Ilyen szoros együttműködést még nem valósított meg a két színház, remélik, hosszú távon is folytatni tudják – emelte ki Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója a sajtótájékoztató elején.

Barabás Árpád elmondta, hogy a produkció megvalósításának ötlete egy évvel ezelőtt született meg. „Akkor történt meg Kézdivásárhelyen az intézmény újratervezése, és felmerült, hogy csináljuk meg a Zsákbamacskát, de hirtelen túl nagy volumenű dolog lett volna, így abban maradtunk Lung László Zsolttal, hogy jövőre marad.

– ecsetelte a darab apropójának ötletét.

Hozzátette: azt tapasztalja, hogy az utóbbi évtizedekben a vígjátékok a perifériára kerültek, mintha egy vígjáték nem lenne elég fajsúlyos, hogy egy színház foglalkozzon vele. „Van a társulatban olyan kollégánk, akinek ez az első vígjátéki szerepe, miközben hét éve van a pályán, plusz a főiskola.

– fejtette ki Barabás Árpád.

„Ezzel talán egy picivel másabb, több tud lenni az eddigi, általam ismert Feydeau-feldolgozásokhoz képest. Nyilván ebben van rizikó, mint minden előadásban, de számomra nagyon fontos volt, hogy azt a világot, amit felrakunk a színpadra, innen közelítsük meg, és ne a hétköznapi, reál helyzetből, vagy ne is próbáljunk meg visszaidézni egy olyan kort, amihez nekünk nem sok közünk van. A darabbeli figurák most is az utcán járkálnak. Ez egy, a diabetikus cukor gyártásából hirtelen meggazdagodott, jómódú család, de ők csak gyártják, nem fogyasztják. Ehhez hasonló vállalkozókat ma is ismerünk.”

Gábor Zsófi jelmeztervező úgy fogalmazott, hogy a rendező első körben kontrasztszerű jelmezeket szeretett volna, vagyis „hogy egy nagyon sötét és egyszerű, monokróm légkörbe nagyon színes jelmezek kerüljenek be”. Ez elmondása szerint annyiban változott, hogy most már minden nagyon színes.

– fejtette ki. Mint mondta, az egyik jelmeznél a munkáját egy kolozsvári kollégája, Tudor Lucanu segítette.

Szűcs-Olcsváry Gellért a díszlet kapcsán kiemelte, hogy nagy volumenű munkát jelentett. Ő színészként és díszlettervezőként is benne volt a produkcióban, de mivel a díszletes műszaki vezető sürgős kórházi ellátásra szorult, így abban állapodtak meg a rendezővel, hogy a díszlettel fog teljes mértékben foglalkozni „Javaslatomra mint színész kikerültem a produkcióból, de annál többet tudtam fúrni-faragni és gyártani a háttérben. Egyszerűbb és rövidített útnak tűnt ez, reggeltől estig dolgoztunk, de elmondható, mára a díszlet készen áll” – részletezte a darabban betöltött új szerepét.

Elhangzott az is, hogy Barabás Árpáddal több alkalommal dolgoztak már együtt. „Mindig nagyon hálás és ugyanakkor nehéz szerepeket kapok Freddytől, de valahogy ő tudta is, hogy most engem olyan szerepbe fog belehelyezni, amely szembesít azokkal az évekkel, amikor én teljesen mással foglalkoztam, és eléggé megtapasztaltam azt, hogy milyen az, amikor a vállalkozói szféra találkozik a művészszférával, és ott történik egyfajta kommunikáció.

– magyarázta.

A sajtótájékoztatón a próbafolyamat nehézségei is szóba kerültek, többek között az, hogy

„Reméljük, minden részlet a helyére kerül a bemutatóig, de a próbafolyamat során néha azt éreztük – immáron sokadik alkalommal, de most hangsúlyosabban –, hogy mi egy nagypályás focimérkőzésre készülünk, amit egyelőre pingpongasztalon gyakorolunk” – fogalmazott Barabás Árpád, utalva arra, hogy alig egy hetet tudtak nagyszínpadon próbálni. Ez az évek során visszatérő motívum, de ilyen még nem volt, hogy a főpróbahéten két nap is kiesett egyéb rendezvények miatt – tette hozzá Nagy Pál.