Az iskolai bántalmazás szintén nem pontos kifejezés, mert a bullying nem korlátozódik kizárólag az iskola színterére. Ez nem jelenti azt, hogy bárki, aki ezeket a kifejezéseket társítja a jelenséghez, az téved. Néhány magyarországi kutató szerint a legmegfelelőbb magyar kifejezésünk a kortársbántalmazás szó lenne, mivel ez utal arra, hogy a bántalmazás hasonló korú személyek között zajlik és magába foglalja a jelenség sajátosságait.

– A cyberbullying is része az iskolai bántalmazásnak. Mit jelent tehát ez a fogalom, milyen vonatkozásai vannak?

– A cyberbullying kifejezés az online térben zajló kortársbántalmazást jelenti. Ebben az esetben a bántás, megfélemlítés az interneten, digitális eszközök használatával valósul meg. Ez lehet például sértő üzenetek küldése, személyes információk, hamis hírek terjesztése, identitáslopás vagy bármilyen manipulatív online viselkedés. Néha azonban a határok elmosódhatnak és az agresszív viselkedés az online térből átterjed az „offline” térbe is. Gondoljunk azokra az esetekre például, amikor egy diákról előnytelen képeket terjesztenek az interneten, majd másnap a társai kigúnyolják az iskolában is.

Sajnos sok esetben a bántalmazó anonim marad, ez még jobban megnehezíti a helyzetet.

– Milyen mértékben fordul ez elő Romániában?

– Szerencsére a cyberbullying a mi térségünkben élő kisiskolások beszámolói alapján szinte egyáltalán vagy csak kis mértékben fordul elő. Ez azzal magyarázható, hogy az 0-IV-es tanulók többsége ugyan rendelkezik már okoseszközzel, de még nincs regisztrálva a közösségi oldalakon, így nem tudnak online térben kommunikálni egymással. A nagyobb diákok életében már jelentős mértékben jelen van.

– Milyen korban kezdődhet, illetve csúcsosodhat ki a zaklatás?

– Ezt nagyon sok tényező befolyásolja. A téma jeles szakértői úgy tartják, hogy már óvodában érdemes a bullying prevencióra összpontosítani. Eredményesnek bizonyult a NyugiOvi program, amely ilyen céllal jött létre. Ennek a módszertani kézikönyve bárki számára elérhető az interneten. A HBSC és más felmérések is azt igazolják, hogy a legnagyobb mértékben a 11 és 16 év közötti diákok érintettek a leginkább.

– Melyek lehetnek az első, intő jelek a bántalmazás/zaklatás, amelyeket egy kívülálló is felismerhet?

– Mivel minden gyermek különböző, ez szintén változó lehet. Ha a diákot körülvevő felnőttek változást észlelnek a gyermek viselkedésében, akkor érdemes meggyőződniük, hogy ez áll-e a probléma mögött.

Jellemző, hogy a fiúk méginkább szeretnék eltitkolni, ezt főleg tinédzserkorban, a szerepüknek való megfelelési vágy is eredményezheti. Megjelenhetnek szomatikus tünetek, mint például a hasfájás, hányinger, fejfájás. Előfordulhat, hogy a gyermek más útvonalon megy haza, esetleg sokat késik otthonról, mert előbb megvárja, hogy mások hazaérjenek. Gyakran éhesen érkezik haza, mert „elveszett a pénze vagy a tízóraija.” Romlik az iskolai teljesítménye, sokat hiányzik az iskolából. Mindig rohan a mosdóba, amikor hazaér.

Gyakran látjuk az ilyen formában bántalmazottakat szomorúnak, akik sokat akarnak egyedül lenni.

– Mit nevezhetünk súlyos, illetve kevésbé erőteljes bántalmazásnak? Egyáltalán tehetünk különbséget?

– Ez óvatos megközelítést igénylő, összetett kérdés. Minden eset egyedi és épp emiatt kerülnünk kell az általánosításokat. Mondok egy példát: vizsgálódhatnánk az előfordulás gyakorisága szerint és beszélhetnénk például krónikus vagy súlyos bántalmazásról akkor, ha egy személy hetente többször is kortársbántalmazás áldozatává válik. De az is lehet, hogy

A hosszú távú hatások miatt az ő esetét is tekinthetjük súlyosnak, annak ellenére, hogy a bántalmazás ritkábban fordul elő. Vannak azok az esetek, amelyek a rendőrség bevonását is igényelhetik, ebben az esetben általában a cselekedet súlyossága az, ami miatt sor kerül erre. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy melyek azok az egyéb befolyásoló tényezők, amelyek meghatározzák, hogy ki, milyen cselekedetet ítél meg súlyosnak vagy kevésbé súlyosnak.

– Hogyan válhat egy gyermek bántalmazóvá, más pedig áldozattá?

– Elmondható, hogy bárki válhat áldozattá és számtalanszor láthattunk olyan esetet, amikor az áldozat vált bántalmazóvá. De fontos kiemelni, hogy vannak gyermekek, akik nagyobb eséllyel válhatnak bántalmazóvá vagy áldozattá. Nagyon sok felmérésben foglalkoztak ezzel a témával, sokféle megközelítéssel találkozhatunk.

Viszont fontos megjegyezni, hogy senki nem születik bántalmazónak. Bár a temperamentum lehet befolyásoló tényező, de a környezeti hatásoknak van döntő szerepük. A szülő és a gyermek közti kapcsolat, a családtagok egymás közti viszonya, a nevelési módszerek, de még az olyan aprónak tűnő részletek, mint a rendszeres meseolvasás hiánya is meghatározó lehet.

– Vannak, akik egyik oldalt sem erősítik, semlegesek maradnak. Mit tehet egy gyermek, aki szemtanúja társa zaklatásának?

– Ha egy diák kortársbántalmazás szemtanúja¸ akkor jó, ha szól egy felnőttnek. Fontos, hogy ne csatlakozzon a bántalmazáshoz. Tartsa észben, hogy ha csatlakozik és a kocka úgy fordul, ő lesz a következő célpont. Továbbá ne nézze.

A szemlélő odamehet az áldozathoz, ha magányosnak látja, néhány kedves szó is rengeteget jelent neki. Sokat segít, ha érzelmi támaszként, barátként van jelen a diák életében, de bizonyított tény, hogy kisebb eséllyel válnak a tanulók kortársbántalmazás áldozatává, ha nincsenek egyedül. Így azzal is segíthet, ha a szünetekben társaságot biztosít neki.

– Milyen szerepet tud vállalni az iskolapszichológus, illetve pedagógus abban, hogy kezelje a bántalmazást?

– Az évtizedes tapasztalatok azt mutatják, hogy akkor lehet igazán jó eredményeket elérni, ha csapatban dolgoznak. Finnországban az intézményekben van egy csapat, ami az iskolapszichológusból és a tanári kar néhány tagjából áll, akik évente több programot is szerveznek az iskola pedagógusai és a szülők számára. Egyébként Romániában is vannak ezzel kapcsolatos, nagyon precízen, szakszerűen kidolgozott jogszabályok. Fontos a következetesség a pedagógus részéről. Jó, ha együtt beszélik meg az osztályban lévő szabályokat és azt is tisztázzák, hogy hogyan járnak el akkor, ha ezeket valaki megszegi. Ezek jelenjenek meg írásos formában, kifüggesztve az osztályban, így nem vesznek feledésbe.

– Mit tehet a szülő akkor, ha gyereke áldozat?

– Fontos, hogy a szülőnek bizalmas, jó kapcsolata legyen a gyermekkel. Abban az esetben, ha a gyermek áldozat, fontos éreztetni, hogy értékes. Különféle játékos feladatokkal és beszélgetésekkel segíthetjük a gyermeket abban, hogy felfedezze és megismerje a saját pozitív tulajdonságait, ezáltal erősítve az önbecsülését és az önbizalmát. A szülőnek és a pedagógusnak mindenképpen közös megoldást kell találniuk a helyzetre.

– Hát akkor, ha a gyermek a bántalmazó szerepét tölti be?

– Abban az esetben, ha a gyermek a bántalmazó, szükséges feltárni az agresszió hátterében álló okokat. Ezek lehetnek pl. az autoriter gyermeknevelési módszerek, a túl szigorú bánásmód, de a túlzott engedékenység, a következetesség hiánya is. Ha a gyermek környezetében gyakoriak az agresszív megnyilvánulások, nagy az esély arra, hogy ő is agresszívvé válik. Az egyszeri beavatkozás valószínűleg nem lesz hatékony, hosszú távú odafigyelést igényel. Mindkét esetben ajánlott a pszichológus bevonása.

– A büntetés megoldás lehet?

– A büntetés csak akkor hatékony, ha jól van alkalmazva. A büntetésnek soha nem a megtorlás a célja, hanem az, hogy a nem kívánt viselkedés megszűnjön.

Fontos, hogy a gyermek megértse, hogy amit tett, az miért rossz, és meg kell büntetniük, de attól ő még a közösség tagja. Nem őt ítélik el, hanem a cselekedetét. Fontos a megbocsátás, mert ha a gyermeket mindenki rosszfiúnak/lánynak tartja, a pygmalion effektus érvényesül, vagyis azzá is válik.