Átvinni Gyergyószentmiklóst a 21. századba
Kozán István
•
2021. május 29., 14:02
• utolsó módosítás: 2021. május 29., 20:27
Egy évszázadot felölelő kérdéseket feszegettünk Csergő Tibor Andrással, Gyergyószentmiklós polgármesterével: például azt, hogy milyen esélyei voltak a gyergyószéki városnak a 20. században, illetve milyen elodázott feladatokat kell nagyon gyorsan elvégeznie, hogy megérkezzen végre az immáron húsz esztendeje tartó 21. századba.
• Fotó: Tamás Attila
– A kultúra területéről érkezett a közigazgatásba. Utóbbinál is lehet annyira szabadon alkotni?
– Nemcsak a kultúra, hanem a tanügy területéről is érkeztem, ám olyan nagy különbségek azért nincsenek. Az alkotást úgy is értelmezhetjük, hogy a múzsák hol jelennek meg. Vallom, hogy
bárhol is dolgozzon az ember, a legfontosabb, hogy a földön járjon, az álmodozás ugyanis nem valóság.
A problémák megoldásához a pragmatizmus mellett még jó lenne az operativitás és egyfajta elköteleződés: tehát a problémákat mindenképp meg kell oldani, vagy legalább kezelni. Mert tudni kell, hogy olyan gondok is vannak, amit csak kezelni lehet. A polgármester mindig is a közigazgatásért felel, mindazért, ami működőképessé teszi egy közösség életvitelét, működését, és ezáltal lehetőség is van a fejlesztésre, gyarapodásra. Ezt a szerepet egyfajta szolgálatként tekintem.
– Értsük úgy, hogy új irányt szabna a polgármesteri megbízatásnak?
– Az utóbbi években az önkormányzatnak és az önkormányzatiságnak volt egyféle életvitele, ezen azonban változtatni szükséges, hiszen
el kell fogadni, hogy a polgármester nem az epicentrum, nem egyedül oldja meg a város problémáit.
A munkaközösségnek és a lakosságnak is fel kell zárkóznia melléje. Azt is vallom, hogy nem minden esetben kell a polgármesternek szerepelnie:
időnként célravezetőbb, ha hozzáértő osztályvezetők, szakemberek tájékoztatják a közösséget a munkájukról, annak eredményességéről, akár nehézségeiről.
Volt Gyergyószentmiklóson egy régi szokásjog, ami szerint mindent a funkcióban lévő polgármester köré összpontosítottak, és hét, mondhatni, a tavalyi helyhatósági választások bebizonyították, hogy az mennyire volt egészséges.
– Szavaiból olybá tűnik, hogy gond volt az előző városvezetéssel.
Nézze, mi úgy vettük át a polgármesteri hivatalt, hogy a hivatali apparátus eléggé le volt rongyolódva, többek között óriási létszámhiánnyal küszködött az intézmény. Most, hat hónap alatt, jutottunk el odáig, hogy új emberekkel és hozzájuk rendelt új feladatokkal lassan elkezdődött a munka.
Nem titok, hogy rengeteg problémával küszködünk, nekem is rengeteg tanulnivalóm van, hiszen nagyon sok olyan információ még el sem ért hozzám, amelyek a város életében fontosak.
Azt azonban látom, hogy a hivatalon belül már van egy nyitottság, a hozzánk újonnan bekerült fiataloknak eléggé inspiráló ez a munkahely. Meg vagyok győződve, hogy egy-két éven belül olyan fokú minőségi munkát tud a helyi közigazgatás felmutatni, hogy megye- és országszinten is már nemcsak a negatívumokról fognak Gyergyószentmiklós esetében beszélni.
– Eddig tehát csak rosszat hallottam Öntől az előző városvezetésről. Ehhez képest azonban mi mást látunk: épül az uszoda, hamarosan elkezdik a jégpálya felújítását, zajlik a terelőútjuk javítása. Annyira mégsem dolgozhatott rosszul a volt polgármester, hiszen a 2021-es költségvetésben is rengeteg pénz van elkülönítve beruházásokra.
– Valóban nagyon szépek az idei költségvetési mutatóink, főleg a beruházásokra szánt összeg aránya a működési költségekhez képest (kétharmad az egyharmadhoz), egyfajta álomvilágot sejtet, ám az év végén, a zárszámadásokkor mutatják meg az igazi arcukat a büdzsék. Mi is úgy vagyunk a pénzzel, mint Románia: rengeteg pénz áll rendelkezésre, de nem tudja azt elkölteni.
Gyergyószentmiklós rendre lemaradt a lehetőségekről az elmúlt évtizedben; mindössze az utolsó négy évben sikerült megkapaszkodni, hogy egyes uniós és állami forrásokhoz hozzáférjen a város.
Ez így nagyon szép, egy dolgot azonban tudni kell: egy beruházás akkor lesz valóság, amikor elkészül és átadják a lakóközösségnek használatra. Ilyen azonban az utóbbi években nem történt. És épp az a legnagyobb probléma, hogy az elmúlt évtízed során elkezdtek több beruházást, azok viszont elakadtak, így azok terhét a mai napig nyögjük. Ezekre ugyanis az önkormányzat hiteleket vett fel, hogy így biztosíthassa a szükséges önrészét. Én tehát nem feltétlenül rosszat beszélek, hanem a tényeket említem, kritikusan szemlélem, hiszen
ezeknek a felelőtlen döntéseknek a terhét cipeljük mindannyian.
– Akkor kérem is, hogy soroljon fel néhányat.
– Ilyen például a város ivóvíz- és csatornahálózatának a lefektetése – nemcsak Gyergyószentmiklóson, hanem a Gyilkostónál is. Ott az igazi gond az volt, hogy annak a beruházásnak nem volt gazdája: magyarán, az önkormányzat nem követte a munkálatokat. És mind a mai napig azt látom, hogy a folyamatban lévő beruházásainknál sincs ott az önkormányzat szeme, akarata és kritikus vizsgálata. Emiatt a kivitelezők azt csinálnak, amit akarnak. Ebből a szempontból változtatnunk kell ezen a szemléleten:
tehát ne a vállalkozóra legyen bízva az önkormányzat beruházása és pénze, hanem az önkormányzat szabja meg a feltételeket.
Visszakanyarodok a költségvetésünkre: hiába vannak óriási összegeink befektetésekre, ha azokat nem tudjuk hasznosan elkölteni. Az uszoda esetében is a következő a gond: hiába készült el az épület, azért nem tudjuk felavatni, mert nincs megoldva a létesítmény szennyvízcsatlakozása, amit az önkormányzat két évvel ezelőtt felvállalt – most kínlódunk azzal, hogy ezt a gondot valahogy megoldjuk.
– Mondhatni, olyan rendszerbe csöppent bele, amire nem nagyon volt rálátása.
– Saját rálátásom vagy inkább a lakosság nem volt kellőképpen informálva? A gond abban rejlik, hogy az elődjeim mindig csak az érem egyik oldalát mutatták meg, azt, hogy milyen lehetőségei vannak a városnak, a helyi lakó azonban csak azt tapasztalta, hogy neki nem válnak jobbá az életkörülményei. Mi a földön szeretnénk járni, és olyan beruházásokról beszélni, amelyek tényleg fejlesztések lesznek, nem pedig hasznavehetetlen befektetések. Őszintén mondom: hivatalba lépésem óta, tehát fél év alatt nem találkoztam olyan beruházással, aminek a kivitelezési idejét ne kellett volna meghosszabbítani.
– Segítsen jobban megértenünk: a beruházási tervek rosszak vagy a liciten nyertes cégek hanyagok?
– Egy picit gatyába kell rázni a kivitelezőket. Íme két konkrét példa: a PNDL-ből (Országos Vidékfejlesztési Programból) finanszírozott ivóvízhálózat, valamit a szennyvízhálózat bővítése. Mindkettő kivitelezése elkezdődött 2019-ben, de olyan minimális munkát végeztek tavaly, hogy egyik esetében sem tartunk a munka 20 százalékánál, miközben jövőben be kellene fejezni azokat.
Azt látjuk, hogy kivitelezők nagyon ráérősen dolgoznak.
A csatornázási projekthez tavaly nyolcszázezer lejnyi munkát fizetett ki az önkormányzat, idén azonban tízszer nagyobb összegű munkát kellene elvégezniük, ami ennyi géppel és emberrel lehetetlen. És most is ráérősen tevékenykednek. A másik projektnél, az ivóvízhálózatos befektetésnél még arra sem volt képes a cég, hogy legalább egy éves munkatervet eljuttasson hozzánk. Ott azt kérjük tőle, hogy a tavaly feltört útburkolatokat állítsa vissza eredeti állapotába. Szokás volt ugyanis a városban, hogy úgy fejlesztünk, hogy magunk mögött nem takarítunk, azt gondolva, majd csak megoldják egy másik beruházással.
– Hasznos volt mindezekről beszélni. Most azonban hagyjuk el egy kicsit a várost, térjünk át a térségre. Szoktak a gyergyószéki községek polgármestereivel összeülni, és együtt tervezni, „agyalni” a jelenről és a jövőről?
– Mostanában Székelyföldön is a metropoliszövezetek létrehozásának divatját éljük. Ennek nagy hagyománya van a világon: a nagyobb városok a környékükön elhelyezkedő kisebb településeket gyakorlatilag alvóvárosokká alakítják. Igen ám, de nálunk nincsenek olyan erős városok, amelyek magukhoz kötik a környékbeli falvakat, községeket. Ráadásul Gyergyószentmiklós még Csíkszeredánál, Sepsiszentgyörgynél és Székelyudvarhelynél is sokkal kisebb település, kevesebb erőforrásokkal és gyengébb urbánus maggal rendelkezik. Székelyudvarhely és Csíkszereda esetében már a 20. században megjelentek az úgynevezett metropolisz effektusok, tehát magukhoz kötötték a környékbeli falvakot.
Gyergyószentmiklós esetében azonban pontosan ellenkező a fejlődési irány: nálunk a 20. században Gyergyószentmiklós az erőteljes iparosítással jobban megerősödött, mint a környékbeli falvak. 1990 után azonban gyorsan leépült – a még be sem fejezett – ipara, a műszaki értelmiségi réteg pedig gyorsan eltűnt.
Ilyen körülmények között kellett volna feltalálnia magát a városnak, ezt azonban csak abban az esetben tudja, ha kap egy új küldetést. Ha ez nem történik meg, akkor megmarad a vegetatív állapot és mindössze annyira futja, hogy versenyezni fog a szomszédos településekkel. A térség sajátossága ugyanis, hogy a környékbeli községek nagyon erősek és nagy a lakosságszámuk.
Ha tehát metropoliszövezetekről beszélünk, akkor el kell mondanom, hogy egyfajta pólust látok kialakulni Ditró és Remete közvetlen vonzáskörzetében, ami Gyergyószentmiklós konkurenciája lehet.
Egyértelmű, hogy esetükben van igazi szimbiózis.
– Ilyen megközelítésben vissza is kanyarodok az eredeti kérdéshez: Gyergyószentmiklósnak milyen a viszonya a környékbeli nagyközségekkel?
– A diplomatikus tiszteletadáson túl nem volt nagyobb közeledés régebb, én legalábbis így érzékeltem hivatalba lépésem után. Egyrészt azért, mert más-más pártszínekben politizáltak a térségbeli önkormányzatok (a községek nagy része RMDSZ-es többségű, a város viszont MPP-s vezetésű volt – szerk. megj.), másrészt
Gyergyószentmiklós túl gyenge volt ahhoz – és még mindig gyenge –, hogy összefogja, nemhogy alágyűrje, ezt a térséget.
A metropoliszövezet azért nem életképes számomra pillanatnyilag, mert elbillen a mérleg: nem a községek fognak csatlakozni Gyergyószentmiklós urbánus képességeihez, hanem a város fog felzárkózni a modern vidéki igényekhez;
mi ugyanis azt a hátrányt próbáljuk behozni, amit a községek már megléptek.
Igen ám, de az urbánus életvitelhez sok mindent ki kell építeni, amit a szomszédos közösségek nem biztos, hogy felvállalnak.
– Ezt fejtsük ki, hiszen itt már valóban egyfajta jövőképet sejtet.
– Egy vezető szerepekkel rendelkező településnek szüksége van színházra, múzeumra, egészségügyi intézményekre, iskolákra, főiskolákra – és sorolhatnánk. A mi esetünkben ilyen téren a városnak meg kellene osztania bizonyos hatásköröket, ám látni kell, hogy ezekből a vidéki önkormányzatok mit is vállalnának fel. Ha fantáziálni kell, akkor
például Gyergyószárhegyen lehetne egy térségi múzeum, amit a szárhegyi költségvetésből lehetne működtetni; Remete vagy akár Alfalu újonnan épülő, kiválóan felszerelt művelődési házában kaphatna helyet a Figura színház.
A város pedig a felszabadult energiákat a kórház fejlesztésére fordíthatná. De mindezek az elképzelések nem a közeljövőben eldöntendő kérdések.
– Ha már eljutottunk idáig, engedje meg, hogy lépjünk feljebb még egy szinttel. Gyergyószentmiklós valóban kisváros, mégis – mondhatni erején felül – színházat, múzeumot, kórházat működtet, jelentősen megterhelve a helyi költségvetést. Darázsfészekbe nyúlok, mégis megteszem: nem lenne-e jobb Székelyföld tekintetében egy-egy színházat (nem négyet-ötöt), táncegyüttest (a jelenlegi három helyett), bábszínházat fenntartani, ami ráadásul igazi és erős székelyföldi kulturális intézmény lehetne.
– A mi sajátosságunk, hogy kisebbségben élünk, a kisebbségi kultúrát pedig teljesen másként kell súlyozni, mint egy ország többségi kultúráját; ezek az intézmények a kisebbségi létünk kapaszkodói. Az, hogy Székelyföldön ilyen sok kulturális intézmény működik, gazdagságot és értéket mutat. Azt azonban valóban érdemes lenne a politikumnak felmérnie, hogy mennyibe is kerül a mi kisebbségi kultúránk. Ez nyilván nem azt kell jelentse, hogy abból faragjunk, mindössze azt, hogy lássuk: merre tartunk és mik a tendenciák? Helyi szinten úgy gondolom, hogy ha egy önkormányzat azt látja, hogy megvan az erőforrása – anyagi és humán – és az igényessége, hogy szükség van a magaskultúrára, akkor fenn is kell tartani ezeket a műhelyeket. A megyének ezért fontos több kulturális intézményt fenntartania, hiszen nálunk azért nyilvánvalóan erősebb a széki öntudat, mi is a „gyergyóiságunkat” jobban felvállaljuk, mint a „hargitamegyeiségünket”.
– Utolsó kérdésként térjünk ki a térségi nagyberuházásra, a remetei repülőtér-építésre. Meglátásunk szerint ez látványos folyamatokat indíthat el. Ön is ennyire derűlátó?
– Jó példa a remetei magánberuházás, és remélhetőleg ez másokat is inspirálni fog. A beruházás tükrében Gyergyószentmiklósnak az úthálózatán kell fejlesztenie, hiszen a jövőbe kell tekinteni:
a szomszédságunkban autópálya fog épülni, nekünk pedig arra kell felkészülnünk, hogy az autópálya elkészülte után a város hogyan fog tudni élni ezzel a lehetőséggel.
Én egyébként azt figyeltem meg, hogy a reptérépítéssel párhuzamosan nálunk is elindult valami mozgolódás: az érdeklődések középpontjába kerültek a lakóparkok ügye, valamint a turisztikai beruházások is, mondhatni, virágkorukat élik. Ahogy készülnek a zonális rendezési tervek (PUZ), egyre nagyobb az érdeklődés a vállalkozók, befektetők részéről, hogy a város környezetében lakóparkokat építsenek.
Nekünk arra kell felkészülnünk, hogy itt is 21. századi körülmények között lehessen jövőt építeni.
Habár már a század harmadik évtizedébe léptünk, de még mindig a 20. századi infrastrukturális viszonyokkal vagyunk. Az én feladatom, hogy a várost tudjuk áthozni a 21. századba.
24h
