Eddig ismeretlen Pilinszky-kézirat került elő

Minden beszélgetés alkalmával a meghívott vendég összegyűjt öt-öt szót vagy fogalmat, ami bekerül a jubileumi szószedetbe. Így

A centenáriumi beszélgetéssorozat hetedik adásában Czinki Ferenc író, szerkesztő, kritikus és Pallag Zoltán költő, író, szerkesztő, régész mesélt a költő fehérvári kötődéseiről és a Pilinszky és Fehérvár című kiállításról, amelyet még 2015-ben tartottak a Szent István Király Múzeumban. Szó esett olyan szimbolikus helyszínekről, mint Pilinszky kedvenc kávézója és otthona.

A centenáriumi év szervezői nemcsak gondolatiságban, hanem a valós térben is megidézik Pilinszky Jánost. Juhász Anna exkluzív videósorozata olyan vidéki és külföldi helyszínekre kalauzolja el hamarosan vendégeivel a nézőt, amelyek Pilinszky számára nagy jelentőséggel bírtak, mint például a Vas megyei Velem és Szombathely, Székesfehérvár, vagy éppen Róma.

– mondta Juhász Anna, aki ezután szűk egy órát töltött a költő egykori lakhelyén Bokros Jánosné, Judit nénivel.

Az albérletkeresés nem volt annyira bevett szokás a '80-as években, mint most. Az akkor pár hónapja házas Bokrosné sem akarta kiadni panellakását, míg a szomszéd nem szólt neki, hogy ki az, aki szívesen beköltözne oda.

„Az utolsó évben Ingriddel még nyár elején, Velemről érkeztek Fehérvárra. Mindketten feszültek, zaklatottak voltak, szüntelen és számunkra érthetetlen, átláthatatlan vitákban egymással. Hetek múltán Ingrid mélyen megbántva utazott el, bátyám pedig kórházba került” – olvasható Kovács Péter kötetében.

Ugyanerről a hangulatról számolt be Bokrosné, aki egy keményfedeles füzetet és Pilinszky János neki címzett levelét is kikészítette az asztalra. Elmesélte, hogy

Bár sok támogató barátra talált a városban és a házban, a költő mégis a világtól elzárkózva élt. Sok zenét hallgatott, amiről a füzet lapjai között található magnók, kazetták és műszaki tárgyak borítói is tanúskodnak. Talán a betűzött papírok miatt nem tulajdonított nagy jelentőséget a füzetnek az egykori főbérlő. Ennek ellenére megőrizte azt.

Az idős asszony emlékeit felelevenítve a füzetért nyúlt, amelyből több oldalnyi jegyzet került elő a költő kézírásával. Jórészt zenei feljegyzések, azoknak a zenéknek, zeneszerzőknek a listája, akiket hallgathatott. Vannak benne családi utalások, rövidebb és hosszabb bejegyzések is, valamint álmok leírásai. „2-dik álom: Bébivel az ivóban. Havas lépcső. Villa. Fénycsík az ajtó alatt. Vörösmárvány szobor. Fogpaszta-csók. (Tubus)”

Klasszikussá vált költőink kéziratai közül ritkán kerül a kezünkbe ilyen típusú dokumentum. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában őrzött, mintegy harminc autográf analekta, levél alapján nagy biztonsággal állítható, hogy Pilinszky János utolsó kézzel írt jegyzetei vannak a lapokon, ezt a benyomást a felbukkanás körülményei csak megerősítik.

A városi séta, a megtalált füzet és az átadás története a Pilinszky100 centenáriumi sorozat Pilinszky és Székesfehérvár videójában mutatkozik be.