Itt kitapintható a közönség szeretete

– A teljesség felé Weöres egyik alapműve, amelyről mondhatni, hogy az ars poétikáját tartalmazza. Tudomásom szerint mégsem eléggé közismert. Gondolom, főként ezért próbálják most népszerűsíteni.

– Habár Fűzfa Balázs ezt a a címet adta az estünknek, és elhangzanak gondolatok ebből az alapműből is, mi mondhatni inkább minden ürügyet felhasználunk, hogy kedvenc költőink műveit elszavaljuk vagy megzenésítve tolmácsoljuk. Műsorunkban így Weöres mellett helyet kapott József Attila, Kosztolányi Dezső és más költők is. Visszatérve a kérdésére, A teljesség felé Weöres Sándornak egy filozófiai-prózai írása, egy nagyon gazdag gyűjtemény, én úgy gondolom, hogy az embereknek ezt naponta kellene forgatniuk. A keleti filozófia, a kínai bölcsesség ugyanúgy benne van, mint Weöres Sándor hite. Nagyon sok mindenről szól, ha egy mondatot kellene idézni belőle, akkor mindenképp azt ragadnám ki, hogy: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Ez az alapmű gyakorlatilag szól a versről, a lélekről, Istenről, a tudásról és az emberi kapcsolatokról. Mindenki számára megfontolandó megállapítások vannak benne, élvezhető olvasható nyelvezettel, sajnálom, hogy ennek ellenére nem közkincs, mert kevesen ismerik. Ahogy Fűzfa Balázs szokta mondani, ez a századik évforduló kiváló alkalom, hogy Weöres Sándor méltó helyre kerüljön, mert nincs abban a sorban, ahol Radnótit, Kosztolányit, József Attilát, Adyt szoktuk emlegetni, pedig legalább olyan kaliberű költő, mint ők.

– Úgy tudom, hogy Ön mindent megtett Weöres Sándor költészetének népszerűsítéséért. Alapítótagja annak a szombathelyi színháznak, melyet róla neveztek el.

– Szinte magától értetődő volt, hogy amikor megalakultunk, Weöres Sándorról nevezzük el színházunkat, hiszen keresve sem találtunk volna jobb nevet, mivel ő Szombathelyen született. Csöngén élt ugyan, de ez a település Szombathelytől nincs messze. Próbálunk méltók lenni a felvett névhez, idén a Weöres Sándor-centenárium jegyében szerveztük évadunkat, június 22-én egyik híres színdarabját, A Szentgyörgy és a Sárkányt adtuk elő. A teljesség felé címmel a Kaláka Együttes közreműködve Sebővel meg Palya Beával egy nagyszabású koncertet tartott nálunk. Fűnek-fának Weöres Sándort címmel társulatunk rendhagyó napot szervezett a Kámoni Arborétumban. A botanikus kertben sétáló családok bokrok, fák tövében lépten-nyomon Weöres verseit hallhatták színészek által szavalva, vagy megzenésített formában előadva. Róla szóló konferenciát is tartottunk, amely keretében Weöres-emlékkiállítást nyitottunk. Volt Nagy versmondás Szombathelyen is, ahol Weöres-költemény hangzott el, és még sorolhatnám.

– Apropó, több tucatnyi helyszínen vezényelte le a Nagy versmondást. Csíkszeredában is jártak ezzel a műsorral tavaly, amelynek az a lényege, hogy több száz diák egyszerre mond el egy magyar költeményt. Mennyire tartja sikeresnek ezt a programot?

– Nagyon nehezen lehetne ezt lemérni. Szerintem szerényeknek kell lennünk, és be kell érnünk azzal, hogy a részt vevő 13-15 éves diákokban megmarad örökre ez az élmény. Sokszor tapasztaltam, hogy mennyire át tudják adni magukat a versnek, látszik ez a csillogó tekintetekből és a közreműködő lelkesedésükből. Ez már egy élmény, és talán az, hogy több százan együtt mondhatták a verset, megváltoztatja a viszonyulásukat a költeményekhez. Netán kedvet is kapnak a versek olvasásához...

– Melyik a kedvenc költeménye?

– Talán Weöres Sándor Valse triste című verse a kedvencem, főleg, amióta Sebőék megzenésítették, és közös turnénk keretében többször is előadtuk. Különben ez a költemény szerepel a Fűzfa Balázs által készített A legszebb 12 magyar vers listáján is.

– Tavaly a Nagy versmondáson, idén A teljesség felé című verses-zenés esttel volt Csíkszeredában. Milyenek a tapasztalatai az itteni közönségről?

– Ha ritkán is vagyok itt, én nagyon szeretek Csíkszeredában és Székelyföldön járni. Nagy boldogsággal tölt el, hogy itt mennyire él a magyar szó. Nem győzőm kifejezésre juttatni megbecsülésemet azoknak, akik a nyelvet éltetik. Felemelő érzés, hogy itt tiszta magyarsággal beszélnek. Sőt azt is bátran elmondhatom, hogy a határokon belül általában nem találkozunk olyan szeretettel és lelkesedéssel, mint amit itt tapasztalunk. Mondhatni, önző dolog számunkra itt fellépni, mert mindenhol nagyon hálás a közönség, és egy előadónak nem is lehet nagyobb öröme, mint egy ilyen közegben szerepelni. Önöknél kitapintható a közönség szeretete.

Jordán Tamás

1943. január 15. született Budapesten, habár 1966-ban földmérőként szerzett diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnöki karán, már egyetemista korában, 1961-től az ELTE Universitas nevű amatőr együttes színésze volt. 1971-től csak ez a pálya foglalkoztatta, először a 25. Színház tagja, majd 1977-től a Várszínház színésze, 1980-tól pedig 11 éven át a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze volt. 1991-ben megalapította a Merlin Színházat, melynek 2003-ig vezetője, ekkoriban ő vezette a Merlin Színház színitanodáját is. 2002-2006 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, 2003-tól 2008. június 30-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt. 2007. szeptember 27-én  Szombathelyen megalapították a Weöres Sándor Színházat, Magyarország legfiatalabb kőszínházát, melynek igazgatójává választották. 2007 óta a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola színházművészeti tanszék tanszékvezető egyetemi docense. 1978-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1986-tól érdemes művész lett, 1996-ban pedig a Kossuth-díjat vehette át.