Félek, hogy kezdődik elölről...

Két hónapja, június 15-én hívott fel a főnököm, hogy 18-án újra nyit a bár, ahol dolgozom. Amolyan mindenes vagyok, én csinálom a munkabeosztást, árurendelést, és egyebek mellett az én dolgom a takarítás is. A régi kollégáim közül hatan nem tértek vissza, a többiek (17-en) mindenki erre a pillanatra várt. Az első héten kicsit szokatlan volt minden, és azt tapasztaltam, hogy ahhoz képest, hogy 3 hónapig „pihentünk”, éjfél körül mindenki fáradt és álmos volt, a pultban is volt néha egy kis káosz, úgy éreztem, mintha újra be kellene tanulnunk a bár szokásait. Az első pár hétben visszafogott volt a forgalom. Kötelező volt a maszk viselése is, mindenki nagyon távolságtartó volt, ölelés helyett kézzel küldünk puszit egymásnak.

Két kilométerre lakik tőlem az egyik törzsvendég, akinek a történetéből azt is megtudhattam, milyen volt azoknak, akik átestek a betegségen. Az illetőnek azelőtt megfázáson kívül semmilyen betegsége nem volt – egy 37 éves egészséges férfiről van szó. Egy éjszaka arra ébredt, hogy nagyon izzad, rázza a hideg, hányingere volt, szédült. Láza akkor nem volt, először azt hitte, hogy gyomorrontás miatt érzi rosszul magát. Hajnalban már hánynia is kellett. Bár láza akkor sem volt, felhívta az orvosát, aki azonnal mentőt küldött, majd kórházba vitték. Útközben nagyon nehezen kapott levegőt és fuldokolt, lelegeztetőgépre került. Három hétig volt kórházban. Azt mondta, hogy arról, amit ott átélt nem szívesen beszélne, így nem is kérdeztünk tőle. Azt láttam, hogy többször könnyes lett a szeme, amikor ez szóba került. Sokszor volt bennem is kétely a vírussal kapcsolatban, de már nincs, miután ezt végighallgattam, és látom azt, hogy még most sincs jó lelkiállapotban, mennyire megviselte a fertőzés.

Július elejére nyitott ki újra minden bolt, de nem tudom azt írni, hogy minden visszaállt a régi kerékvágásba. Mindmáig érzem egyes embereken a távolságtartást, és mondhatom, sokkal figyelmesebb mindenki egymással. Viccelődtünk a kézmosással, de sokkal jobb odafigyelni a saját higiéniánkra, mint felelőtlennek lenni. A bár minden bejáratánál kézfertőtlenítők vannak elhelyezve, mint ahogy a pultokban is több helyen. A maszkot már nem hordjuk a bárban, de a karunkon van. Lehet butaság, de azt beszéltük a kollégáimmal, hogy biztonságérzetet ad. De az is lehet, hogy már megszokássá vált. A dohány-, élelmiszer- és ruhaboltokban, postán, hivatalokban továbbra is kötelező a maszk használata.

Mindmáig megvan az emberekben a távolságtartás, óvatosság, figyelmesség, és ki merem jelenteni, hogy kollégáim között is sokkal nagyobb az egymás iránti megértés és figyelem... Ezt már azért is érdemes megjegyezni, mert a munkahelyemen több nemzetet képviselünk: van albán, kubai, brazil, orosz, román, belga, spanyol, olasz munkatársam is, én vagyok egyedül székely.

Nem tudom, meddig lesz így, hogy jobban figyelünk egymásra, de jó érzés a törődés, remélem ez az érzés megmarad mindenkiben... És épp most, miközben írok, kaptuk az értesítést: egész Olaszországban minden szórakozóhelyet és nagyobb éttermeket, kocsmákat újra be kell zárni a koronavírus miatt...  Ismét megugrott a fertőzésszám.

Katona Era (Olaszország)