Színes kotta ovisoknak

A csíkszeredai Albert-házban már közel egy éve tartja a legkisebbeknek a Zenebölcsinek elnevezett foglalkozásokat Simó Márta, a közelmúltban pedig Zeneovit is indított, ahol a gyerekek – korosztályuknak megfelelően kis csoportokra osztva – heti egy alkalommal speciális hangszereken tanulnak zenélni.

„A hangszerek elég drágák, tudomásom szerint sajnos, Romániában nem is kapható ilyen speciális hangszer. Az egyesületünk a városi önkormányzatnál pályázott sikeresen erre a projektre, és már első körben sok jelentkező volt. Egyelőre négy csoporttal indítottuk el, de a cél az, hogy ha valaki elsajátítja a felnőttek közül a módszert, akkor még induljanak csoportok. Próbáljuk megoldani, hogy ez folyamatosan működjön. Azt gondolom, ha ilyen nagy volt az érdeklődés, akkor az anyukák nyitottak arra, hogy a kisebb korú gyermekeket is bevezessék a művészetek világába. Akár ki lehet szűrni időben, hogy melyik gyermeknek van hajlama, vagy melyik gyermeket nem kell erőltetni bizonyos területek felé” – osztotta meg véleményét Tiboldi Bea, a CsAkEgy elnöke.

„Ez egy módszer, ne vegyük úgy, mint a fogyatékosoknak kifejlesztett módszer. Van egy módszertankönyv, ott egy az egyben leírja, hogy ez egészséges gyermekeknek is jó, sőt hatékonyabb. Nincs elterjedve, azért van ez így rávetítve, hogy csak fogyatékosoknak jó” – tájékoztatott Simó Márta, a foglalkozások vezetője.

Kérdésünkre, hogy milyen kortól ajánlott elkezdeni a tanulást ezzel a módszerrel, Márta elmondta, hogy amint a gyerek képes felismerni a színeket, indulhat a képzés: „A színek felismerésére van alapozva: ha még nem is tudja a nevét a színnek, de lereagálja, ha nem is tudja megmondani, hogy például az a piros szín, de az agya lereagálja, kezdhet járni a képzésre. Minden hangnak megvan egy bizonyos színe.”

Elmondása szerint, akárcsak a hangszertanulásban, a színes kotta tanulásánál is fontos a folytonosság, viszont ha a szülő érzi, hogy nem tetszik a gyereknek, nem kell erőltetni. A gyerekek a foglalkozásokon megtanulnak gyerekdalokat játszani. „Gyerekdalokat játszanak el úgy, hogy én mutatom a hangjegyeket – de a hangjegyek színek, kerek kör és félkör, ezek lesznek a jelek –, azokat ők azonosítják és lejátsszák. Kisül egy rendes gyerekdal belőle, és körülbelül öt éves korig az igényt jól kielégíti, ha ők ezt megtanulják eljátszani. A cél, hogy a gyerekek kicsit közelebb kerüljenek a zenéhez. Generációkon keresztül nem nagyon foglalkoztatták a gyerekeket ilyen módon. Amikor bekerül a gyerek például zeneiskolába, akkor megkérdezik, hogy min akarsz játszani: hegedűn vagy zongorán? De melyik másik? Így a zenéhez kicsit közelebb kerülnek, és mire mennek első osztályba, lesz fogalmuk arról, hogy mi a zene. Megadja az alapot arra, hogy könnyebben tudjanak kottát olvasni később, nem lesz annyira idegen a fekete kotta” – véli Márta, aki még hozzátette, hogy a gyerekek garantáltan élvezni fogják a foglalkozásokat.