Akivel elsőként tetették le a fegyvert Világosnál

Leírni is borzasztó: Görgei lerakja a fegyvert, anélkül, hogy csak egyetlen sornyi megegyezést íratott vagy adatott volna magának az oroszok részéről. Elborult a hazafias érzés, sírtak a honvédek, sokan széttörték kardjaikat, a másik csoportban többen golyót röpítenek agyukba. Inkább elpusztítják magukat, mintsem, hogy hódoljanak.

Letette a fegyvert összesen 30 889 honvéd. Továbbá 1426 törzs- és főtiszt, 12 tábornok (Aulich, Görgei, Kiss Ernő, Knézics, Lahner, Leiningen, Lenkei, Nagy-Sándor, Pöltenberg, Schweidel, Török). Elvettek 144 ágyút, 7967 lovat, 60 zászlót, 28 063 ágyútöltényt, 34 500 puskatöltényt, 42 700 pisztolytöltényt, 20 395 puskát, 3235 pisztolyt, 6783 szablyát és 13 848 tölténytáskát. Ezen felül külön volt még tartaléksereg 6000 emberrel és 3 ágyúval.

Délután 4 órától késő estig tartott a fegyverek lerakása. Ekkor Rüdiger megjelent orosz tisztjeivel, s szemlét tartott a fegyvereitől megfosztott honvédség felett. Paskievits fővezér pedig így jelentette urának, a minden oroszok cárjának a rendkívüli tényt: „Magyarország felséged lábai előtt fekszik.”

Az állampénztár, amelyet Kossuth Lugoson nem vett át, szintén Haynau kezébe került. Deuschek pénzügyminiszter átadta az arany- és ezüstkészletet, ennek fejében aztán szabadságlevelet kapott, sőt később nyugdíjat is. Görgeit is hagyták menni, tábornoktársait azonban kivégezték.

Dolinay Gyula (szerk.): Petőfi és a szabadságharc (Budapest, 1901)

Az erdélyi hadseregben egyik legvitézebb zászlóalj volt a 11-ik, mely a legintelligensebb elemekből alakult, s amely minden csatában halált megvető bátorsággal döntő befolyást gyakorolt a győzelemre, s azért Bem a vörös sapka viselésével tüntette ki. Ez a zászlóalj jobbára kolozsvári fiúkból alakult. A zászlóaljnak Radák Istvánné bárónő készített igen szép és értékes zászlót. Ezt a zászlót Rétyi Antos János, Szigethy Miklós, Inczédy Sámuel őrnagyok vezetése alatt a zászlóalj az erdélyi csatákban dicsőségesen lobogtatta, megvédelmezte, diadalról diadalra juttatta, Zsibón R. Antos Ferenc a fegyverletételkor megmentette, és az 50-es években Radák Istvánné báróné zászlóanyának kezéhez juttatta, ki is azt mindig magával hordozta, és azt a végakaratát nyilvánította volt, hogy vele temessék el a zászlót. Később, a jobb idők beálltával, midőn az első 1848–49-es országos honvédgyűlés Klapka György elnöklete alatt tartatott, a néhai bárónő Antos János és Bernát Albert vejei által a honvéd gyűlésnek átadatta, mely ezt a nemzeti múzeumnak küldte megőrzés végett. Itt van most az erdélyi vörössapkások lobogója.

Történelmi Lapok (1894)

Rétyen ma iskola viseli a nevét, míg báró Radák Kata a helybéli óvodának adott nevet. A faluban két Antos-kúria is fennmaradt, közülük a nagyobb a régebbi és a látványosabb. Többször átépítették az idők során, a portikusz azonban megmaradt eredeti formájában, mai alakját valószínűleg 1828-ban nyerte el. A 2000-es évek elején köztulajdonba került, 2012-ben az önkormányzat uniós forrásokból felújíttatta, jelenleg az iskolás gyerekeknek tartanak délutáni foglalkozásokat benne. A kisebbik Antos-kúriát 2010–11-ben restaurálták, miután a község megvásárolta, jelenleg orvosi rendelőnek és gyógyszertárnak ad helyet.