint mondja, hogy elég sűrű az erdőrész, a medvének nem volt lehetősége nekifutni, ráugrani, csak kapkodott, csapdosott (ennek az csapdosásnak az eredményei jól látszanak az áldozat testén). Amolyan életért folytatott adok-kapok volt ez a harc.

– zárja rövidre a történetet. Útközben megállt vízért egy falu végi házban, onnan hívni akarták a mentőt, amikor meglátták, hogy tetőtől talpig merő vér, de tiltakozott – előbb hazamegy átöltözni.

A medve köszöni szépen, jól van

A támadás napjának délutánján rendőrök, csendőrök, természetvédelmiek, erdészek, vadászok fésülték át a támadás helyszínét – felfegyverkezve. Egyikükkel sikerült beszélgetnem.

Senki sem kockáztatja a börtönt még egy ilyen vérmedvéért sem. Tény, hogy oda jutottunk, hogy a nagyvad értékesebb, mint egy emberélet. Én csak a magam nevében beszélek – ez a medve ma is ott van a Kál és Vadad közötti erdőben. És nem is fog elmenni onnan. Mert a medve olyan – ahol könnyen jut táplálékhoz, vízhez, ott megmarad. És itt mindkettőhöz könnyen hozzájut, birka van bőven és forrás is. És azóta szinte naponta látom – ott leselkedik a juhok körül.

– mondta el az állami alkalmazott szemtanú.