Három pillérre építette az idei falunapokat Tekerőpatak közössége. A Gyergyóújfaluhoz tartozó falucskában vasárnap helye volt a táncnak, mulatozásnak, az önkéntes tűzoltók munkája elismerésének és a búcsús szentmisének is.
Táborzáró ünnepségeket tartottak a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központnál. Két új kezdeményezés első alkalma ért véget, melyek révén esélyt nyert a tehetség szociális háttértől függetlenül.
Van egy település, lakóinak nyolcvan százaléka igényelte a magyar állampolgárságot. Nem engedik, hogy mások döntsenek sorsuk felett, nem akarják, hogy gyermekeik román iskolában tanuljanak tovább. Mert ők csángók, magyarok maradnak, akármerre is rajzolják a megyehatárt.
Amióta plébános került a gyergyószentmiklósi Felszegbe, beindult az építkezés a Munkás Szent József-templom környékén. Van, aki örvend a forgatagnak, van, aki félelemmel tekint a munkálatokra, értékek elvesztésétől, visszafordíthatatlan károkozástól tartva.
Gyergyószárhegy és Ditró között, a güdüci letérő és tatárdombi emlékmű térségében jeleztek olvasóink intenzívebb szöcskejelenlétet. Az említett övezetben a güdüci rész felől nyugati irányba szelik át az országutat a nagytestű rovarok.
Szent Péter és Pálkor nagy ünnepet ülnek a gyergyócsomafalviak. Azt tartják, ilyenkor a rabokat is hazaengedik. Nekik is, a távol élőknek és itthon maradottaknak is ajánlott egy könyv, tele nótákkal.
Egy marosvásárhelyi iskola kérte meg Burján-Gál Emil gyergyószentmiklósi képzőművészt a Fogarasy-címer elküldésére, ezért az alkotó a Szent Miklós-templom közelében lévő, Fogarasy Mihály püspök szobra alatti talapzatról kívánt címermintát venni. De közben megjelentek a rendőrök...
A vallásszabadság-törvény kihirdetésének kerek évfordulója, az unitárius egyház 450 éves múltja állt a hétvégi ünnepség középpontjában. Gyergyószentmiklóson tartották a IV. Gyergyószéki Unitárius Napokat, ahol a további 450 évet is megidézték a jelenlévők.
„Csak tapsoltam és sírtam”; „A legjobb örömforrást választották ezek a fiatalok: a zenét”; „Nem kell félteni Gyergyószentmiklós holnapját”; „Egy zeneiskolát is lepipáltak volna”; „A egykori salamonos diákok és tanárok is mind büszkén húzták ki magukat”.
Önkéntes tűzoltók mérték össze tudásukat a Hargita megyei tűzoltóság szervezésében sorra került verseny zonális és megyei szakaszán Gyergyószárhegyen.
Amióta Háromkút létezik, Gyimesközéplokhoz tartozik. Arról nem tehetnek a csángók, hogy 1968-ban rajzoltak egy új vonalat a térképen, és területeik „átestek” Neamț megyéhez, velük erről nem tárgyaltak. Száz éve van Háromkút, ötven éve az új határ.
Hamarosan felmérik a szöcskék okozta károkat, mégsem mondható, hogy a szöcskejárásnak vége. Szárhegyen, bár megfogyatkoztak, de most is ciripelnek, és ha a káposztáskert felé vennék az irányt, permetezéssel fognak találkozni – ezt az eljárást látja a legjobbnak a polgármester.
A fogasfarkú szöcske terepi megfigyeléseit összegezte, juttatta el szerkesztőségünkbe Demeter László biológus és Domokos Péter ökológus. A szakemberek május 31-én és június 4-én végeztek méréseket Szárhegy és Ditró között, a Tatárdomb közelében.
Szöcskéket számláltak a szakemberek, a gazdák azt fejtegették, hogy mennyi kár keletkezhetett volna, az önkormányzatok pedig figyelték a helyzetet, kell-e újra permetezni. Szárhegyen volt szükség beavatkozásra új szerrel, jó eredménnyel.
Szent István ereklyéinek átvitele ünnepén búcsús szentmisére hívta a tízéves egyházközség a híveket, várt keresztalját a Szent Miklós- és Munkás Szent József-egyházközségből, fogadta a gyergyószentmiklósi örmény katolikusokat és vörös köpönyegeseiket.
Vészhelyzetet rendeltek el a szöcskeinvázió miatt, és rovarirtószeres permetezést végeztek Gyergyószéken. Kápolnásfaluban nehéz döntés előtt állnak a gazdák: ha kérik a permetezést, hetekig nem hajthatják ki a legelőre állataikat, de mi van, ha a szöcskék falnak fel mindent?
Mintegy ezer hektárra tehető az a terület, ahol szöcskerajok jelenlétéről számoltak be a Gyergyói-medencében. A Vasláb-Újfalu térsége mellett a Szárhegy-Ditró zóna jelentős, a vonulási irány pedig Remete, már onnan is jelezték a rovarok létét, akárcsak Kápolnásfalu határából.
A férj tűzzománcalkotásait hozta, a feleség saját készítésű ikonjait. Mindketten neves képzőművészszülőktől származnak, egyaránt fontos számukra a múlt jelenben tartása, és ezek a közös vonások annyira szilárd alapot biztosítanak, hogy eltörpül a nemzetiségi különbség.