A rák nem válogat, de mi választhatunk – egy betegséggel küzdő édesanya üzenete

Ez az út azonban hosszú, lelkileg és testileg megterhelő, ugyanakkor rendkívül költséges.

Nem hagyja magát a rákkal szemben

Toók Emese Csíkszeredában nőtt fel, de ma már az erdővidéki Nagyajta jelenti számára az otthont. Férjével három gyermek büszke szülei: két fiúé, akik jelenleg Csíkszeredában tanulnak, és egy hatodik osztályos kislányé, aki abba a nagyajtai iskolába jár, ahol az édesanya iskolatitkárként dolgozott.

Munkahelyéről hónapokkal azután ment el betegszabadságra, hogy

2025. október végétől januárig várt arra, hogy kimondják: a daganat, amit talált a mellében, rosszindulatú. A pontos diagnózist csak nemrég, februárban kapta meg, amikor

„Ez egy agresszív típusú mellrákfajta, ami viszonylag jól reagál a kemoterápiás kezelésekre. Az onkológusom szerint minden esély megvan arra, hogy a tumor még műtét előtt összezsugorodjon, vagy akár teljesen felszívódjon” – magyarázta.

A kemoterápiás kezelés első fázisában kéthetente kell elutazni Kolozsvárra, amit egy második fázis is követ, a daganateltávolításra pedig csak azután kerül sor.

A daganat eltávolítása után utókezelés és állandó ellenőrzés vár rá.

Az onkológiai kezelés hosszú lejáratú, akár egy évig is elhúzódhat, és ha ezen túl lesz, ötéves felülvizsgálati idő jön. Ha ez letelik, és mindent rendben találnak nála az orvosok, teljes életet élhet. Most azonban sok testi és lelki megpróbáltatás következik: a kezelések mellékhatásainak, a közelgő műtétnek, az utazások terhének átvészelése, és annak az elfogadása, hogy

Minden erejével azon van, hogy pozitívan álljon hozzá a betegséghez, mert közben zajlik az élet: a nagyobbik fiú egyetemet végez, a kisebbik érettségi előtt áll, és a kislányuknak továbbra is figyelemre, gondoskodásra van szüksége. A család hétköznapjaiból – noha elkerülhetetlenül változnak – az édesanya nem szeretne kimaradni. Tervei között szerepel többek között, hogy az érettségi időszakában támogatást nyújt a fiának.

Segíteni szeretne a sorstársainak

A csomót október végén fedezte fel, ám közel négy hónap telt el, mire kézhez kapta a végleges diagnózist. Meggyőződése, hogy megfelelő tanácsok és anyagi háttér nélkül ez az időszak jóval hosszabbra nyúlhatott volna. Ezt jól mutatja, hogy

Hosszas telefonálgatás után végül egy brassói klinikán kapott időpontot. Noha a vizsgálatért utaznia és fizetnie kellett, az volt a legfontosabb, hogy minél hamarabb eredményt kapjon.

Tapasztalata szerint a betegek az elején szinte teljesen magukra maradnak a diagnózissal, az információhiány miatt nem tudják, mi legyen a következő lépés. Pedig ilyenkor nem szabad halogatni, várni – hangsúlyozta Toók Emese –, mert

Ezért is volt számára hatalmas segítség a közösség: a családja, a falubeliek, a régi ismerősök és osztálytársak.

Különösen fontos volt az útmutatás azoktól, akik már leküzdötték az alattomos betegséget. Tőlük kaphatta meg azokat az információkat, amelyekkel előrébb léphetett, és megtalálhatta azokat az orvosokat, akik végigkísérik az úton.

Éppen ezért mindenkit arra biztat, keresse fel őt, ha bármi kérdésük van.

Ugyanakkor szeretné, ha az ő története tanulság lenne mindenki számára. Úgy véli, sokan nem értik meg, hogy a szűrések életmentők lehetnek. Pedig köztudott, hogy a rák nagyon jó eredményekkel kezelhető a korai fázisban.

„Sokszor nem is gondolunk arra, hogy velünk is megtörténhet. A rákot nem érezzük, nem könnyű észrevenni, sokszor csak akkor derül ki, amikor már fáj, és nagy a baj.

– nyomatékosítja az édesanya, aki őszintén bízik a felépülésben.