A székelyföldi szociális ellátási hálózat múltja, jelene és jövője

„Ezáltal a közösségnek értéket adunk vissza. Gondoljunk bele, egy gettóban is ugyanannyi tehetséges gyerek születhet, mint egy villanegyedben, de ha előbbiekkel nem foglalkozik senki, valószínűleg nem is lesz belőlük semmi, ők is szociális ellátottakká válnak és eltengetik valahogy az életüket. Ha viszont egy jól működő rendszernek köszönhetően valaki felfedezi a tehetségüket, felnőttként olyat alkothatnak majd, ami a teljes közösséget segíti” – emelte ki Elekes.

Szerteágazó kutatás

Hozzátette: a téma részletes körbejárása érdekében a gyermekvédelmi rendszer intézményei mellett a civil szervezetek vagy önkormányzatok által működtetett intézményeket, szolgáltatásokat is vizsgálta, illetve egy szélesebb szemléletmódot alkalmazott, azaz nem csak kimondottan a szociális ágazatot vizsgálta, hanem egyebek mellett Székelyföld demográfiai és gazdasági helyzetét is.

Nincsenek ugyanakkor a kispénzű nyugdíjasok számára elérhető idősotthonok. Szintén fontos, hogy a roma népesség aránya az össznépességben folyamatosan és erőteljesen növekszik, ezért a hátrányos helyzetű roma közösségekben élő gyermekek számára létfontosságú lenne a közösségi szolgáltatások létrehozása, fenntartása. Gazdasági szempontból továbbá az sem elhanyagolható, hogy Székelyföld, főként Hargita és Kovászna megyék gazdasági súlya kicsi a nemzetgazdaságban, és az elmúlt években ez még tovább csökkent.

A kutatás alapján az látszik, hogy a három megye közül Hargita megye áll a legjobban a szociális szolgáltatásokkal való lefedettség szempontjából, illetve az is kiderült, hogy országos szinten Székelyföld kiemelkedően jól teljesít.

– mutatott rá a szakember.

Következtetései szerint Székelyföldön is ez érvényes, az otthoni betegápolás például jól működik, főként Hargita megyében, más területek viszont szinte érintetlenek, a családokkal például nem foglalkozik senki. „Az alapszolgáltatásokat kellene megerősíteni. Amikor baj van egy családban, nem kellene egyből kiemelni a gyermeket és otthonba vinni, hanem helyben megpróbálni rendezni a helyzetet például tanácsadással, nappali központokkal. A fogyatékkal élők sincs ahová menjenek, ahogy azok az idősek sem, akik még nem szorulnának idősotthonba, de segítségre lenne szükségük. Egy-egy kivétel van, Csíkszeredában például működik egy időseknek szánt nappali központ, ahol kaphatnak egy meleg ebédet, de ezen kívül még számos településen lenne szükség hasonlóra a három megyében” – nehezményezte.

„Ez azért okoz gondot, mert ideális esetben fordítva kellene legyen. Magyarországon háromszor annyi alapszolgáltatás létezik, mint szakszolgáltatás, nálunk viszont utóbbiak vannak többségben. Alapszolgáltatásnak minősül az, amikor az otthonában vagy a saját közösségében segítünk valakinek, például otthoni gondozás, nappali foglalkoztató központok vagy egy szociális konyha által, a szakosított szolgáltatás pedig az azt követő időkre vonatkozik, amikor már kiemeltük az illetőt a családból, ide tartoznak például a gyermek- vagy idősotthonok.

– hangsúlyozta a szakember.

Javaslatok

Dolgozata végén javaslatokat is megfogalmazott a helyzet javítása érdekében. Egyebek mellett szükséges szerinte a szociális szolgáltatások egységes, kiszámítható, országos finanszírozási keretének megteremtése, akár a magyarországi rendszer példájából tanulva. Meg kellene történjen továbbá a minimálisan kötelező alapszolgáltatási hálózat szabályozása. Így az ország bármely pontján (vidéken, városon) élő lakosa szociális szolgáltatáscsomagban részesülhetne szükség esetén, az egészségügyi szolgáltatáscsomag mintájára.

Az így kidolgozott közös stratégia, alapot teremthet a székelyföldi szociális ellátási rendszert támogató, magyarországi kormányzati finanszírozások átlátható és észszerű folyósításához. Szükséges emellett egy Székelyföld szintű kommunikációs stratégia a szociális szolgáltatási ágazatról.