– magyarázta a tanfelügyelő, aki már évek óta az etnikai alapon történő feszültségek megszüntetésén fáradozik rendezvényeivel. Szerinte fontos, hogy maguk a tanulók dönthessék el, vajon van-e alapja az ország más részein folytatott etnikai alapú nézeteltéréseknek.

Kötetlen beszélgetések

Ezúttal tizenhét tanuló jött Székelyudvarhelyre a krajovai Carol I. Kollégiumból, akiket a programba önkéntesen jelentkező székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium diákjai fogadtak és

Adriana Boca, a helyi gimnázium román szakos tanárnője elmondta, az elmúlt hétvégén találkoztak először a 9–11. osztályos fiatalok, és rövid ismerkedés után ők maguk dönthették el, hogy ki kivel fog társulni. Napközben számos közös játékban – talán a város felfedezését célzó kincskeresést élvezték a legjobban –, illetve kirándulásokon vettek részt a diákok, ami elősegítette az összebarátkozást.

„A játékok esetében is igyekeztünk rávenni a kommunikálásra a diákokat. Ez a mieinknek valamivel nagyobb nehézséget okozott, de jól megoldották a feladatokat” – közölte a tanárnő, hozzátéve,

Utóbbinak a titka a diákok szerint is az lehet, hogy kötetlen beszélgetéseket folytathattak.

Petruța Ungureanu, a vendégdiákok tanárnője, aki már nem először jár a székely városban, kifejtette, a legfontosabb, hogy a részvevők levetkőzzék az esetleges etnikai alapú előítéleteiket és összebarátkozzanak. Beszélgetésünk idején éppen a szejkefürdői Mini-Erdély Parkot látogatták meg, ahol a jeles épületek makettjei mellett több, székely legendákat feldolgozó rajzfilmet is megnézhettek a fiatalok.

A tanárnő azt tapasztalta, hogy a magyar diákok is elkezdtek románul beszélni, néha azonban nem voltak biztosak benne, hogy teljesen helyesen használják-e a nyelvet. Ennek ellenére a lelkesedésük töretlen volt. Összességében mindenki nagyon jól érezte magát, megértették egymást, így megvalósult az a cél is, hogy lelkileg gazdagabbak legyenek – véli.

Elért eredmények

Manuela Nicoleta Stîngă büszke arra, hogy sok esetben a program lezárta után is megmaradt a kapcsolat a részvevő diákok között, hiszen valódi barátságok születtek. Példaként hozta fel, hogy

Mások családjukkal is meglátogatták egymást, szorosabbra véve a kapcsolatot. Ezt egyébként a többi megszólaló is megerősítette.

Adriana Boca úgy látta, hogy a projekt elkezdésekor nemcsak a gyerekek, hanem a szülők esetében is tapasztalható volt némi félsz, amit mostanra sikerült feloldani.

Manuela Nicoleta Stîngă azt is sikerként könyveli el, hogy míg a kezdetekben csak néhány iskola csatlakozott a programhoz, mostanra huszonhatra nőtt ezek száma.