A tévedés benne van a pakliban

Természetesen néha becsúsznak hibák a munkájukba. Mint mondják, ők is emberek attól, hogy gépeknek adnak parancsokat, de ezek a hibák legtöbbször nem feltűnők. Megeshet azonban az is – a modern eszközöknek hála egyre ritkábban –, hogy „elmegy az áram” előadás közben, vagy, mint Bartalis Zsombor esetében, hogy kezdés előtt pár perccel vesznek észre egy súlyosabb műszaki hibát, és minél gyorsabban kell megoldani a helyzetet, hogy zavartalanul elindulhasson a műsor.

A koronavírus időszakában

Megkerülhetetlenek ezekben a szakmákban is a jelenlegi, vírus miatti korlátozások. Tavasszal egy időre teljesen megállt az élet, az utcák szinte kongtak az ürességtől és ez hatványozottan igaz volt a színházakra, de más rendezvények sem voltak, amihez fényt vagy hangot kellett volna biztosítani. A színházi alkalmazottak ebben az időszakban is többnyire kapták a szokott fizetésüket, de azok a vállalkozók, akiknek nincs állandó munkaadójuk, nagyon megérezték a fizetés hiányát. A nyári szabadabb időszakban aztán voltak különböző korlátozott létszámú rendezvények, és a színházak is tartottak néhány szabadtéri előadást, például a csíkszeredai Mikó-vár udvarán.

A színházigazgató szemszögéből

Kányádi Szilárd, a Csíki Játékszín igazgatója elismeréssel beszélt a fény- és hangtechnikusokról. „A háttérszemélyzet – bár ez nem a legjobb megnevezés, mert ők is az alkotófolyamat részesei – nélkül vissza kellene térni egy olyan alkotói folyamathoz, ahol a színházi emberek mindent maguk csinálnak. Az egyetemi évek alatt nekünk teljesen természetes, hogy mindent mi csináltunk, a díszletet, a sminkeket, jelmezeket raktároztunk, nincs öltöztető, sminkes, díszletező. A kőszínházak előtti időkben, a vándorszínészek pedig tényleg mindent maguk végeztek el, a szekérről, amivel járták a világot. A kőszínházak kialakulásával ezek a szakemberek az alkotói folyamat részei lettek és kihagyhatatlan az ő munkájuk.”

A vírushelyzet miatti legfrissebb rendelkezések értelmében a színház meghatározatlan ideig nem tarthat előadásokat, de az igazgató azt nyilatkozta, hogy amíg csak lehetséges, a próbák zajlani fognak és „a háttérben” dolgozó kollégák is a lehetőségekhez mérten kapnak munkát. Mint mondta, „ez a kérdés tényleg megkerülhetetlen, mert ezek az emberek akkor, amikor nem tudunk előadásokat vagy próbákat tartani, jóformán munka nélkül vannak. Ezt mindig előre gondolkodva kell megoldani, de szerencsére a színházban mindig van mit csinálni.”

Mihálykó Tihamér