Augusztus végéig lehet még hullócsillagokat látni

A csillaghullás pár ezer évvel ezelőtt kezdődött, de az egyik legjelentősebb év az 1865-ös volt, amikor a Swift–Tuttle üstökös keresztezte a Föld pályáját és a róla leváló anyagfelhőt (csóva maradványt), mint rakéta a füstjét maga után hagyta. Az üstökös valamennyi visszatérésekor,  pár ezer év alatt, ezt a törmeléknyomot útja mentén „lefektette” és azon a ponton ahol keresztezi bolygónk pályáját, valami csodálatos történik minden évben. Ahogyan a Föld belerohan a maga 30km/másodperces sebességével ebbe az üstökös nyomba, az apró anyagszemcsék a légkörbe érkezve, hatalmas sebességük miatt kigyulladnak, meteorként (hullócsillagként) lesznek láthatóak. Méretüktől függ a fényességük, egy pár milliméteres kavics eléggé szép látványt produkálhat, egy pár centis már nagyon fényes lehet, egy ökölnyi kődarab már a Telehold fényével vetekedő tűzgömböt is produkálhat. Meglepő lehet a kis mérethez társuló fényesség, viszont ezek a meteoroidok (kis kőzet darabok) átlag 60km/másodperces sebességgel száguldanak az űrben, ehhez társítva bolygónk keringési sebességét láthatjuk, hogy tekintélyes lendülettel csapódnak a légkörbe, ahol átlag 80-60km-es magasságban izzanak fel a fékeződés hatására.

De miért augusztus dereka? Hát mert augusztusban tartózkodik a Föld a pályájának azon pontján, ahol az üstökös keresztezte annak síkját. A fent említett dátumon, azaz 1865-ben egy sűrűbb és frissebb anyagfelhő vált le az apró égitestről, ennek köszönhetően tehető a meteoreső jelen maximuma augusztus hónap tizenkettedikére, de ez a dátum is mozoghat egy-két napot.

A meteorraj aktivitása július végétől egészen szeptember elejéig tart, így érdemes nézni az éjszakai eget egész hónapon át, mert igen szép példányokat láthatunk még Szent Lőrincz könnyeiből. Szent Lőrincz augusztus tizedikén halt vértanúhalált, így kapta a meteorraj ezt az elnevezését. Tudományos nevén a Perseida meteorraj (látszólag a Perseus csillagkép irányából indul ki) az év egyik legszebb meteorraja, zöldessárga tagjaik aranysárga nyomot húznak maguk után, amely még másodpercekig is látható marad fényesebb tagok esetén.

Nagy István

A Perseida-maximumról további fotókat ITT és ITT lehet nézegetni.