„Akkor a menyecske böjtöt tartott kilenc kedden Szent Anna tiszteletére, hogy könyörögjön érte, hogy legyen neki es gyermeke. Aztán Szent Anna közbenjárására csakugyan gyermeket szült. És nemcsak az az egy, hanem utána még hat gyermeke született egymás után” – mesélte Bosnyák Sándornak egyik bukovinai székely adatközlője.

Sok helyen az aratás kezdőnapja

Munkatilalom ide vagy oda, a Sóvidéken ez volt az aratás kezdőnapja, leszámítva Parajdot, ahol már csak azért sem dolgoztak, mert nagy kirakóvásárt szerveztek, tehát nem mentek a mezőre.

– írja Barabás László.

A háromszéki Zabolán is ezt a napot találták alkalmasnak a búza aratásának megkezdésére, míg a zabba és a rozsba rendszerint két héttel később álltak bele. Persze ez elsősorban az időjárástól függött, és koronként, illetve vidékenként változott. Az innen nem mesze eső Ozsdolán például 1787-ben augusztus 13-án rendelte el a falu, hogy takarítsák be a gabonát – igaz, egy évvel később éppen július 26-án döntöttek úgy, hogy eljött az aratás és a kepézés ideje.

– olvassuk Imreh István A törvényhozó székely falujában.

Bethlen Miklós 1673-ban augusztus első napjaira minden búzáját betakarította volna, ha családi gondok nem gyötrik, foglalkoztatják. Apor Péter csíkszentgyörgyi jószágán augusztus 24-én járt vége felé az aratás.”

Megszentelődnek a gyógyfüvek

Érthető, ha az eget kémlelték ezen a napon, hiszen a rossz időjárás keresztbe tehetett a betakarításnak, másrészt a tél rámutatójának tekintették. A hangyabolyokat is számolták, mert ha sokat találtak belőle, az negyven napig is eltartó esőt ígért.

Egyes helyeken úgy tartották, lehet szedni a babot, sőt, zsenge kukoricát is főzni a gyerekeknek. A kender töve is ekkor szakad meg, ezért ilyenkor kezdték a kender nyüvését, és ekkor ásták ki a földből a vöröshagymát, hogy jobban elálljon. De akiknek nincs gabonájuk, kenderük, hagymájuk, azok is legyenek éberek, mert Szent Anna-nap hajnalán a gyógyfüvek megszentelődnek. Tehát ha nem zuhog az eső, irány a rét!