Állami támogatás-kiegészítéssel lenne fenntartható a diákok díjmentes kultúrafogyasztása

A szenátus által múlt héten döntő házként elfogadott tanügyi törvénycsomag főként általános, országos szintű és kisebbségi oktatással kapcsolatos változtatásokat eszközölne a rendszerben, de a kulturális intézményeket is érintenék a módosítások. A tervezetben egyebek közt arra is kitérnek, hogy

a diákok ingyenességet élveznek majd a kulturális és sporteseményekre szóló belépőjegyeket illetően.

Míg sok szülő és pedagógus örömmel fogadná ezt a változást, addig az erdélyi kulturális intézmények vezetői aggodalmukat fejezik ki ezzel kapcsolatban, hiszen a döntés komoly költségvetési kiesést okozna a bevételükben. A kultúra ingyenessé tétele pedig a gyerekek szellemi, kulturális értékekhez való hozzáállása szempontjából sem biztos, hogy célravezető lenne.

Nemcsak hosszú, de rövid távon is komoly gondokat okozna a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház fenntartásában az, ha kiesne a jegyek árából befolyó összeg. Gavril Cadariu, a bábszínház igazgatója lapunk megkeresésére kifejtette, hogy

költségvetésük 85 százaléka támogatás, a fennmaradó 15 százalék legnagyobb része pedig a jegyek árából származik, ezért a színház fennmaradása forogna kockán a bevételkiesés következményeként.

„Nagyon káros lenne a költségvetés szempontjából, ez akkor volna fenntartható, ha az eladott jegyek ára pótolva lenne az állami támogatásban. Mindig számításba vettük azokat a nézőket, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy megvegyék a jegyet, ezért is részesülnek 75 százalékos kedvezményben a gyerekek, diákok, nyugdíjasok, akik 9 lejért válthatnak belépőt, a felnőttjegy ára 36 lej, és egy belső szabályzat szerint a gyerek kísérője 18 lejért vásárolhat jegyet” – fejtette ki a bábszínház vezetője. Hozzátette, a hamarosan elkészülő éves költségvetésükből is kiderül, hogy csak egy félévre előre van anyagi keretük, és ebbe a fizetések nincsenek is beleszámolva, ezért

nagyon káros lenne a bábszínháznak, ha a bevételük 12–15 százalékától, azaz a jegyek árától elesnének, ami évi 450 ezer lejt jelent számukra.

 Ha ez kimaradna, kénytelenek lennének leállni. Az intézmény vezetője továbbá az ingyenes kultúrafogyasztást is fenntartásokkal fogadta, úgy véli, nem valószínű, hogy a nézők így jobban tudnák értékelni a kulturális tartalmakat, hiszen sok esetben veszít szellemi értékéből az, ami ingyen van.

Nagy Pál, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója is hasonló véleményen van, szerinte ez szép elképzelés lehetne, de nincs arra garancia, hogy több látogatót vonzana a színházba. Ameddig pedig nincs pontosan leírva ennek a módszertana, azaz hogy milyen közintézményeket érintene – állami, megyei vagy önkormányzati támogatásból fenntartottakat –, addig nehéz a következményeiről beszélni. Az intézmény vezetője rámutatott, a székelyudvarhelyi önkormányzatot sem lehetne rákényszeríteni arra, hogy pótolja az emiatt kialakuló költségvetési hiányt, az ingyenes belépők ugyanis több mint négyezer diákot érintenének, a színház saját bevételének harminc százalékát – mondta el a Székelyhonnak Nagy Pál. Hozzátette,

pont attól tart, nehogy csökkenjen ezáltal a nézők száma, hiszen amiért valami ingyenes, nem jelenti azt, hogy több nézőt vonz be.

Ha pedig növekedést okozna a nézőszámot illetően, ez maga után vonná az előadások számának növelését is, ami szintén számos anyagi kérdést vetne fel.

– foglalta össze tömören a következtetéseit a székelyudvarhelyi színház igazgatója.

Novák Csaba Zoltán, az RMDSZ oktatásügyekért felelős szenátora, a tervezet egyik kidolgozója marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre elmondta, ő maga is hallott pró és kontra véleményeket a tervezet ezen pontjával kapcsolatban, színházi vezetők részéről egyet, szülők és pedagógusok részéről mást.

– fejtette ki a szenátor.