A problémák megoldásához a pragmatizmus mellett még jó lenne az operativitás és egyfajta elköteleződés: tehát a problémákat mindenképp meg kell oldani, vagy legalább kezelni. Mert tudni kell, hogy olyan gondok is vannak, amit csak kezelni lehet. A polgármester mindig is a közigazgatásért felel, mindazért, ami működőképessé teszi egy közösség életvitelét, működését, és ezáltal lehetőség is van a fejlesztésre, gyarapodásra. Ezt a szerepet egyfajta szolgálatként tekintem.

– Értsük úgy, hogy új irányt szabna a polgármesteri megbízatásnak?

– Az utóbbi években az önkormányzatnak és az önkormányzatiságnak volt egyféle életvitele, ezen azonban változtatni szükséges, hiszen

A munkaközösségnek és a lakosságnak is fel kell zárkóznia melléje. Azt is vallom, hogy nem minden esetben kell a polgármesternek szerepelnie:

Volt Gyergyószentmiklóson egy régi szokásjog, ami szerint mindent a funkcióban lévő polgármester köré összpontosítottak, és hét, mondhatni, a tavalyi helyhatósági választások bebizonyították, hogy az mennyire volt egészséges.

Azt azonban látom, hogy a hivatalon belül már van egy nyitottság, a hozzánk újonnan bekerült fiataloknak eléggé inspiráló ez a munkahely. Meg vagyok győződve, hogy egy-két éven belül olyan fokú minőségi munkát tud a helyi közigazgatás felmutatni, hogy megye- és országszinten is már nemcsak a negatívumokról fognak Gyergyószentmiklós esetében beszélni.

Ez így nagyon szép, egy dolgot azonban tudni kell: egy beruházás akkor lesz valóság, amikor elkészül és átadják a lakóközösségnek használatra. Ilyen azonban az utóbbi években nem történt. És épp az a legnagyobb probléma, hogy az elmúlt évtízed során elkezdtek több beruházást, azok viszont elakadtak, így azok terhét a mai napig nyögjük. Ezekre ugyanis az önkormányzat hiteleket vett fel, hogy így biztosíthassa a szükséges önrészét. Én tehát nem feltétlenül rosszat beszélek, hanem a tényeket említem, kritikusan szemlélem, hiszen

Visszakanyarodok a költségvetésünkre: hiába vannak óriási összegeink befektetésekre, ha azokat nem tudjuk hasznosan elkölteni. Az uszoda esetében is a következő a gond: hiába készült el az épület, azért nem tudjuk felavatni, mert nincs megoldva a létesítmény szennyvízcsatlakozása, amit az önkormányzat két évvel ezelőtt felvállalt – most kínlódunk azzal, hogy ezt a gondot valahogy megoldjuk.

– Mondhatni, olyan rendszerbe csöppent bele, amire nem nagyon volt rálátása.

– Saját rálátásom vagy inkább a lakosság nem volt kellőképpen informálva? A gond abban rejlik, hogy az elődjeim mindig csak az érem egyik oldalát mutatták meg, azt, hogy milyen lehetőségei vannak a városnak, a helyi lakó azonban csak azt tapasztalta, hogy neki nem válnak jobbá az életkörülményei. Mi a földön szeretnénk járni, és olyan beruházásokról beszélni, amelyek tényleg fejlesztések lesznek, nem pedig hasznavehetetlen befektetések. Őszintén mondom: hivatalba lépésem óta, tehát fél év alatt nem találkoztam olyan beruházással, aminek a kivitelezési idejét ne kellett volna meghosszabbítani.

A csatornázási projekthez tavaly nyolcszázezer lejnyi munkát fizetett ki az önkormányzat, idén azonban tízszer nagyobb összegű munkát kellene elvégezniük, ami ennyi géppel és emberrel lehetetlen. És most is ráérősen tevékenykednek. A másik projektnél, az ivóvízhálózatos befektetésnél még arra sem volt képes a cég, hogy legalább egy éves munkatervet eljuttasson hozzánk. Ott azt kérjük tőle, hogy a tavaly feltört útburkolatokat állítsa vissza eredeti állapotába. Szokás volt ugyanis a városban, hogy úgy fejlesztünk, hogy magunk mögött nem takarítunk, azt gondolva, majd csak megoldják egy másik beruházással.

– Hasznos volt mindezekről beszélni. Most azonban hagyjuk el egy kicsit a várost, térjünk át a térségre. Szoktak a gyergyószéki községek polgármestereivel összeülni, és együtt tervezni, „agyalni” a jelenről és a jövőről?

– Mostanában Székelyföldön is a metropoliszövezetek létrehozásának divatját éljük. Ennek nagy hagyománya van a világon: a nagyobb városok a környékükön elhelyezkedő kisebb településeket gyakorlatilag alvóvárosokká alakítják. Igen ám, de nálunk nincsenek olyan erős városok, amelyek magukhoz kötik a környékbeli falvakat, községeket. Ráadásul Gyergyószentmiklós még Csíkszeredánál, Sepsiszentgyörgynél és Székelyudvarhelynél is sokkal kisebb település, kevesebb erőforrásokkal és gyengébb urbánus maggal rendelkezik. Székelyudvarhely és Csíkszereda esetében már a 20. században megjelentek az úgynevezett metropolisz effektusok, tehát magukhoz kötötték a környékbeli falvakot.

Ilyen körülmények között kellett volna feltalálnia magát a városnak, ezt azonban csak abban az esetben tudja, ha kap egy új küldetést. Ha ez nem történik meg, akkor megmarad a vegetatív állapot és mindössze annyira futja, hogy versenyezni fog a szomszédos településekkel. A térség sajátossága ugyanis, hogy a környékbeli községek nagyon erősek és nagy a lakosságszámuk.

Egyértelmű, hogy esetükben van igazi szimbiózis.

– Ilyen megközelítésben vissza is kanyarodok az eredeti kérdéshez: Gyergyószentmiklósnak milyen a viszonya a környékbeli nagyközségekkel?

– A diplomatikus tiszteletadáson túl nem volt nagyobb közeledés régebb, én legalábbis így érzékeltem hivatalba lépésem után. Egyrészt azért, mert más-más pártszínekben politizáltak a térségbeli önkormányzatok (a községek nagy része RMDSZ-es többségű, a város viszont MPP-s vezetésű volt – szerk. megj.), másrészt

A metropoliszövezet azért nem életképes számomra pillanatnyilag, mert elbillen a mérleg: nem a községek fognak csatlakozni Gyergyószentmiklós urbánus képességeihez, hanem a város fog felzárkózni a modern vidéki igényekhez;

Igen ám, de az urbánus életvitelhez sok mindent ki kell építeni, amit a szomszédos közösségek nem biztos, hogy felvállalnak.

A város pedig a felszabadult energiákat a kórház fejlesztésére fordíthatná. De mindezek az elképzelések nem a közeljövőben eldöntendő kérdések.

– Ha már eljutottunk idáig, engedje meg, hogy lépjünk feljebb még egy szinttel. Gyergyószentmiklós valóban kisváros, mégis – mondhatni erején felül – színházat, múzeumot, kórházat működtet, jelentősen megterhelve a helyi költségvetést. Darázsfészekbe nyúlok, mégis megteszem: nem lenne-e jobb Székelyföld tekintetében egy-egy színházat (nem négyet-ötöt), táncegyüttest (a jelenlegi három helyett), bábszínházat fenntartani, ami ráadásul igazi és erős székelyföldi kulturális intézmény lehetne.

– A mi sajátosságunk, hogy kisebbségben élünk, a kisebbségi kultúrát pedig teljesen másként kell súlyozni, mint egy ország többségi kultúráját; ezek az intézmények a kisebbségi létünk kapaszkodói. Az, hogy Székelyföldön ilyen sok kulturális intézmény működik, gazdagságot és értéket mutat. Azt azonban valóban érdemes lenne a politikumnak felmérnie, hogy mennyibe is kerül a mi kisebbségi kultúránk. Ez nyilván nem azt kell jelentse, hogy abból faragjunk, mindössze azt, hogy lássuk: merre tartunk és mik a tendenciák? Helyi szinten úgy gondolom, hogy ha egy önkormányzat azt látja, hogy megvan az erőforrása – anyagi és humán – és az igényessége, hogy szükség van a magaskultúrára, akkor fenn is kell tartani ezeket a műhelyeket. A megyének ezért fontos több kulturális intézményt fenntartania, hiszen nálunk azért nyilvánvalóan erősebb a széki öntudat, mi is a „gyergyóiságunkat” jobban felvállaljuk, mint a „hargitamegyeiségünket”.

Én egyébként azt figyeltem meg, hogy a reptérépítéssel párhuzamosan nálunk is elindult valami mozgolódás: az érdeklődések középpontjába kerültek a lakóparkok ügye, valamint a turisztikai beruházások is, mondhatni, virágkorukat élik. Ahogy készülnek a zonális rendezési tervek (PUZ), egyre nagyobb az érdeklődés a vállalkozók, befektetők részéről, hogy a város környezetében lakóparkokat építsenek.

Habár már a század harmadik évtizedébe léptünk, de még mindig a 20. századi infrastrukturális viszonyokkal vagyunk. Az én feladatom, hogy a várost tudjuk áthozni a 21. századba.