A szeretettel végzett munka nem fárasztó

Ráduly Erzsébet: Ennek a régiónak, amit Székelyföldnek is nevezünk, a legnagyobb értéke az ember

Ráduly Erzsébet közvetlenül a bécsi döntést követően, 1940. november 10-én született Ojtozban, egy négygyermekes családban. Édesapja szolgálati érdekből tartózkodott a településen, édesanyja odavalósi volt. Tartalmas beszélgetésünk során kiderült: régi családból származik, ahol nagy jelentőséggel bírt a történelmi múlt, a családszeretet és a nagycsalád mellett az egyik legfőbb érték az istenhit volt. „Ezeket a gyökereket hoztam én magammal” – magyarázta Ráduly Erzsébet.

Hozzáfűzte: „az őseim mind nagyon szép kort megéltek, a száz évet is betöltötték, főleg anyai ágon. Felmenőim jó szívű, istenfélő, ugyanakkor nagyon bátor és harcias nők voltak, akik a családot rendkívül nagyra becsülték, ápolták. Édesanyámék tizenketten voltak testvérek, örökségként a mindenáron való összetartozást is magammal hoztam. A családon belül nagy hangsúlyt fektettünk egymás támogatására, amit kiegészített az Istenbe vetett mély hit. A háború idején menekülni kellett. Elköltöztünk Szentkatolnára. A gyermekkoromat ott töltöttem, és ott is végeztem az elemi iskoláimat. A középiskolát Kézdivásárhelyen jártam. 1957-ben érettségiztem a mostani Nagy Mózes Gimnázium elődjében.”

„Mindenkitől tanulok valamit”

A család és saját szándéka szerint eredetileg az orvosira szeretett volna felvételizni, aztán másképp alakult. 1957-ben nagyon jó eredménnyel vették fel Kolozsvárra a Bolyai Egyetemre. A történelem-filozófia szakot 1962-ben végezte el. A kihelyezéseket Bukarestben végezték, ahol az volt az elképzelés, hogy akik jobb általánossal végeztek, azokat lehetőleg egyetemi központba tegyék, román vidékre. „Én ezt nem fogadtam el, így három lehetőség adódott: Csíkdánfalva, Csíkszentmárton és Maroshévíz” – mesélte Ráduly Erzsébet. Kifejtette: „Én Szentmártont választottam, mert ezáltal kerültem a legközelebb a szüleimhez. Ott laktam és tanítottam egészen 1969-ig, amikor is felköltöztünk Csíkszeredába. A szentmártoni évek nagyon szépek voltak. Ezeket nevezem én az inaséveknek, mert az egyetem után rá kellett jönnöm, hogy sok mindent még nem tudok. Nagyon jó kollégáim voltak, akik sokat segítettek, viszont a szülők részéről is rengeteg segítséget kaptam.”

Az inasévek – mely idő alatt Bukarestben a közgazdaságot is elvégezte – jó eredménnyel zárultak, számos tanítványa bejutott az egyetemre. A szentmártoni évekhez kapcsolódik a családalapítás is. Ebben az időszakban született a fia, Ráduly Róbert Kálmán, aki jelenleg Csíkszereda polgármestere. „Az életnek fontos szakasza a pályakezdés, a családalapítás, a gyermekszülés és a nevelés. Nagyszerű emberek vettek körül. Nagyon jó társasági élet volt Szentmártonban. Volt színjátszó kör, tánccsoport, szép élmények fűződnek ehhez az időszakhoz. Megtanultam értékelni az embereket. Mindenkitől tanulok valamit. Ez az én elvem. A szentmártoniaktól is nagyon sokat tanultam. A mai napig is tartjuk a kapcsolatot egykori tanítványaimmal és a tantestület tagjaival. Úgy gondolom, a csíki ember hatalmas morális és erkölcsi értékkel bír” – vallja Ráduly Erzsébet.

A nevelés egyben alkotás is

1971-ben került a Márton Áron Gimnáziumba, ahonnan 2000 szeptemberében ment hivatalosan nyugdíjba, viszont ezt követően még nyolc esztendeig tanított. A Márton Áron Gimnáziumot a tudomány és az alkotás fellegvárának tartja, az intézménynek van egy szellemisége, amely kötelezi az embert. „Nagyszerű szakemberekkel tanítottam együtt. A szakmámnak mesterévé itt váltam. A tanári, a pedagógusi tevékenység, nemcsak mesterség, hanem hivatás, elhivatottság és alkotás. Azért mesterség, mert rendkívüli szakmai felkészültséget követel. Arra törekedtem, hogy mindig tájékozott legyek, pontos és precíz ismereteket tanítsak a diákoknak.

A gimnáziumban akkoriban, a megszorítások ellenére is – mert azok léteztek – az oktatás nagyon magas színvonalon folyt. A pedagógusi pálya, a nevelés elhivatottságot, hivatásérzetet követel. A nevelés egyúttal mindig alkotás is. A diákban benne van a jó, és a pedagógusnak azt kell megkeresnie. Ez olyan, mint amikor egy márványtömbben benne van a szobornak a körvonala, a művésznek pedig azt ki kell hoznia belőle, hogy remekmű legyen. A tanórán kívül is rengeteget foglalkoztam a diákokkal, közgazdaságtanból, filozófiából, készítettem fel őket, és a legnehezebb egyetemeken is remekül szerepeltek. Nagyon jó emberanyaggal dolgoztam. Ennek a régiónak, amit Székelyföldnek is nevezünk, a legnagyobb értéke az ember. Az a szellemi potenciál, amivel mi rendelkezünk, merem állítani, hogy világmárka.”

Hiánypótló megvalósítás

Ráduly Erzsébet alapító igazgatója a Louis Pasteur Egészségügyi Posztlíceumnak. 2000 nyarán az egyik diákja hívta fel a figyelmet a lehetőségre, és mivel a környéken nem volt hasonló intézmény, belevágtak és megalapították. Ez rengeteg utánajárást igényelt, viszont a szeretettel végzett munka számára nem jelentett fáradtságot. „Teljesen át kellett állnom. Újra át kellett tanulmányozzam az anatómiát és egyéb szakkönyveket. Egészség- és orvosi szociológiát, pedagógiát és egészségnevelést, valamint orvostudomány-kutatástörténetet oktatok.

A lehető legjobb munkahangulatban dolgozunk, kölcsönös tisztelettel, így mindenki szívesen jön az előadásokra. Jelenleg van 205 diákunk és 20 fős tantestületünk. A keresztény szellemet akarom ebben az iskolában megvalósítani, valamint az elhivatottságot és a hivatásérzetet, akiben látom, hogy nincs erre hajlam, azt finoman és szépen eltanácsolom. Mindig mondták, hogy milyen szigorú vagyok. De muszáj volt következetesnek és szigorúnak lenni, mert rend és fegyelem nélkül semmilyen munkát nem lehet elvégezni.”

Az eleganciát rendkívül fontosnak tartja, mert, ahogy az ember megjelenik, felöltözik, az egyfajta üzenet, ami azt jelenti, hogy a körülöttünk lévő embereket szeretjük, tiszteljük. Végezetül érdeklődésünkre elárulta, hogy közel húsz kalapja van, amiket nagyon szeret. Amiket nem hord, azokat összegyűjti, és a színháznak ajándékozza, mert sajnálná eldobni őket.