A százéves Márta néni munkabírását sokan megirigyelhetnék

Évek óta a legidősebbként tartják számon a Nagysolymosban született asszonyt, akinek a férje kisgalambfalvi volt, és házasságkötésük után került a faluba. Az ura tevékeny ember volt, ácsként dolgozott Medgyesen majd Betfalvára járt, a házat is ő építette.

A család ragaszkodott, hogy ott ünnepeljék meg az egyházközséggel a születésnapját, ahol élete javát leélte, így meg is telt az udvar köszöntőkkel.

Noha pilinkézett a hó, az udvaron, a születésnapos Márta néni jelenlétében hangzottak el a gyermekdalok, a köszöntővers és a kórusművek.

Szinte minden jelenlévőnek volt egy Márta nénihez kötődő története. „Az ősszel még vágta a kórót a kertben – mesélte egyikük. Hozzátette:

hiába dugták el a családtagjai a kapát, kért a szomszédból, hogy előkészítse a tavaszi veteményezéshez a talajt.

A frissen szántott földet szemlélve egy másik rokon hozzáfűzte: mindig nagyon korán szokott veteményezni Márta néni. Idén februárban, az enyhe időben arról beszélgettek, akár lehetne is kezdeni a munkát. „A salátát elvethetné – biztatta tréfából a fiatalasszony. – Már el van vetve! – summázta Márta néni. Ősszel pedig meghagyta övéinek, tegyenek fel a padlásra kukoricát, hogy legyen magnak tavaszra.

Visszaemlékeztem bő öt évvel ezelőtti látogatásomra, amikor a falu legidősebbjeként látogattam meg Márta nénit. Akkor halk kopogásunkra határozott, de kedves hangon hívogatott. Hallása azóta sem romlott.

A kredencen, kézközelben levő, számos jelzővel ellátott Bibliája „szétolvasott”, meglátszott rajta, sokat lapozták.

Meglepődtünk, hogy 2000-ben adták ki. Töretlen életkedvéről vallott a szent könyv: nyolcvan éves korában új Szentírás olvasásába fogott, és az elmúlt húsz évben nem díszként tartotta. A századik születésnapjára egy vadonatúj Bibliát kapott a gyülekezettől, nagyobb betűset, hogy ha a későbbiekben romlik a látása, ezen ne múljék a napi olvasmányélmény.

– jegyezte meg megismerkedésünkkor. Ma is ellátja magát, nem szorul segítségre.

„Föld, vagyon, birtok elég volt, pénz nem” – emlékezett vissza, és egy olyan életformát elevenített fel, amelyiknek ma már kevés tanúját szólaltathatjuk meg. Két évig Segesváron, majd Brassóban szolgált. „Olyan népek között, hogy nem is tudom soha elfelejteni. Egy vasárnap se mentem a cselédsétatérre.” Munkaadói lányát tanította magyarul. Kirándulni is magukkal vitték. „Nagyon jó emberek voltak.” A „kicsi magyar világ” miatt ment haza Brassóból Nagysolymosba. Egy darabig még követte a kitelepített, egykori gazdái sorsát, segítette is őket. Fájlalja, hogy nyomukat veszítette egykor – „akkor pedig már tudtam volna táplálni is őket” – merengett el még öt évvel ezelőtt is az emléken.

Két lányuk és egy fiúk született: első gyermeke 80 éves, a középső 76, a legfiatalabb 72. Hét unoka, és nyolc dédunoka szépíti meg idős napjait, a legkisebb fél éves.

Az együtt, szűkebb családi körben töltött születésnapon harmincan voltak, mesélte egyik unokája.

Márta néni a helyi napköziben hét évig főzött. Mi láthattuk az óvodásokkal készült csoportképet is, ma már hatvan felé járnak a valahai védencei. Ám arra pontosan emlékszik, hogy a helyi napköziben évjáratonként negyven gyermek ült asztalhoz – a születésnapján is felemlegette azt az időt.

Rátoni Botond református lelkipásztor kérdésünkre elmondta: ragaszkodtak a gyülekezeti születésnap megtartásához. Az a gondolat vezérelte az ünnepély megszervezésében, hogy csak az tud foglalkozni a felnövekvőben lévő generációval, aki megbecsüli az előtte járókat. A köszöntésen a lelkipásztor kiemelte, hogy

Márta néni sokszor erősítette meg Isten iránti elköteleződését, és sokszor mondta ki, mint Péter apostol Jézusnak: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.

„Rengeteget dolgoztam, hála a Jóistennek” – visszahangzik benne az első találkozásunkkor mosolyogva summázott élete. És az is, hogy szerette a helyi munkát, a kollektív-bélit is. A szomszédokkal, és mindenkivel jóban van.

A vallásórás gyermekek karácsonyi dalokkal, a gyülekezet kórusa Nemes Annamária vezényletével köszöntő kórusművek éneklésével nyújtott élmény-ajándékot Márta néninek. Az ünnepelt köszönetképpen azt kívánta:

A lelkipásztor, mielőtt átadta az új Szentírást Márta néninek, elmondta: „olyan rongyosra olvasott” Bibliát ő még nem látott, mint a Márta néniét. Tortával, virággal, pezsgővel is felköszöntötte a tisztes korú falusfelét a református gyülekezet. A családtagok pedig szeretetvendégségre invitálták az ünneplőket.