Háromszáz fő fért el a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében, de még ugyanennyien keresték a lehetőséget, hogy következő nap meghallgassák a fiatal fotóst.

Ennek az útnak időnként voltak meglepő fejezetei. Máté Bence kellőképpen diszkrét képekkel illusztrálta például azt, amikor egy tehéntetemet felrobbantott, hogy a ragadozó madarak télen könnyebben hozzáférhessenek a húshoz, vagy – szintén rájuk gondolva – egy fél vadmalactetemet lógatott ki a kollégiumi ablakon; mert hol is tarthatta volna máshol télidőben? Az is izgalmas fejezet volt –  főleg a szobatársaknak –amikor a talált rókabőrt betette az ágyneműtartóba, majd az abban nyugvó élősködők megkeresték az új gazdákat.

Ez még az analóg korszakban, filmre fényképezés korában történt, amikor nem lehetett ezerszámra kattintgatni, ezért ekkor muszáj volt fegyelmet gyakorolni, meggondolni, milyen perspektívából, fényviszonyok közepette kattint egyet a géppel, és ennek az attitűdnek máig hasznát veszi – vallotta be a fotós.

Érettségi előtt már eldöntötte, hogy a fotózásból fog megélni. Ez nem volt egy kipárnázott út, csak a szenvedély tüze segített „megszárítani” az esős évszak sarát a Costa Rica-i dzsungelben, ahol többek között a kiállításon is látott hangyákat fényképezte. Ezután láthattuk Brazíliában kajmánokat és színes papagájokat fényképezve, majd azt is, hogy hogyan csalogatta a lencse elé a pelikánokat Görögországban, az afrikai madarakat és vadállatokat Kenyában, amihez etológiából is tovább kellett képeznie magát. (Az etológia a biológiának az állatok viselkedésével foglalkozó ága.)

Mielőtt még azonban a távoli tájak kalandjait részletezte volna, Máté Bence elmondta, hogy milyen az ő alföldi tanyája, amelyen saját kezűleg újított fel:

A változatos élőhelyek miatt rendkívül gazdag volt eredetileg is az állatvilág, ami egy fotósnak paradicsomi állapotokat jelentett. Ő azonban ezt még fokozni tudta:

Hogy a gyurgyalagoknak és parti fecskéknek is fészkelési lehetőséget teremtsen, gödröt ásott a tanya udvarán, annak falába aztán odút vájhattak a madarak, de még ürgéket is telepített nagy sikerrel, mert több ezerre szaporította a kezdeti félszázas állományt.

Lehetőségek a fotós turizmusban

Közben pedig kiaknázta a fotós turizmus lehetőségeit, nagy gonddal megtervezett leseket építve, és

A leseket néha „a kertben talált”, azaz a legközönségesebb hozzávalókból tákolták össze, ilyen volt Costa Ricában a dzsungelben épített magasles, de volt-van technikásabb, elefántbiztos, vasból szerkesztett és kényelmes ágyat is tartalmazó les is. Utóbbi azért lehet fontos, mert néha napokra-hetekre bevonul a fotós.