Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:26

10 ok amiért megéri megnézni az F1-mozifilmet

21:49

Idegennyelv-tudás nélkül ma már nehéz állást találni

19:05

RMPSZ: teljes egészében elutasítjuk a kormány közoktatást érintő válságkezelő intézkedési tervezetét

18:27

Megtelt autókkal a Transzfogaras, egymást zárták el a sofőrök

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Négy új papot szentelnek fel, Böjte Csaba csíksomlyói lelkész lesz

Motorost ölt meg a medve a Transzfogarason – videóval

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket

Helikopter segítségét is kérték a fenyédi autóbalesethez

Csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapbérű közalkalmazottak részesülnek étkezési támogatásban

Tíz vádlott fellebbezett Borbolyék perének elsőfokú ítélete után

Négy új papot szentelnek fel, Böjte Csaba csíksomlyói lelkész lesz

Tánczos Barna magyarázatot fűzött a nagy állami pénzbehajtáshoz

Kiszámolták, mennyivel csökkennének a nyugdíjak a megszorító intézkedések nyomán

Hitellel kénytelenek kiegészíteni a csíkszeredai megyeháza felújításának költségvetését

Akikre lesújtott ’56 ítélete

Fotó: Veres Nándor

Megemlékező kerekasztal-beszélgetést szerveztek a csíkszeredai városházán szombaton. Az 1956-os események előzményéről, hátteréről, átéléseiről olyan elítéltek meséltek, akik saját bőrükön tapasztalták meg a forradalomra érkező offenzíva véres és kíméletlen haragját.

Korpos Attila

2021. október 23., 15:422021. október 23., 15:42

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65-ik évfordulóra szervezett csíkszeredai ünnepségsorozat részeként a kerekasztal-beszélgetést Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum vezetője moderálta.

Különösen az erdélyi magyarság körében találtak visszhangra a budapesti események. A társadalom egészét érintették a megmozdulások, a tizenévesektől kezdve a felnőtt lakosságon át az idősebb korosztály is képviseltette magát az októberi eseményeken. Az elnyomó rendszer ellen felemelt hang kemény retorziókat vont maga után

– kezdte az igazgató. Hozzátette, a hatalom egy néma tüntetést vagy egy gyertyagyújtást is keményen megtorolt koncepciós perek által.

Fotó: Veres Nándor

Első felszólalóként Dávid Gyula elmondta: tanárként érték ’56 eseményei, akit ezt követően koholt vádak alapján száműztek és hét év börtönre ítéltek a kommunista hatóságok.

A falakon belül megtaláltuk azt a kis közösséget, akivel összetartottunk. Volt olyan, aki könyv nélkül el tudta mondani a Toldit, amit mindig örömmel halgattunk végig

– mesélte az irodalomtörténész. A börtönévekre kitérve elmondta, többek között a szamosújvári és brăila-i intézeteket is megjárta. Megosztotta azt is, hogy mivel a család nem tudta éppen melyik intézetben tartják őt fogva, pénzösszegeket küldtek be neki és tudták, hogy ott van, ahonnan nem érkezett vissza a boríték. Dávid Gyulát az ominózus év november eleji, házsongárdi temetőben történt megemlékezés apropóján ítéltek el.

Fotó: Veres Nándor

Kelemen Csongor, az ’56-os Vitézi Rend törzskapitánya úgy fogalmazott, hogy a forradalom kirobbanásának a híre vágyakozást indított el benne.

Örvendek és próbálom magamat kibékíteni a történtekkel, hogy nem volt hiába. Két percnyi beszélgetésért tizenöt évnyi kényszermunkát kaptam. Senkinek nem kívánom

– elevenítette fel. Elmondta, éjszakákon keresztül hallgatták a rádiót, amire Nagy Imre november 4-i beszéde tette fel a pontot a szovjet betörés alkalmával.

Nem volt könnyű tizennyolc évesen azzal a mondattal szembesülni a börtönben, hogy »megérkeztetek életetek utolsó helyére«. Lelkileg megtörtünk, de végig kellett csinálni

– mutatott rá, kiemelve, hogy az éhség volt a legnehezebb a börtönévek alatt. A paratífusz miatt kórházba is került, ahol életében először kapott meleg takarót és olyan ágyat, ami csak az övé volt. „Mi is vállaltuk a forradalom eszméjét és dicsőségét. Büszkék vagyunk rá, hogy ötvenhatosok voltunk” – fejtette ki a Volt Poltikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének titkára.

Fotó: Veres Nándor

Nagy Benedek közíró úgy jellemezte 1956-ot, mint egy olyan felemelkedése a nemzetnek, amely az újkori történelemben 1848-hoz hasonlítható. „Az a hősiesség ma is ráférne erre a nemzetre, határon innen és túl egyaránt.

Akkoriban visszautasítottam, hogy a Szovjetunióban folytassam tanulmányaimat, mert engem a magyar és székely nép történelme érdekelt. Mélyreható egyetemi reformra készültünk azon az őszön

– emlékezett vissza a helytörténész, akit szervezkedés és bujtogatás a Diákszövetségi Tanácsban, valamint terhelő vádpontként a szüleinek Csíkszentkirályra címzett levele alapján ítéltek öt év börtönre és kényszermunkára.

Teljes terror volt a börtönben, sokszor levegőt sem kaptunk, máskor megbotoztak, ha nem teljesítetted a munka normát.

Egy csoportban magas állású, zsidó származású emberekkel is kerültem egy helyre. Azt suttogták, hogy pár napon belül jön a világvége. Három adag paszulylevest is átadtak nekem emiatt, öt év alatt egyszer laktam jól. Amikor mégsem történt meg a csoda, kérték volna vissza, de én csak annyit mondtam, hogy tőlem ne kérjék, én már a túlvilágon vagyok” – osztotta meg talán egyetlen kedves emlékét azokból az évekből.

Fotó: Veres Nándor

Felajánlották, hogy a büntetés felét elengedik, ha írásban vállalja, hogy nem jelent tovább veszélyt a hatalmi rendszerre.

Megkísértett az ördög. Egy hétig gondolkodhattam, de végül tudtam, hogy nem tehetem. Az, hogy utána nem omlottam össze lelkileg, a környezetemben élőknek és a két korábbi felszólalónak köszönhetem. Mi vagyunk az utolsó mohikánok

– összegezte.

Dávid Gyula még annyit fűzött hozzá az elhangzottakhoz, hogy szerinte semmi sem drága a szabadságért.