A város magához ölelte ezt a színházat

A Dzsungel könyve és a Valahol Európában című musicalekből csendültek fel dalok a műsor nyitányaként szombat este, majd Veress Albert, a színház igazgatója köszöntötte az egybegyülteket. „Többszörösen ünnepet jelent számunkra ez az évad” – fogalmazott, utalva arra, hogy nemrég ünnepelték meg Fülöp Zoltán kollégájuk hetvenedik születésnapját, a gálával pedig a színház fennállásának a huszonötödik évfordulóját ünneplik.

korábban írtuk

Fülöp Zoltán: a szívem a tiétek volt, s marad

Fülöp Zoltán kiváló színművész 70. születésnapját ünnepelték május 25-én Csíkszeredában, a Csíki Játékszín előterében. Mindenki tisztelt Fülese szerint tíz százalék tehetség és kilencven százalék munka teszi a jó színészt.

A színházigazgató rámutatott, az ő és sokuk második otthonává és identitásuk részévé vált ez a színház. „És nemcsak az én identitásom, hanem a csíkszeredaiak identitásává is vált, hogy van egy Csíki Játékszín.

A gála publikumának soraiban szép számban voltak olyanok, akik hosszabb vagy rövidebb időre a Csíki Játékszín társulatát erősítették. A színpadra invitált Parászka Miklós színházalapítót, aki húsz éven át volt a Csíki Játékszín igazgatója, valamint Erdei István egykori alpolgármestert felállva, vastapssal köszöntötte a közönség.

Parászka Miklós a színház alapításával kapcsolatban felelevenítette, hogy 1998-ban vendégrendezőként dolgozott Marosvásárhelyen, Moliére A fösvény című darabját próbálták Hunyadi Lászlóval a főszerepben. Ekkor keresték meg őt Csíkszeredából a javaslattal, hogy szeretnének a városban egy hivatásos színházat. Kért egy kis gondolkodási időt, és egy hét múlva jelentkezett is azzal, hogy vállalja.

„Mindössze annyi történt, hogy én leültem Hunyadi Lacival egy kávé mellé, elmondtam az újdonságot és ő váltig állította, hogy Csíkszeredának nagyszerű közönsége van. És akkor én már csak annyit mondtam, hogy

„Volt, aki azt mondta, hozzuk el Gyergyóból a Figurát, de a testület nem egyezett bele. Támogattunk egy amatőr színházi csoportot, de az sem vált be. Adorjáni Károly mondta, hogy

Hálásan megköszönöm a jelenlegi társulatnak, hogy ezt az utat nem adták fel, és messzemenően értékelem, hogy mindamellett tele vannak kreativitással, új ötletekkel, és állandóan tudnak újítani, hiszen ha egy vidéki színház nem tud megújulni, akkor unalmassá válik, közhelyessé és akkor nem fog bejönni a néző. Az újítás kényszere vidéken még hangsúlyozottabban megvan, mint a jobban ellátott szakmai vidékeken.”

Végezetül köszönetet mondott mindenkinek, aki velük tartott ezen az úton: a társulatnak, a háttérmunkásoknak, a nézőknek, a városvezetésnek, a városnak, amely magához ölelte ezt a színházat.

A műsor keretében Lőrincz Ágnes és Manfrédi Annamária, valamint Nagy Csongor nyújtott át ajándékképpen egy-egy dalt a társulatnak és a nézőknek.

A színház fenntartója, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala részéről Sógor Enikő alpolgármester köszöntötte az ünneplőket. „Huszonöt évvel ezelőtt Csíkszereda felismerte és felvállalta egyik elsődleges feladatát a térségben: Erdély legnagyobb tömbben élő magyarságának, Csík népének kulturális központjává válni. A közönség, az igény évtizedek óta adott volt, hiszen minden emberben, közösségben ott az ősi szükséglet a szembenézésre, a fejlődésre, és ehhez a művészet és a kultúra a legorganikusabb eszköz.

Mint mondta, az önkormányzat töretlenül támogatja a színházat. „Ott állunk erőforrásaink, törvényes lehetőségeink által meghatározottan, de teljes szívvel támogató szándékkal.”

Az alpolgármesteri köszöntőt követően átadták a színház hagyományos elismeréseit: a Hunyadi László-díjban ezúttal Nagy Gellért színész részesült, a Kulissza-gyűrű új tulajdonosa pedig Csóti Zselyke művészeti titkár. A műsor végéhez közeledve Veress Albert Vladimir Anton művészeti vezetőt is a színpadra szólította, aki kiemelte, hogy

Finálé szag van a levegőben – jegyezte meg Veress Albert, és mivel nincs szülinap torta nélkül, a gálát záró dal előtt be is hoztak egyet a színre. A fináléban Ráduly Gábor zongorista közreműködésével Bereményi Géza – Cseh Tamás – Másik János ismert dalának némiképp átírt változatát énekelte a társulat: „Azt mond meg nékünk, hol lesz majd játszóhelyünk? /Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk? / Itt van a színház, vagyunk játszói, / maradunk itt, neve is van: Játékszín.”