Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

18:11

Gólzáporos meccsek voltak a női hokibajnokságban

17:58

Lakóház égett Kilyénben

17:40

Tíz percig örülhettek a gyergyói kosarasok szurkolói, utána fordult a kocka

17:15

Politikai propaganda és alkohol – bódító mindkettő

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Meddig marad a korai tél? Itt a friss időjárás-előrejelzés a következő időszakra

Elhunyt a székelyudvarhelyi földrajztanár, akinek felépüléséért sokan összefogtak

Képeken a hétfő reggeli iskolabusz-baleset

Ráduly Erzsébet: az emberekben bízni kell

Már nem csak álom, hogy Erdélyből néhány óra alatt eljuthassunk Budapestre autópályán vagy vasúton

Tükörjég, torlódás – most aztán tényleg oda kell figyelni az utakon

A bíróság sem tartja törvénysértésnek a fakeresztek elhelyezését az úzvölgyi haditemetőben

Nem aprózták el: rögtön huszonöt százalékkal drágítottak a csíkszeredai taxisok

A soron következő három vasárnap fontosságáról

Beköszöntött a tél Csíkszeredában, több tonna csúszásgátlót használtak fel az utakon az elmúlt órákban

Akikre lesújtott ’56 ítélete

Fotó: Veres Nándor

Megemlékező kerekasztal-beszélgetést szerveztek a csíkszeredai városházán szombaton. Az 1956-os események előzményéről, hátteréről, átéléseiről olyan elítéltek meséltek, akik saját bőrükön tapasztalták meg a forradalomra érkező offenzíva véres és kíméletlen haragját.

Korpos Attila

2021. október 23., 15:422021. október 23., 15:42

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65-ik évfordulóra szervezett csíkszeredai ünnepségsorozat részeként a kerekasztal-beszélgetést Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum vezetője moderálta.

Különösen az erdélyi magyarság körében találtak visszhangra a budapesti események. A társadalom egészét érintették a megmozdulások, a tizenévesektől kezdve a felnőtt lakosságon át az idősebb korosztály is képviseltette magát az októberi eseményeken. Az elnyomó rendszer ellen felemelt hang kemény retorziókat vont maga után

– kezdte az igazgató. Hozzátette, a hatalom egy néma tüntetést vagy egy gyertyagyújtást is keményen megtorolt koncepciós perek által.

Fotó: Veres Nándor

Első felszólalóként Dávid Gyula elmondta: tanárként érték ’56 eseményei, akit ezt követően koholt vádak alapján száműztek és hét év börtönre ítéltek a kommunista hatóságok.

A falakon belül megtaláltuk azt a kis közösséget, akivel összetartottunk. Volt olyan, aki könyv nélkül el tudta mondani a Toldit, amit mindig örömmel halgattunk végig

– mesélte az irodalomtörténész. A börtönévekre kitérve elmondta, többek között a szamosújvári és brăila-i intézeteket is megjárta. Megosztotta azt is, hogy mivel a család nem tudta éppen melyik intézetben tartják őt fogva, pénzösszegeket küldtek be neki és tudták, hogy ott van, ahonnan nem érkezett vissza a boríték. Dávid Gyulát az ominózus év november eleji, házsongárdi temetőben történt megemlékezés apropóján ítéltek el.

Fotó: Veres Nándor

Kelemen Csongor, az ’56-os Vitézi Rend törzskapitánya úgy fogalmazott, hogy a forradalom kirobbanásának a híre vágyakozást indított el benne.

Örvendek és próbálom magamat kibékíteni a történtekkel, hogy nem volt hiába. Két percnyi beszélgetésért tizenöt évnyi kényszermunkát kaptam. Senkinek nem kívánom

– elevenítette fel. Elmondta, éjszakákon keresztül hallgatták a rádiót, amire Nagy Imre november 4-i beszéde tette fel a pontot a szovjet betörés alkalmával.

Nem volt könnyű tizennyolc évesen azzal a mondattal szembesülni a börtönben, hogy »megérkeztetek életetek utolsó helyére«. Lelkileg megtörtünk, de végig kellett csinálni

– mutatott rá, kiemelve, hogy az éhség volt a legnehezebb a börtönévek alatt. A paratífusz miatt kórházba is került, ahol életében először kapott meleg takarót és olyan ágyat, ami csak az övé volt. „Mi is vállaltuk a forradalom eszméjét és dicsőségét. Büszkék vagyunk rá, hogy ötvenhatosok voltunk” – fejtette ki a Volt Poltikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének titkára.

Fotó: Veres Nándor

Nagy Benedek közíró úgy jellemezte 1956-ot, mint egy olyan felemelkedése a nemzetnek, amely az újkori történelemben 1848-hoz hasonlítható. „Az a hősiesség ma is ráférne erre a nemzetre, határon innen és túl egyaránt.

Akkoriban visszautasítottam, hogy a Szovjetunióban folytassam tanulmányaimat, mert engem a magyar és székely nép történelme érdekelt. Mélyreható egyetemi reformra készültünk azon az őszön

– emlékezett vissza a helytörténész, akit szervezkedés és bujtogatás a Diákszövetségi Tanácsban, valamint terhelő vádpontként a szüleinek Csíkszentkirályra címzett levele alapján ítéltek öt év börtönre és kényszermunkára.

Teljes terror volt a börtönben, sokszor levegőt sem kaptunk, máskor megbotoztak, ha nem teljesítetted a munka normát.

Egy csoportban magas állású, zsidó származású emberekkel is kerültem egy helyre. Azt suttogták, hogy pár napon belül jön a világvége. Három adag paszulylevest is átadtak nekem emiatt, öt év alatt egyszer laktam jól. Amikor mégsem történt meg a csoda, kérték volna vissza, de én csak annyit mondtam, hogy tőlem ne kérjék, én már a túlvilágon vagyok” – osztotta meg talán egyetlen kedves emlékét azokból az évekből.

Fotó: Veres Nándor

Felajánlották, hogy a büntetés felét elengedik, ha írásban vállalja, hogy nem jelent tovább veszélyt a hatalmi rendszerre.

Megkísértett az ördög. Egy hétig gondolkodhattam, de végül tudtam, hogy nem tehetem. Az, hogy utána nem omlottam össze lelkileg, a környezetemben élőknek és a két korábbi felszólalónak köszönhetem. Mi vagyunk az utolsó mohikánok

– összegezte.

Dávid Gyula még annyit fűzött hozzá az elhangzottakhoz, hogy szerinte semmi sem drága a szabadságért.